Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.09.28.
Deutsche Welle
Ha az unió a következő hónapokat azzal tölti, hogy az új migrációs terv hasznosságáról győzködi a többi közt Magyarországot és Lengyelországot, akkor csak az idejét vesztegeti. Így látja a helyzetet a kérdés egyik szakértője (aki ellen mostanában hadjáratot folytat a magyar kormánypárti média – a szerk. megj.) Gerald Knaus szerint Brüsszelnek és Berlinnek inkább azzal kell foglalkoznia, hogy mit kell csinálni a külső határokon, milyen szabályokat és értékeket kell ott érvényesíteni, hogy ne sérüljön az emberi méltóság. Továbbá hogy miként lehet csökkenteni az illegális bevándorlást.
Knaus azonban jelenlegi formájában irreálisnak tekinti a Bizottság elképzelését, mert szerinte a csomag nem oldja meg a gondokat. Ily módon nem lehet elérni a szolidaritást a tagok között. A berlini Stratégiai Kezdeményezési Intézet vezetője, aki annak idején kitalálta, hogy a menekülthullám megfékezésére az EU állapodjon meg Törökországgal, teljesen értelmetlennek tartja azt hirdetni, hogy majd az elutasított kérelmezők kitoloncolásában segédkeznek azok az országok, amelyek nem hajlandóak menekülteket befogadni. Hiszen a hazacsuppolás rendszere eddig sem működött, mivel az unió igazából nem tudta semmivel sem ösztönözni a fő származási országokat azok polgárainak visszavételére.
Úgy hogy az elemző tisztességesebbnek gondolja, ha nyíltan bevallanák, hogy vannak kormányok, amelyek nem vesznek át menedékkérőket. Viszont ellentételként az eddiginél több pénzt adhatnának bizonyos, közös célokra. De szolidaritásról papolni, amikor tudni lehet, hogy nem járható a választott út, nos, az senkinek sem jó. Az viszont helyes, hogy a határon gyors és tisztességes eljárással kívánják eldönteni, ki maradhat és ki nem. Ehhez azonban nincs szükség új megállapodásra, csak kellő anyagi források szükségesek hozzá. Viszont ha az új rendszerben a vizsgálatok akár 8 hónapig is elhúzódnának, megint olyan nyomorúságos táborok alakulnak ki, mint Leszboszon.
Ennélfogva a terv ellen nem csupán a visegrádi államok, hanem a déli frontországok is tiltakozni fognak.
Knaus azonban jelenlegi formájában irreálisnak tekinti a Bizottság elképzelését, mert szerinte a csomag nem oldja meg a gondokat. Ily módon nem lehet elérni a szolidaritást a tagok között. A berlini Stratégiai Kezdeményezési Intézet vezetője, aki annak idején kitalálta, hogy a menekülthullám megfékezésére az EU állapodjon meg Törökországgal, teljesen értelmetlennek tartja azt hirdetni, hogy majd az elutasított kérelmezők kitoloncolásában segédkeznek azok az országok, amelyek nem hajlandóak menekülteket befogadni. Hiszen a hazacsuppolás rendszere eddig sem működött, mivel az unió igazából nem tudta semmivel sem ösztönözni a fő származási országokat azok polgárainak visszavételére.
Úgy hogy az elemző tisztességesebbnek gondolja, ha nyíltan bevallanák, hogy vannak kormányok, amelyek nem vesznek át menedékkérőket. Viszont ellentételként az eddiginél több pénzt adhatnának bizonyos, közös célokra. De szolidaritásról papolni, amikor tudni lehet, hogy nem járható a választott út, nos, az senkinek sem jó. Az viszont helyes, hogy a határon gyors és tisztességes eljárással kívánják eldönteni, ki maradhat és ki nem. Ehhez azonban nincs szükség új megállapodásra, csak kellő anyagi források szükségesek hozzá. Viszont ha az új rendszerben a vizsgálatok akár 8 hónapig is elhúzódnának, megint olyan nyomorúságos táborok alakulnak ki, mint Leszboszon.
Ennélfogva a terv ellen nem csupán a visegrádi államok, hanem a déli frontországok is tiltakozni fognak.
