VÁRHATJUK-E A KORMÁNYTÓL, HOGY JÓL KEZELI MAJD A JÁRVÁNY MÁSODIK HULLÁMÁT?

MÉRCE
Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2020.09.09.

Most, hogy elért minket a koronavírus-járvány második hulláma, érdemes megvonnunk az Orbán-rezsim válságkezelésének elmúlt bő féléves mérlegét, és leszámolni azzal a sokakban máig élő illúzióval, hogy „ezek” „legalább kormányozni tudnak”. Jó tudni, mire számíthatunk ősszel.

Mikor tél végén a járvány megérkezett hozzánk, az ország vezetői előtt három kihívás állt: 1) Hogyan fékezhetik meg a vírus terjedését, védhetik meg az ország lakosságát az akkor még nem teljesen ismert fenyegetéstől? 2) Hogyan kerülhetik el, hogy a járvány elleni védekezés súlyos gazdasági válságba torkolljon, és ezáltal felbecsülhetetlen károkat okozzon az ország és lakói számára? 3) Hogyan háríthatják el a járványból és a gazdasági-társadalmi károkból fakadó veszélyeket hatalmukra? Vajon hogyan teljesített ezekben a rezsim?

Ami az elsőt illeti, akár azt is mondhatnánk, hogy a miniszterelnökék elégedettek lehetnek. A járvány első hulláma nem érintette katasztrofálisan az országot (vö. Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína, Olaszország). A kimutatott megbetegedések száma alacsony maradt, a halálozások száma is.

Bár az is igaz, hogy az utóbbiak aránya elég magas volt, ami arra utalt, hogy az egészségügy vagy a megbetegedettek kezelésében vagy a tesztelésben követett el súlyos hibákat. Ha tippelnem kellene, mindkettőben van némi igazság, de a tesztelés terén minden kétséget kizáróan nagyon komoly mulasztások történtek a nemzetközi tapasztalatok és a későbbi hazai vizsgálatok fényében.

Hogy mégsem történt katasztrófa, annak lehetnek olyan okai, amelyek még máig sem tisztázottak, de biztosan nincs közük a jelenlegi rezsim kormányzati teljesítményéhez (magas BCG-, kanyaró-átoltottság), és amik akadályozták a vírus hazai terjedését. Biztosan fontos szerepet játszott benne az a spontán polgári engedetlenségi mozgalom, amelyik tavasszal néhány nap alatt meglehetősen kiterjedt lockdownhoz vezetett, s amit a kormány maga semmilyen formában nem kezdeményezett, legfeljebb néhány nap késéssel lepapírozott.

A személyközi interakciók számának radikális csökkentéséhez járult hozzá a gazdaság szintén a kormányzati szándékoktól független összeomlása is tavasszal, amit a nemzetközi termelési lánc és kereskedelem átmeneti leállása váltott ki.

Bár nem lehet azt mondani, hogy a kormány egyáltalán semmit sem tett, azért az általánosságban véve igaznak tűnik, hogy a kormány csak követte az eseményeket, és ahol beavatkozott, ott sokszor kifejezetten ártalmasak voltak a lépései: ilyen volt a kórházi ágyak erőszakolt és értelmetlen felszabadítása, illetve a maszkviselés terén a meglehetősen zavaros, ellentmondásos kommunikáció, aminek hosszabb távú negatív következményei az intézményi bizalom rongálásán keresztül mutatkoznak meg.

Hasonlóan káros lépés volt a digitális oktatásra való átgondolatlan és szervezetlen átállás, nyáron pedig a második hullámot siettető apró hangulatjavító intézkedések sorának meghozatala.

De mind közül a legnagyobb hiba az volt, hogy a kormány nem készült fel rá, hogy a második hullám idejére képes legyen proaktívan cselekedni, hanem gazdasági megfontolásokból és a társadalom kifáradását követve megint le van maradva az eseményekhez képest.

Megdöbbentő információk sokasága érkezik a tesztelés és karanténintézkedések szervezetlenségéről. Se az egészségügy, se az oktatás nem lett felkészítve a gyors és hatékony válaszra, ha a járvány megint felerősödne, csak a felelősségük van hangsúlyozva...

ITT OLVASHATÓ