„A DADDY SÍR” – ÖTVENHAT ALULNÉZETBŐL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: PAPP ISTVÁN
2020.10.22.

„Zaklatott párbeszéd volt, valahogy a régi rokonok kerültek szóba, a hajdani tanyavilág, a Csergettyű, az ünnepek, meg hogy mitől is jó a birkapörkölt. Egyszer csak megszakadt a vonal” – idézi fel 1956-ban elmenekült idős amerikai rokonával lezajlott utolsó beszélgetését Papp István történész. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa írásában a nemzeti ünnep tompán kongó pátosza helyett egy átlagember – tüdőbeteg falusi fiúból lett katonai térképész, majd amerikai gyári munkás – sorsán keresztül mutatja meg, mennyi mindent jelenthet az 1956-ban elhagyott haza annak is, aki a forradalom felemelő napjait egy kórházi ágyban élte át.

Holnap észrevétlenül suhan majd el mellettünk nemzeti ünnepeink egyike. A maga pőreségében mutatkozhat meg, mennyire kötelezően elvégzendő feladat lett mára a forradalomra való emlékezés. Másról szólnak a hírek, mindent felölel a járvány, hol jut most idő és energia az egyre inkább az idő homályába és végtelenségbe vesző események felidézésére, arra, hogy töprengjünk róluk. Talán azért van mindez így, mert rossz úton járunk. Lehet, hogy ez a súlyos fogalom, a „nemzeti ünnep” túlságosan távol került tőlünk. A kiüresedett, tompán kongó pátosz helyett keresgéljünk másfelé.

Egy hajdanán élt, tisztességes népi író, Szabó Zoltán szerint a nemzet emberekből áll. Nem találkoztam még ennél egyszerűbb és pontosabb meghatározással. Ezért gondoltam arra, hogy egy hétköznapi történet segítségével próbáljam megvilágítani, mi is lehetett 1956 lüktető ősze egy beteg, kiszolgáltatott, félelemben élő ember számára.

Ez is egy ’56-os történet, melyet nem a História nagybetűi írtak, sokkal inkább a hétköznapok dacos kényszerei...

ITT OLVASHATÓ