A RENDSZER, AMELYBEN ÉLÜNK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2020.10.22.

...Amikor 2010-ben, a Fidesz hatalomra jutását követően azonnal hozzákezdett a jogállami intézmények kiüresítéséhez, a demokrácia végét jövendölőkkel szembeni legfontosabb ellenérv úgy szólt, hogy „ameddig a regnáló hatalmat választásokon le lehet váltani, addig nem beszélhetünk a demokrácia végéről”. Hogy Magyarországon tisztességes, fair választások lennének, azt ma már csak a kormánypártok legelvakultabb hívei és jól megfizetett lakájai állítják, meggyőződésem szerint azonban nemcsak hogy fairnek, hanem szabadnak sem nevezhetőek a hazai választások, mi több, úgy gondolom, hogy a következő választásokon néhány százalékos különbséggel nem, csak kétjegyű többséggel lehet legyőzni a Fideszt. Nemcsak azért, mert a jelenlegi rendszerben a néhány százalékos ellenzéki szavazattöbbség a Fidesz győzelmét jelenti, hanem azért is, mert a kormány bármilyen eszközt igénybe fog venni, hogy ne születhessen ilyen eredmény. Márpedig ott, ahol előfordulhat, hogy a választások előtt az Állami Számvevőszék önkényesen, abszurd indoklással milliárdos büntetésre ítélheti az ellenzéki pártokat, megvonhatja működési támogatásukat, az ügyészség pedig mindenféle bizonyíték nélkül, csupán kikényszerített tanúvallomások alapján vádat emelhet politikusok ellen, és közpénzekből finanszírozzák a választási csalást (ld. kamupártok, szavazatvásárlás), ott bármi megtörténhet. Nem érvényesül a szabad választások legelemibb követelménye, az egyenlő választói jog sem, hiszen miközben a határon túl élő magyar állampolgárokat igen, a külföldön munkát vállalókat vagy tanulókat nem illeti meg a levélszavazás joga. Mindannyian tudjuk, hogy ennek kizárólag az az oka, hogy míg a szavazati jogukkal élő, határon túli magyarok 95 százaléka a kormánypártot támogatja, a külföldön élők többségének szavazatára nem számíthat a kormány. Ezért – bár magyar állampolgárok, és állandó lakhelyük is itt van – jelentős hányaduk számára lényegében lehetetlenné tették, hogy részt vegyen a választásokon. De nemcsak az egyenlő választói jog, hanem a szabad tájékoztatás és tájékozódás sem létezik ma Magyarországon, ezek nélkül pedig nincs szabad választás. Egy demokráciában persze az is elképzelhetetlen, hogy a választások napján órákra leálljon a kormánypártok által kezelt számítógépes szavazási rendszer, és soha ne derüljön ki, hogy ez miért fordulhatott elő, és mi történt azon idő alatt, amíg nem működött a rendszer.

Fenyegetés, megfélemlítés, gyűlöletkeltés

Ezek az országok nem nyílt rendőrállamok, némelyekben jobban, másokban kevésbé tartózkodik a hatalom a látványos erőszakos akcióktól, ehelyett fenyegetéssel, zsarolással, egzisztenciális ellehetetlenítéssel és a propagandamédia karaktergyilkosságra szakosodott bandériumaival próbálják elvenni az emberek kedvét a nyílt rendszerkritikától. S bár fizikai erőszakra ritkán kerül sor, a verbális erőszak, a megfélemlítés és a gyűlöletkeltés teljesen áthatja a társadalom minden szegmensét, és a retorika minden elemében a XX. századi totális rendszerek legdurvább időszakait – a nácizmust és a sztálinizmust – idézi.

Az emberek többé-kevésbé szabadon utazhatnak, sőt a hatalom kifejezetten ösztönzi, hogy mindazok, akiknek nem tetszik a rendszer, elhagyják az országot, mert ez is a kritikus hangok elnémítását segíti. Az ilyen rendszerek legfőbb ellensége a gondolkodó, autonóm egyén vagy közösség, amelyektől a legjobb megszabadulni, kiváltképp, ha még a külföldön megkeresett jövedelmük jelentős részét haza is utalják.

A kormányok a kritikus civil szervezetek vezetőit csak ritkán vezettetik el bilincsben vagy börtönöztetik be, nem erőszakkal, hanem uszító propagandával és adminisztratív eszközökkel – számvevőszéki, adóhatósági vagy más bürokratikus eljárásokkal – próbálják ellehetetleníteni ezeket, miközben közpénzekből egyre-másra hoznak létre olyan álcivil szervezeteket, amelyek rendszeresen kiállnak a hatalom mellett, és szükség esetén – ugyancsak közpénzek segítségével – a hatalom melletti demonstrációra mozgósítják a híveket.

A független médiát sem tiltják be vagy hallgatatják el teljesen, egy szűk mezsgyén néhányat meghagynak közülük, a médiapiac szereplőinek döntő részét azonban saját szolgálatukba állítják, vagy gazdasági eszközökkel ellehetetlenítik. Nemcsak Magyarországon, hanem Oroszországban vagy Törökországban is működnek kormánykritikus orgánumok, ezek azonban mindössze a közönség néhány százalékát érik el, miközben a kormányközeli média, beleértve a közpénzekből fenntartott állami médiát, beteríti a teljes piacot, és elképesztő intenzitással sulykolja a pártpropagandát. Bár a kormánybarát média összességében rendkívül alacsony hatékonysággal működik, olyan intenzitással van jelen a piacon, hogy lényegében mindenkit elér. Miközben nálunk például a kormány által létrehozott, közvetlenül a hatalom irányítása alatt álló, 500 orgánumot összefogó KESMA Alapítvány legtöbb szereplőjének közönsége folyamatosan fogyatkozik, például az összes einstandolt vidéki napilap olvasottsága meredeken zuhan, az alapítvány az elmúlt évben mégis ötmilliárd forintos osztalékot ért el, és az itt dolgozó újságírók bére is két-háromszorosa annak, amit egy független orgánum ki tud fizetni munkatársainak. Ezek ugyanis nem a piacról, hanem a kormány közpénzekből finanszírozott reklámköltéseiből élnek. És a hatalmas kedvezményekkel és támogatásokkal megvásárolt multik is kizárólag a kormány által engedélyezett fórumokon helyeznek el hirdetéseket, sőt több külföldi kereskedelmi vállalat még a független lapok árusítását is megtagadja.

A társadalmi konfliktusokat kizárólag erőből, tárgyalás, érdekegyeztetés nélkül oldják meg, a szakszervezeteket, szakmai szervezeteket, érdekképviseleteket – az olasz fasizmus mintájára – csak korporációként fogadják el, a független érdekvédőkkel nem tárgyalnak, a konszenzust a gyengeség jelenének tekintik...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/43. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/43. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)