Time
Macron szerint nincs mese, Lukasenkónak mennie kell. A francia elnök, aki ma Litvániába és Lettországba látogat, kijelentette: Belarusban hatalmi válság zajlik, mert a tekintélyelvű rezsim képtelen elfogadni a demokrácia logikáját és erőnek erejével kapaszkodik a hatalomba. Ily módon a politikus fokozta a nyomást kollégájára, akinek a távozását a hét végén is tízezrek követelték odahaza a választási eredmény meghamisítása miatt. A diktátor a héten titokban letette a hivatali esküt, az EU azonban jelezte, hogy nem ismeri el államfőként. Ugyanakkor a belorusz külügyminiszter két napja, az ENSZ Közgyűlés on-line ülésszakán arra figyelmeztette a Nyugatot: eszébe ne jusson beavatkozni, vagy szankciókat hozni.
The Atlantic
A kommentár arra inti a Nyugatot, hogy csak óvatosan álljon a belorusz tüntetők mögé, mert az olyan önkényurak, mint Lukasenko, már a külső rokonszenv kinyilvánítását is jóformán beavatkozásnak tekintik. Az elnök a tömeges tiltakozást egyébként is kizárólag a külvilág ártó szándékára vezeti vissza. Az ő szemében semmilyen szerepet nem játszott a járvány elfuserált kezelése, a nők lebecsülése, a békés felvonulók ellen alkalmazott erőszak és az a fenyegetés, hogy orosz csapatokat hív be. (Ezek szerint az nem intervenció, ha azt ő kezdeményezi.)
Persze ha az ilyen rezsimek beavatkozásnak minősítik, hogy a Nyugat szimpátiájáról biztosítja a tiltakozókat, az általában egyben ürügyül szolgál nekik, hogy erővel verjék le az elégedetlenséget. Az ellenzék nagyon is tisztában van ezzel, ezért mondta el Tyihanovszkaja annyiszor, hogy a megmozdulások demokratikus forradalmat jelentenek és nem az EU-tagságot célozzák. A kérdés ezek után csak az, mit tehet a világ a felkelés érdekében, de úgy, hogy ne gyengítse azt?
Sok ország törvénytelennek minősítette Lukasenko újabb mandátumát, mi több, Litvánia az ellenzék vezérét ismerte el elnöknek, de az nem ezt kéri a szövetségesektől, hanem hogy hozzanak szankciókat Minszk ellen. Így azok ellen, akik felelősek a választási csalásért és az erőszakért. A cél az, hogy az államfő párbeszédre kényszerüljön a koordinációs tanáccsal. A megtorló intézkedések bizonyosan többet érnek, mint a nyilatkozatok. De a legcélszerűbb az, ha a külföldi kormányok a belorusz nép akaratára hivatkoznak. Hiszen az embereknek joguk van, hogy saját maguk, szabad és tisztességes választásokon döntsenek a sorsukról. Pontosan ezt hangsúlyozta a minap a román, a lengyel és a litván elnök, közös állásfoglalásban. Az ilyen közlemények ellen az államfő nem tud semmit sem tenni. Persze ő akkor is beavatkozást kiált, amikor szó sincs ilyesmiről.
Persze ha az ilyen rezsimek beavatkozásnak minősítik, hogy a Nyugat szimpátiájáról biztosítja a tiltakozókat, az általában egyben ürügyül szolgál nekik, hogy erővel verjék le az elégedetlenséget. Az ellenzék nagyon is tisztában van ezzel, ezért mondta el Tyihanovszkaja annyiszor, hogy a megmozdulások demokratikus forradalmat jelentenek és nem az EU-tagságot célozzák. A kérdés ezek után csak az, mit tehet a világ a felkelés érdekében, de úgy, hogy ne gyengítse azt?
