VIDNYÁNSZKY: ANNYI A FELELŐSSÉGEM, HOGY MEG MERTEM LÉPNI AZT, AMIT EDDIG SENKI

NÉPSZAVA
Szerző: BALOGH GYULA
2020.09.10.

A piros fehér szalagok mellé zöldet rakna Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, az alapítvánnyá vált Színház-és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke, akivel kedden reggel beszélgettünk. A kuratóriumi elnök bocsánatot kér Karsai Györgytől, az egyetem tanárától, akire félreérthető megjegyzést tett.

A Színház-és Filmművészeti Egyetem körül kirobbant botrány olyan lavinát indított el, amelyben megkerülhetetlen világsztárok foglaltak állást, gyakorlatilag ön ellen, mint Cate Blanchett, Helen Mirren színészek, Salman Rushdie író és Peter Brook rendező. Szembenézett ezzel? 

Ezekből a sztármagaslatokból ön szerint megítélhető a színművészeti ügye? 

Nehéz kérdés, de az nem mondható, hogy Cate Blanchett ne tudná, kicsoda Ascher Tamás, hiszen rendezte őt, de Helen Mirren és Peter Brook is járt Budapesten, rendelkeznek itteni szakmai kapcsolatokkal. 

Lehet, de legalább ilyen illusztris aláíráslista született, amikor idejöttem a Nemzetibe. Ha most először történne ez meg velem, akkor a szívemhez kapnék. 

Minden helyzet más, a mostani tiltakozási hullámot nem lehet nem figyelembe venni. 

Erre azt kell mondanom önnek, hogy sajnálom. Ezt válaszoltam a Berliner Ensemble igazgatójának is, amikor értesített, hogy lemondják a MITEM-en való szereplést. Az kezdettől fogva világos volt, hogy mást gondolunk a bevándorlásról, a nyitott társdalomról, a sajtószabadságról, de mindannyian úgy véltük, hogy kellenek olyan platformok, ahol képesek vagyunk ütköztetni a véleményünket, vagy bizonyos értelemben ezeken túllépni, és műalkotásokban megfogalmazott gondolatainkat egy fesztivál keretében bemutatni a közönségnek. Ilyen volt a MITEM. Ezzel a lemondással, ők léptek ki a párbeszédből. 

A színművészeti ügye tehát épp a párbeszédet rombolta szét, úgy látszik teljesen. Amit a MITEM-nél sikerült elérnie, miért nem sikerült az SZFE esetében? 

Sok oka van, egyáltalán nem örülök annak, ami történt. 

Önnek mekkora a felelőssége ebben? 

Évtizedes, lappangó konfliktus került napvilágra és nekem annyi a felelősségem, hogy én, illetve mi, megmertük lépni azt, amit eddig senki. Ez sok fájdalmat és indulatot váltott ki. Nekünk abban van az igazságunk lényege, hogy egy végtelenül zárt rendszeren akartunk változtatni. A mostani SZFE gyakorlatilag a Katona József Színház iskolájaként működött. Az nem életszerű, sőt nem demokratikus és nem is etikus, hogy egyetlen – kétségtelenül színvonalas és fontos – szellemi műhely ennyire egyeduralkodó legyen egy képző intézményben, amely az adófizetők pénzéből működik. Meg kell találni a módját annak, hogy a képzés sokszínű legyen, és tükrözze a társadalom sokszínűségét is...

ITT OLVASHATÓ