A KORMÁNY AZ ERŐSZAK BEVETÉSÉRE VÁR

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.10.19.

Ha igazán kemény, úgymond tökös legénynek tartaná magát Palkovics László, akkor hétfőn reggel kijött volna a minisztériuma elé, a Szemere utcai épületből, hogy testközelből is megismerje azokat a művészeket, akik névvel, arccal és hanggal vállalták a szolidaritásuk kifejezését a kormány otromba eljárása miatt autonómiájukat veszítő egyetemisták és tanáraik mellett.

Nem tudom, hogy miként reagált volna a párszáz fős tömeg a miniszter megjelenésére, de akárhogy is, az elvehetetlen lett volna tőle, hogy kész a párbeszédre. Ez az ember – és a főnöke – azonban képtelen a párbeszédre, talán nem is ismerik a kifejezés valódi tartalmát. De, ha már a színművészeti valódi gazdáját, az Innovációs Minisztériumot, illetve annak vezetőjét nem érdekli Magyarország vezető művészeinek véleménye, talán megjelenhetett volna a demonstráción a humán-miniszter. Ez persze vicc, már akkor is tudtam, amikor leírtam. Még hogy Kásler Miklós találkozzon színészekkel?! Ugyan már, hiszen orvosokkal sem találkozik, pedig azok – elvileg – közelebb állnak hozzá. De ne foglalkozzunk most Káslerrel! Őt, szegényt, már mindenhonnan kiszerelték, döntési kompetenciája egyáltalán nincs, nagy valószínűséggel abban sem, hogy elmenjen hétfő reggel egy tiltakozó akcióra. Nyilván ezt Palkovics sem tehette volna meg, ilyen engedéllyel nem rendelkezett, bár az sem valószínű, hogy – amúgy – lenne annyi tartása, hogy a békés tiltakozók elé áll.

Pedig valóban ritka alkalom volt; sokszorosan kitüntetett művészek jöttek el erre a reggeli performanszra, csak azért, hogy eleget tegyenek lelkiismeretüknek, és felolvassák azokat a leveleket, amelyeket itthonról, és külföldről küldtek mindazok, azok felháborodtak azon, hogy a hatalom megszállta az SZFE-t. Nem vitás: a hatalom is megvásárol magának néhány színészt, rendezőt, Balázspétereket, Vidnyánszkyattilákat, Novákemileket, no és persze az őket kiszolgáló sajtómunkásokat, de ez most kevésnek látszik; az egyetemi hallgatók és tanáraik kitartanak az autonómiájuk mellett, és ezért hajlandóak tenni is. A kormány – amely az elmúlt tíz évben minden tiltakozással viszonylag könnyen leszámolt – most tehetetlenül vergődik; nem tud mit kezdeni a kreatív tiltakozással. A diákok – híven leendő mesterségükhöz – szelíd mozgalmat szerveztek, miáltal folyamatosan nőtt a szimpatizálók köre. Ezek a fiatalok nem erőszakosak, nem lehet rájuk fogni, hogy a politikai ellenzék irányítja őket. Ráadásul a mellettük kiálló művészeket sem lehet beledugni egy skatulyába, nem lehet politikai alapon kategorizálni őket – nem úgy, mint a fentebb említetteket –, politikai hitvallásuk is különböző...

ITT OLVASHATÓ