Szerző: Határátkelő
2020.10.01.
„A Hazatérés kínjai című poszt ihlette az írásom. 1993-t írunk, amikor Magyarországon megnyitott az első Student mobility ügynökség és ezzel az első transzporttal 31 gyerek repült el középiskolai tanulmányokra az USA-ba. Ekkor még a költségeket Ausztriában tudtuk befizetni.
A fiam története
Amikor híre ment a hazai középiskola első osztályába járó fiamról, hogy (egyedül) kiutazik, mindent elkövettek a tanárok, hogy az oly kiemelt jelentőségű tárgyból, elektrotechnikából (szakközépiskola, ahol bakancsban reszelgettek a tanulók) őt pótvizsgára küldjék.
Évvégén, amikor ez kiderült, a pótvizsgát augusztus 20. utánra akarták tenni, de mivel neki már augusztus 17-én Texas államban elkezdődött a tanítás és a repülőjegye meg volt, kertem a pótvizsga előrehozatalát, de ebben nem volt köszönet.
Egy évvel később júniusban számos esemény után elérkezett a pillanat a hazajövetelre és itthon folytatni a középiskolát. Már nem is a szakmai rész, hanem egy normál középiskola. Számtalan elutasítás és bajtársi kapcsolatkeresés után ez végre sikerült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.