UTCÁT MEGTÖLTŐ SZOLIDARITÁS AZ SZFE ELŐTT

NÉPSZAVA
Szerző: UNYATYINSZKY GYÖRGY
2020.09.05.

– Akik a szabadság érdekében felszólalnak, azok kockázatot kénytelenek vállalni: számíthatnak a hatalom haragjára. De ez nem akadályozhat meg minket sem a felszólalásban, sem a cselekvésben – mondta Iványi Gábor lelkész.

Több ezer fős tömeg zsúfolódott be az a Színház- és Filmművészeti Egyetem Vas utcai épülete elé péntek este, hogy kifejezzék szolidaritásukat a tüntető hallgatók mellett. Az érkező tömeg felett egy transzpranst tartott magasba néhány fiatal, Petőfit idézve írták, „Nemes urak, ha akartok jőjetek, itt a kezünk”. – A Dicsőséges nagyurak fenyegető záró sorait lehet későbbre tartogatják – jegyezte meg egy demonstráló tanár, majd folytatta: „Ha bennünket még mostan is megvettek, az uristen kegyelmezzen tinektek!”, majd csatlakozott diákjaihoz. – Lesz még magyar köztársaság, álljunk fel hát érte – énekelte a tökeget felhangoló Bródy János, majd a Sárga rózsa előadásával adta át a színpadot a beszédeknek. 

– Akik a szabadság érdekében felszólalnak, azok kockázatot kénytelenek vállalni: számíthatnak a hatalom haragjára. De ez nem akadályozhat meg minket sem a felszólalásban, sem a cselekvésben – mondta Iványi Gábor lelkész, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője, az egyetem melletti szolidaritási demonstráció főszervezője. A MET elsősorban azért vállalt közösséget az egyetemfoglaló hallgatókkal, mert magukat is a kormány oktatáspolitikai döntéseinek elszenvedőjének tartják: egy friss döntés értelmében a hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó iskoláik eddigi többlet támogatásának felét, jövőre pedig egészét elvonja a kormány. Iványi úgy utalt azokra a kifogásokra, melyekkel az egyetemet illetik és a nemzeti értékeket hiányolják, hogy az SZFE növendékei „magyar nyelven fognak magyar színházakban szólni”, márpedig „ennek a nyomorult népnek szüksége van rájuk, hogy tanítsák sírni, nevetni, szólni a szabadságért” a lelkész Iványi szerint. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt 10 évben először „állt fel mester és tanítvány”, hogy az oktatók sem vállalták, hogy egy méltatlanul nyakukra ültetett testület alatt dolgozzanak. 

Bár a szoldaritást hangsúlyozta beszédében, nem feledkezett meg annak hiányáról sem. Iványi sajnálkozva beszélt arról, hogy „hallgatnak az egyetemek”, rektorok, akadémikusok, noha a tiltakozó hallgatók számítanak rájuk. – Hallgat az ország, bűnös, csönd van. Meg kell törni ezt a csöndet, ha ez csak néhány hang, néhány közösség is – fogalmazott. A hallgatók áldozatvállalásáról szólva azt mondta, az ritkán érvényesül abban a pillanatban, hanem lehet, hogy évtizedek, évszázadok múlva lesz hatása másokra, ezért az sosem értelmetlen. 

A pártok azért vannak Iványi szerint, hogy ellássák a képviseletet, közügyeket vigyenek. – Akik nem vállalják ezt a feladatot, azok alkalmatlanoknak engednek teret – jegyezte meg. Szerinte a hallgatók ébresztőt fújtak most a politikusoknak, üzenet pedig lehet az, hogy „akár el kell hagyni azt a nyomorult házat, akár leülni az utcakőre”, hogy igazi áldozatot hozzanak a politikusok is....

ITT OLVASHATÓ