Szerző: bircanyeerow
2020.09.20.
Sajnos Magyarországon az emberekhez tisztelettel és alázattal való hozzáállásnak nincs kultúrája. És úgy általában is ez a két dolog nagyon hiányzik a mindennapokból. Értem én, hogy érvényesülni és boldogulni kell az életben, de miért nem lehet a win-win helyzetekre törekedni? Miért kell mindenáron a másikat alárendelt szerepbe kényszeríteni? Attól senki nem lesz több, még ha azt is gondolja.
Néha elég lenne csak egészen picit engedni, hogy mindenkinek jó legyen, de nem. Csak azért is ragaszkodunk a saját (vélt) igazunkhoz.
Ez megint csak a vitakultúra teljes hiányát mutatja. Nem vagyunk képesek tisztelettel és türelemmel meghallgatni a másikat, vagy amennyiben esetleg mégis meghallgatjuk, el sem gondolkodunk rajta, csak lesöpörjük az ellenvéleményt a virtuális vitaasztalról.
Pedig a normális menete a dolgoknak az lenne, ha a vitapartner mond valamit, azt mi meghallgatjuk, elgondolkodunk rajta, végiggondoljuk, hogy az ő álláspontja vagy annak egy része miként egyeztethető össze a miénkkel, aztán közöljük, hogy milyen eredményre jutottunk. Természetesen utána ezt joggal elvárhatjuk tőle is. És ez megy mindaddig, amíg egy mindkét fél számára előnyös megállapodás nem születik. Sajnos az esetek többségében csak a kevésbé rossz megoldásokat keresik a felek, pedig ugyanannyi energiával meg lehetne találni az optimálisat is, amikor mindenki elégedetten áll fel az asztaltól, nem pedig kevésbé csalódottan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.