Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.09.10.
FAZ
A magyar vezetés aligha számított ilyen tiltakozásra a Színház- és Filmművészeti Egyetem kapcsán, de hát itt már jó ideje nem egyszerűen az iskola a jövője a tét. Kulturkampf dúl Magyarországon, mert Orbán úgy gondolja, hogy liberális diktatúra érvényesül a sajtóban, a művészetekben és a felsőoktatásban. Ebbe a keretbe illeszkedik a gazdasági nyomásgyakorlás a hatalommal szembehelyezkedő sajtóra, valamint a Soros támogatta CEU elleni fellépés, továbbá, hogy addig szorongatták a Tudományos Akadémiát, amíg az bele nem ment, hogy ott nagyobb legyen a központi befolyás.
Az SZFE bedarálását már májusban elhatározták, amikor még az emberek csak a vírusjárvánnyal foglalkoztak, majd fű alatt meg is valósították az ötletet, amihez Vidnyánszky Attila volt a faltörő kos, miután megszűnt az eddigi akadály: az iskola autonómiája. Ő már mindenre rátette a kezét színházi világban. Annak idején a Nemzetiben beült Alföldi Róbert helyére, aki csupa olyan értéket képviselt, amit az orbáni kulturrevoluzzik megvetnek: baloldali, nemzetközi és meleg. A jelenlegi botrányban úgy foglalt állást, hogy akik Magyarországon nőttek fel, azok számára más jelenti a jó színházat, mint Vidnyánszkynak, aki a magyar lelket és magyar gondolatot írta ki zászlójára.
Írd és mondd, hét egyetem kerül az államtól alapítványokhoz, a kuratóriumokat mindenütt a kormány nevezi ki. Ily módon akarják elérni, hogy később se gátolja semmi a megcélzott nemzeti, jobboldali hegemóniát. De ha félretesszük a politikai és művészeti ízlés szempontjait, akkor is azt kell mondani, hogy Orbán a régi kommunista, majd balliberális köntösbe bújt kommunista elit jó tanítványának bizonyult. Az persze nem csupán Magyarországon történt meg, hogy a korábbi vezetés a rendszerváltás után is megőrizte helyét, ideértve a művészeteket és a sajtót, és ily módon azután uralta a közbeszédet.
Hogy mennyire azonos a mostani és a korábbi hatalom gondolkodásmódja, arról árulkodik, amit Gyurcsány Ferenc mondott, hogy ti. a „pártkatona” Vidnyánszky megnézheti magát, ha bukik a kormány. Utóbbinak azután több sem kellett. A magyar konzervatívok számára azonban ez sem lehet indok, hogy még rendíthetetlenebbül belesodródjanak a saját kulturális forradalmukba, amely immár riasztó méretű. Példa erre az a cikk, amely két éve a Magyar Időkben jelent meg, és amely régi időket idéz, amikor kritikát és önkritikát sürget a jobboldali tábor elhajlói részéről.
Igen találékonyak az SZFE diákjai a hatalom ellen vívott küzdelemben, de csak így van esélyük, miután a kormány évek óta nyomul a kulturális-tudományos életben. Minden további nélkül már átszervezett egy sor másik felsőoktatási intézményt, megszüntette a Tudományos Akadémia önállóságát és elérte, hogy sajtóorgánumok túlnyomó többsége a hivatalos álláspontot szajkózza.
A tiltakozó hallgatók vissza akarják szerezni az autonómiát, amit a jobboldali, nemzeti kormány azért számolt fel, mert anélkül nem tudja elérni ideológiai célkitűzéseit. De azt is igyekeznek megakadályozni, hogy a kuratórium tagjai betehessék a lábukat az elfoglalt épületbe. A tiltakozásnak a piros-fehér csíkos, széles ragasztószalag a jelképe, a szolidaritás megnyilvánulásaként már sokfelé kitűzték: házakra, autók visszapillantó tükrére, hátizsákokra, kutyák pórázára. A tiltakozás eddigi legnagyobb sikere vasárnap az élő lánc volt.
Hogy mi lesz az egyetemmel, az igen fontos az ország urai számára. A színházi szakmában Vidnyánszky mondja meg a frankót, ő dönt a támogatásokról. Orbán feltétlenül megbízik benne, miután a Nemzeti igazgatójának a keresztény és nemzeti színház ideálja lebeg a lelki szemei előtt. Az a becsípődése, hogy az SZFÉ-ről generációk óta csakis balos színházi szakemberek kerülnek ki, zárt rendszert alkotnak, de ennek véget kell vetni.
A Kárpát-Ukrajnából áttelepült rendező úgy érezte, hogy nem értik meg és igazságtalanul a háttérbe szorították, amikor 2002-ben sikertelenül pályázott az ország első társulatának igazgatói posztjára. Majd felkínálkozott Orbánnak, aki igen nagy hasznát veheti a kultúrforradalomhoz.