Sok ország törvénytelennek minősítette Lukasenko újabb mandátumát, mi több, Litvánia az ellenzék vezérét ismerte el elnöknek, de az nem ezt kéri a szövetségesektől, hanem hogy hozzanak szankciókat Minszk ellen. Így azok ellen, akik felelősek a választási csalásért és az erőszakért. A cél az, hogy az államfő párbeszédre kényszerüljön a koordinációs tanáccsal. A megtorló intézkedések bizonyosan többet érnek, mint a nyilatkozatok. De a legcélszerűbb az, ha a külföldi kormányok a belorusz nép akaratára hivatkoznak. Hiszen az embereknek joguk van, hogy saját maguk, szabad és tisztességes választásokon döntsenek a sorsukról. Pontosan ezt hangsúlyozta a minap a román, a lengyel és a litván elnök, közös állásfoglalásban. Az ilyen közlemények ellen az államfő nem tud semmit sem tenni. Persze ő akkor is beavatkozást kiált, amikor szó sincs ilyesmiről.
Neue Zürcher Zeitung
Új koalíciós megállapodás aláírásával megoldódott a lengyel kormányválság, de újdonság, hogy ismét tisztséget vállal a kabinetben Kaczynski, hogy jobban ellenőrizni tudja kollégáit. Hogy mit tartalmaz a megállapodás, azt az eddigi szokásoknak megfelelően nem hozták nyilvánosságra. Ám kiszivárgott, hogy a hármas szövetség, élen a PiS-szel, a három év múlva esedékes választásokig be akarja fejezni a vitatott igazságügyi reformot, továbbá hozzá kíván látni a sajtóviszonyok átalakításához. Utóbbi azt jelenti, hogy lehetetlenné teszik a külföldi médiatulajdonosok számára a többség megtartását.
A célkeresztben elsősorban azok az orgánumok vannak, amelyek bírálják a hatalmat. De hogy milyen jogi formát találnak ki a helyzet megváltoztatására, az egyelőre nem világos. A lengyeleknél, a magyarokkal ellentétben, nincsenek „közeli” oligarchák, akik egyszerűen átvennének bizonyos kiadókat. De állami cégek viszont segíthetnek. Ám ily módon a jogállamiság mellett újabb frontvonal alakulna ki Brüsszellel.
Ami Kaczynski új szerepét illeti, megfigyelők szerint miniszterelnök-helyettes lehet és a bel-, igazságügyi, illetve a védelmi tárca munkáját felügyeli majd. Ily módon ott lehet a kormányüléseken, hogy jobban szemmel tartsa a minisztereket, mondják ellenzéki körökben.
A célkeresztben elsősorban azok az orgánumok vannak, amelyek bírálják a hatalmat. De hogy milyen jogi formát találnak ki a helyzet megváltoztatására, az egyelőre nem világos. A lengyeleknél, a magyarokkal ellentétben, nincsenek „közeli” oligarchák, akik egyszerűen átvennének bizonyos kiadókat. De állami cégek viszont segíthetnek. Ám ily módon a jogállamiság mellett újabb frontvonal alakulna ki Brüsszellel.
Ami Kaczynski új szerepét illeti, megfigyelők szerint miniszterelnök-helyettes lehet és a bel-, igazságügyi, illetve a védelmi tárca munkáját felügyeli majd. Ily módon ott lehet a kormányüléseken, hogy jobban szemmel tartsa a minisztereket, mondják ellenzéki körökben.
CNN
Ha a demokrata jelölt, Biden nyer november 3-án, akkor az első és legfőbb külpolitikai feladata az lesz, hogy visszanyerje Amerika szövetségeseinek bizalmát. A világ még talán soha nem volt ennyire kaotikus állapotban a világháború óta, ám egy határozott elnök újraindíthatja a nemzetközi kapcsolatokat, de csak, ha a külföldi partnerek segítenek neki – mutat rá a kommentár.
Európa reméli elsősorban, hogy ha új lakó lesz a Fehér Házban, akkor gyorsan megnyugtat mindenkit: az előző négy év demokráciaellenes eltévelyedése soha nem ismétlődik meg. Máskülönben nem tudja meggyőzni a baráti nemzeteket, hogy aki majd utána jön, az nem lép vissza a most következő periódus során aláírandó szerződések ügyében. Ily módon gyors bizalomerősítő lépéseket kell tennie, pl. hogy visszacsinálja a kilépést a Párizsi Klímamegállapodásból. Az is zene volna a többiek fülének, ha felújítaná a WHO-nak járó tagállami hozzájárulást.
