A LÁJKOK DIKTATÚRÁJÁBAN SAJÁT MAGUNKRÓL JELENTÜNK

QUBIT
Szerző: DIPPOLD ÁDÁM
2020.10.17.

Byung-Chul Han berlini sztárfilozófus Pszichopolitika című újabb kötetében tovább ostorozza a neoliberalizmust: a közösségi média kerül célkeresztbe, a nehéztüzérséget pedig Marx, Foucault és Heidegger képviseli. A retorikai tűzijátéknak azonban nagyobb a füstje, mint a lángja.

Byung-Chul Han nem szereti a fogyasztói társadalmat. Ez már persze rég kiderült a koreai-német filozófusról: magyarul tavaly megjelent kötetében, A kiégés társadalmában azt fejtegette, hogy a modern élet természetes velejárója a kiégés, erről pedig a neoliberális kapitalizmus tehet. Nemrégiben magyarul is megjelent kötetében, a Pszichopolitikában ismét ezzel a témával foglalkozik, csak itt nem az egyéni kiégést helyezi a középpontba, hanem azokat a hatalomtechnikákat, amelyeket ez a rendszer alkalmaz (és amelyekhez a neoliberális kapitalizmus minden tagja tevékenyen hozzá is járul). Ebben az új esszékötet hasonlít az előzőre: a kiégést is magunk idézzük elő, a lájkok diktatúrájában pedig önként adjuk fel a szabadságunkat, és építjük az orwelli disztópiát.

A Psychopolitik 2014-ben jelent meg németül. Az már akkor is világos volt, hogy a techcégek és a közösségi média mekkora hatalommal bír az emberek élete felett, de ez a téma igazán csak a 2016-os amerikai elnökválasztás után került a figyelem középpontjába. Ha már politikáról van szó, Han szerint a politikai magatartás is megváltozott ebben az új világrendben, ugyanis az ember nem a politika létrehozójaként van jelen az államban, hanem ugyanúgy, mint az élet minden más területén: fogyasztóként...

ITT OLVASHATÓ