VIDNYÁNSZKY ÉS A NEMZETKÖZI HÁTTÉRHATALOM

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2020.08.15.

A nemzetközi háttérhatalom találkozót rendezett valahol, természetesen, valami nagyon titkos helyen, ahol senki nem látja. A nemzetközi háttérhatalmat egy súlyos kérdés foglalkoztatta, amelyről a nemzetközi háttérhatalmon kívül csak Vidnyászky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója tudott, és ezt le is leplezte a Kossuth Rádióban. Ez pedig az volt, hogy “egy nagy, nemzetközi háttérhatalom nem akarta, hogy ő az egyetem kuratóriumának elnöke legyen”. De a nagy, nemzetközi háttérhatalom a jelek szerint nem tudta megakadályozni ezt, mert mégiscsak Vidnyászky Attila lett az egyetem kuratóriumának elnöke.

Ezzel túl is léphetnénk az ügyön, azzal a tanulsággal, hogy “nagy, nemzetközi háttérhatalom” vagy nincs, vagy annyira gyenge, hogy még egy magyar egyetemi kuratóriumi elnöki kinevezést sem tud megakadályozni. S akkor már tényleg olyan, mintha nem is lenne. De nem reménykedhetünk ebben, mert a harc ez ellen a “nagy, nemzetközi háttérhatalom” ellen zajlik, és nemcsak annyit tudhatunk róla, hogy ez a harc soha nem ér véget, hanem Vidnyánszky Attila kinevezése is ennek a harcnak a része. Kultúrharcnak is nevezik, viránynyelven illiberalizmusnak mondják, valójában antiszemitizmust jelent. Nemcsak faji, hanem kulturális értelemben. A magyar “nemzeti” kultúra attól “nemzeti”, hogy nem “zsidó”. Ezt a Horthy-rendszerből jól tudjuk, amikor a magyar nemzeti kereszténység csúcsra jutott, azonos lett önmagával, és tisztán definiálta önmagát. A NER is csak utánozza ezt, helyreállítani akarja.

Magyarországon ezt jelenti a jobboldaliságnak nevezett szörnyűség, amelynek legnagyobb baja éppen az, hogy nem konzervatív, hanem fasiszta. Magyarországon a hivatalos “kereszténység” is ezt jelenti: keresztény az, aki nem zsidó. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy “kereszténynek” lenni, ezért magyarnak lenni azt jelenti, nem zsidónak lenni. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez nem csupán faji zsidóságot jelent, hanem a zsidó kultúrát, a gondolkodást, az ideológiát, aminek lényege a szabadság, a szabad verseny, az egyenlő jogok, minden kivételezés, protekció, előjogok megszüntetése. Magyar, nemzeti és keresztény mindaz, ami ennek az ellentéte. Ez maga a NER.

A szabadság, az egyenlő jogok, a tiszta verseny zsidó dolog (függetlenül attól, hogy a képviselője nem zsidó, mert akkor zsidóbérenc). Mindez ellentétes a nemzeti keresztény mentalitással, amelyben a kivételezés, a előjogok, a protekció, a kapcsolatok számítanak. Hogy szemléletes példával érzékeltessük: Mészáros Lőrinc és az ő “közbeszerzései” nemzetiek és keresztényiek, mert ha szabad lenne a verseny, tisztességes az elbírálás, akkor Mészáros Lőrinc még ma is csődbe ment vízvezetékszerelő lenne a saját képességei és tehetsége alapján Felcsúton. Akkor viszont a nála ügyesebbek, tehetségesebbek nyernék meg a tendereket. S ha más nyer, az “zsidó”, ahogy az maga is “zsidó” metódus, ahol más nyer.

A bálványimádó, nemzeti kereszténység a biblikus zsidó polgársággal szemben sok esetben háttérbe szorult, a szabad versenyben vereséget szenvedett. Ám ezt a különbséget a keresztény nemzeti bálványimádó, álszenteskedő, patetikus, dzsentri mentalitású réteg nem a keresztény nemzeti bálványimádó, álszenteskedő, patetikus, dzsentri mentalitásának tulajdonította, és ezért nem szakított azzal. Ehelyett feltételezte, hogy a szabad versenyben elért sikereit a zsidóság az összeesküvéseinek és háttérhatalmi tevékenységének köszönheti. Ezért a nemzeti kereszténység összeesküvést szőtt a zsidóság ellen és a zsidó mentalitás, kultúra és felfogás ellen, háttérhatalmat épített, és megvonta a zsidókat (és azokat, akiket a szabadság szeretete miatt a zsidó mentalitással azonosított) az egyenlő lehetőségeitől.

Ezt nevezi “keresztény-nemzeti” kormányzásnak. A numerus clausus, a zsidótörvények és az Orbán-féle einstandolások, protekcionizmus között csak módszertani és nagyságrendbeli különbségek vannak, de a lényege ugyanaz. Most nem zsidótörvény korlátozza a színművészetben a zsidók jelenlétét, a “zsidó szellem” és a “zsidós kultúra” terjedését, hanem az egyetem kuratóriuma és a kuratórium elnöke. Amitől a siker érdekében meg kellett volna szabadulni, azt kötelezővé teszik és normaként használják. Ezzel létrejön az élet minden területén egy beteges, torz, patetikus, bálványimádó, hazug mítoszokban élő “keresztény-nemzeti” álkultúra, ideológia és gyakorlat, ami biztos receptje minden bukásnak, sikertelenségnek, szörnyűségnek és nyomornak. Mészáros Lőrinc nem valódi tőkés és szupertehetség az üzleti életben, lássuk be. Ahogy Vidnyánszky Attila sem a legnagyobb magyar művész. De azzá válhatott volna, ha elég tehetséges hozzá, és nem ezt az utat választja...

ITT OLVASHATÓ