Eloszlathatná a félelmeket annak kapcsán is, hogy az USA immár nem fordít hátat a demokratikus országokat összefogó értékeknek, miközben az erősödő nacionalizmus populista tekintélyuralmi rendszerek kezére játszik a világban. Európa főként az igényli, hogy Washington tegyen többet a jogállam védelmében. Macron ezt már 2 éve sürgette, elsősorban Magyarországra és Lengyelországra gondolva, mert Trump mindkét ország vezetőit igen barátságosan fogadta, míg pl. Merkelt lekezelte.
Biden járatos a külpolitikában, de az sokat változott az utóbbi három évben, amióta az egykori alelnök nem foglalkozik aktívan vele. Pl. az olyanok mint Putyin, Hszi és Erdogan, valamint az észak-koreai diktátor kihasználták a mostani elnök hiúságát. Táplálták az egóját, miközben elérték nála a saját céljaikat. Támogatása jóvoltából ugyanakkor a migráció és a nacionalizmus még mérgezőbb keverék lett a populista politikusok eszköztárában.
Biden feladata nem lesz könnyű, mert a Kreml a katonai beavatkozással kacérkodik Belaruszban. Törökország mind inkább szembekerül a szintén Nato-tag Görögországgal az olaj- és földgázkészletek miatt. De legnagyobb kihívást Kína jelenti, aminek megoldásához elengedhetetlen a szövetségesek kiállása. Hszi számára az új elnök a szuperhatalmi törekvések útjában áll. Lehet, hogy az amerikai politikus ugyanúgy vizsgázni fog, mint Kennedy az 1962-es kubai rakétaválság során. De minél több szövetségese van, annál kisebb a veszély, hogy meg kell mérettetnie magát.
Európa reméli elsősorban, hogy ha új lakó lesz a Fehér Házban, akkor gyorsan megnyugtat mindenkit: az előző négy év demokráciaellenes eltévelyedése soha nem ismétlődik meg. Máskülönben nem tudja meggyőzni a baráti nemzeteket, hogy aki majd utána jön, az nem lép vissza a most következő periódus során aláírandó szerződések ügyében. Ily módon gyors bizalomerősítő lépéseket kell tennie, pl. hogy visszacsinálja a kilépést a Párizsi Klímamegállapodásból. Az is zene volna a többiek fülének, ha felújítaná a WHO-nak járó tagállami hozzájárulást.
Eloszlathatná a félelmeket annak kapcsán is, hogy az USA immár nem fordít hátat a demokratikus országokat összefogó értékeknek, miközben az erősödő nacionalizmus populista tekintélyuralmi rendszerek kezére játszik a világban. Európa főként az igényli, hogy Washington tegyen többet a jogállam védelmében. Macron ezt már 2 éve sürgette, elsősorban Magyarországra és Lengyelországra gondolva, mert Trump mindkét ország vezetőit igen barátságosan fogadta, míg pl. Merkelt lekezelte.
Biden járatos a külpolitikában, de az sokat változott az utóbbi három évben, amióta az egykori alelnök nem foglalkozik aktívan vele. Pl. az olyanok mint Putyin, Hszi és Erdogan, valamint az észak-koreai diktátor kihasználták a mostani elnök hiúságát. Táplálták az egóját, miközben elérték nála a saját céljaikat. Támogatása jóvoltából ugyanakkor a migráció és a nacionalizmus még mérgezőbb keverék lett a populista politikusok eszköztárában.
Biden feladata nem lesz könnyű, mert a Kreml a katonai beavatkozással kacérkodik Belaruszban. Törökország mind inkább szembekerül a szintén Nato-tag Görögországgal az olaj- és földgázkészletek miatt. De legnagyobb kihívást Kína jelenti, aminek megoldásához elengedhetetlen a szövetségesek kiállása. Hszi számára az új elnök a szuperhatalmi törekvések útjában áll. Lehet, hogy az amerikai politikus ugyanúgy vizsgázni fog, mint Kennedy az 1962-es kubai rakétaválság során. De minél több szövetségese van, annál kisebb a veszély, hogy meg kell mérettetnie magát.
