1956, AZ ELGONDOLHATATLAN TÖRTÉNELEM

MÉRCE
Szerző: LEHOCZKI NOÉMI
2020.10.23.

Most, hogy már szabad beszélni ötvenhatos forradalomról, már nem tudunk, de talán nem is akarunk. A közbeszédben egyre többen sugallják, hogy ’56 népfelkelés volt, de legalábbis nem lehetett igazi forradalom, hiszen 1956-ban nem kapitalista rendszerért harcoltak, a forradalmárok többsége „csupán” egy szocialista elitcserét igyekezett kiharcolni. Az „ellenforradalom” elméletének is egyre több büszke híve van a szélsőjobboldalon, de sztálinista ellenforradalomhívők is akadnak még. Miért vált mára elgondolhatatlanná, hogy 1956-ban forradalom volt?

Mert bizony elgondolhatatlanná vált, az évenkénti megemlékezések és a nagy szavak ellenére is. A kollektív emlékezetünkből szinte teljesen kikopott a forradalom ténye, leginkább csak úgy emlékezünk vissza rá, amint a Megáll az idő c. film elhíresült jelenete felvázolja: tankok jönnek, emberek mennek, akik maradnak azt mondják, „jó, hát akkor itt fogunk élni”. 1956 történetének tehát a köztudatban van eleje és van vége, a közepe, „a bonyodalom” – a forradalmi lényeg – homályba vész. Az ’56-os filmek és alkotások rendre giccsbe fulladnak, a forradalom hűlt helyét szerelmi szálakkal és üres nosztalgiával igyekeznek helyettesíteni. Az ötvenhatos politikai narratívák is rendre hanyagolják magát a forradalmat és ’56 valamely másodlagos aspektusát nagyítják föl. A jobboldalnak 1956-ból csak a szovjet tankok elleni harc a kedves, így szívesebben beszélnek „ötvenhatos forradalom” helyett „ötvenhatos szabadságharcról”...

ITT OLVASHATÓ