Project Syndicate
Trump ugyan nincs nagy véleménnyel az emberi jogokról, a demokráciáról vagy a jogállamról, ám kormányzata előtérbe helyezte ezeket az értékeket a Kínával kirobbant viszályban. Így gyakorlatilag meghirdette az új hidegháborút. A millió ujgur internálása, az új hong kongi biztonsági törvény, valamint az átfogó megfigyelő rendszer kiépítése újabban a viszály fő almáját jelenti, így már nem a biztonsági, illetve gazdasági érdekek határozzák meg a kétoldalú viszonyt.
Amerikai illetékesek az USA létét fenyegető veszélynek tekintik Kínát, ezért az értékek harcát állították a stratégiai versengés középpontjába. (Ez már bejött a kelet-nyugati szembenállás időszakában is – a szerk. megj.) Ehhez azonban az is kellett, hogy Peking előnyt húzott Amerika világbefolyásának meggyengüléséből, abból, hogy Washington gyorsan vesztett nemzetközi tekintélyéből az utóbbi 4 évben. Hszi államfő ennek megfelelően elkezdett nyomulni az ázsiai-csendes-óceáni térségben.
Emellett a Selyemút-kezdeményezés révén egy sor új stratégiai forráshoz, illetve piachoz jutott hozzá, amire nem sajnálta embert és pénzt. Ideértve az olyan intézményeket, mind az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, az Interpol, vagy a WHO. Odahaza ugyanakkor keményen lecsapott a liberális erőkre. Ez azonban fokozta a riadalmat a nyugaton. Trump ugyanakkor hadjáratba kezdett Peking ellen a bilaterális kereskedelemre hivatkozva.
A Covid-19 azután tökéletes alkalmat adott az amerikai héjáknak, hogy leválasszák egymástól a két gazdaságot. Viszont aligha módosít azon a véleményen, hogy az alapértékek konfliktusáról van szó, ha Biden győz. A kínai elnyomó intézkedések már eddig is riadóztatták a Demokrata, illetve Republikánus Pártot, valamint a közvéleményt. Nem beszélve arról, hogy Kína külföldi tevékenysége miatt az FBI úgy véli: az már elsődlegesen az amerikai kémelhárításnak ad feladatot. Merthogy a Szövetségi Nyomozó Iroda elnöke szerint Kína minden lehetséges eszközt bevethetőnek tart a rendszerek versenyében, hogy a világ egyetlen szuperhatalma legyen.
Amerikai illetékesek az USA létét fenyegető veszélynek tekintik Kínát, ezért az értékek harcát állították a stratégiai versengés középpontjába. (Ez már bejött a kelet-nyugati szembenállás időszakában is – a szerk. megj.) Ehhez azonban az is kellett, hogy Peking előnyt húzott Amerika világbefolyásának meggyengüléséből, abból, hogy Washington gyorsan vesztett nemzetközi tekintélyéből az utóbbi 4 évben. Hszi államfő ennek megfelelően elkezdett nyomulni az ázsiai-csendes-óceáni térségben.
Emellett a Selyemút-kezdeményezés révén egy sor új stratégiai forráshoz, illetve piachoz jutott hozzá, amire nem sajnálta embert és pénzt. Ideértve az olyan intézményeket, mind az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, az Interpol, vagy a WHO. Odahaza ugyanakkor keményen lecsapott a liberális erőkre. Ez azonban fokozta a riadalmat a nyugaton. Trump ugyanakkor hadjáratba kezdett Peking ellen a bilaterális kereskedelemre hivatkozva.
A Covid-19 azután tökéletes alkalmat adott az amerikai héjáknak, hogy leválasszák egymástól a két gazdaságot. Viszont aligha módosít azon a véleményen, hogy az alapértékek konfliktusáról van szó, ha Biden győz. A kínai elnyomó intézkedések már eddig is riadóztatták a Demokrata, illetve Republikánus Pártot, valamint a közvéleményt. Nem beszélve arról, hogy Kína külföldi tevékenysége miatt az FBI úgy véli: az már elsődlegesen az amerikai kémelhárításnak ad feladatot. Merthogy a Szövetségi Nyomozó Iroda elnöke szerint Kína minden lehetséges eszközt bevethetőnek tart a rendszerek versenyében, hogy a világ egyetlen szuperhatalma legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.