Ám a diákok felé árad a rokonszenv, külföldről is. A bécsi Burgtheater pl. 10 ösztöndíjat ajánlott fel nekik. A fiatalok szóvivője, Szurdi Panni kijelentette, hogy addig küzdenek, amíg nem nyerik vissza az autonómiát és nem lép le a színről a kuratórium. Miközben a hatalom azzal fenyegetőzik, hogy másutt szervezi meg az oktatást. A hallgatók pontosan tudják, hogy csak akkor kerekedhetnek felül, ha nagy kitartás van bennük.
Die Presse
A határok lezárása önmagában semmire sem jó a vírus ellen, jelentette ki az osztrák Európa-ügyi miniszter asszony. Csakhogy az EU-ban a biztonság és az egészségügy kizárólag nemzeti hatáskörbe tartozik, vagyis a kormány felelőssége, hogy a lehető legjobban megvédjek polgárait a fertőzéstől. Edelstadler, aki a határzár ügyében személyesen szeretett volna találkozni magyar kollégájával, Varga Judittal, csak éppen a járvány megakadályozta a tárgyalást, egyetért azzal, hogy az egyoldalú magyar lépés nem éppen az európai egységről árulkodik. Épp ezért az szorgalmazza, hogy mielőbb kezdődjön vita az EU-ban a közös jövőről, ideértve a migrációs politika reformját.
Euractiv
Elhamvad a Moria-i tábor és vele együtt a szolidaritás is, no meg az értékkánon, amit az EU állítólag képvisel – mutat rá a kommentár. Oda az unió méltósága. Hogy leplezze bűnét, Brüsszel sietett kifejezni szolidaritását és teljes támogatásáról biztosította a migránsokat. Németország pedig arra szólított fel más tagokat, hogy vegyenek át menedékkérőket. De mit csináltak idáig? Hónapok óta késik a migrációs politika megújítását szolgáló javaslat, mert a kormányok nem mutatnak szinte semmiféle szolidaritást.
Először beütött a koronaválság, majd az unió nem akarta, hogy az újjáépítési csomag alku tárgya legyen a migránsellenes Orbánnal zajló vitában. De amint létrejött a megállapodás, megint takaréklángra került az egész reform. Csak remélni lehet, hogy a dolgok gyorsan jobbra fordulnak. De ha nem, akkor a Leszboszon tartózkodó 4 ezer gyerek remélhetőleg egy napon olvas majd Orbán Viktorról, akinél senki sem követeli határozottabban hogy Európa térjen vissza keresztény gyökereihez. Ő egyébként a bevándorlás legnagyobb ellenfele. Ő és a többi kicsi „Orbán” egyelőre biztonságban van az európai középjobb nyújtotta menedékben.
Die Welt
A konzervatív német lap úgy látja, hogy a Leszbosz szigetén kiégett, túlzsúfolt menekülttábor az unió gyengeségét mutatja, ám a politikusoknak ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a migránskérdés csakis közös erőfeszítéssel oldható meg. Azonban Magyarország és egy pár másik állam miatt egyhamar nem találják meg a kivezető utat és már rég berozsdásodott Merkel terve, hogy meghatározott kulcs alapján osszák el a menedékkérőket a tagok között. Úgy hogy nem marad más választás, mint hogy összeálljanak azok a kormányok, amelyek hajlandóak segíteni a szerencsétleneken.
A Moria-i katasztrófa borzalmas, de előre lehetett látni. Aki érdeklődött a dolog iránt, az tudhatta, hogy humanitárius dráma játszódott le a földrész közepén. Brüsszel, a tagállamokkal együtt nem fordította el a fejét, de hagyta, hogy megtörténjen ez a szörnyűség. Az EU lejáratta magát, tehetetlennek bizonyult, fekete nap ez a számára. A rideg szív és gonosz szándékok következménye. De a német belügyminiszternek igaza van, amikor sürgeti, hogy Berlin azonnal fogadjon be egy csomó menekültet. Viszont ettől még az uniónak lépnie kell, mert máskülönben nem rendeződik a helyzet. A Bizottságnak pedig kellő nyomást kell kifejtenie e cél érdekében.
Neue Zürcher Zeitung
Az EU ugyan harcol a korrupció ellen, de igazából maga is a probléma része, hiszen ahogy pl. Szófiában hangsúlyozzák a kormány visszaélései ellen tüntető tömegek: Brüsszel az anyagi támogatással egy maffiaállamot hizlal. És való igaz, hogy az uniónak nem állnak rendelkezésére megfelelő ellenőrző mechanizmusok – állapítja meg a svájci lap. Hiába helyezte Bulgáriát annak idején különleges megfigyelés alá, az eltelt 13 nap nem sok eredményt hozott. A hatalom kevesek kezében összpontosul, ebből viszont az következik, hogy elmaradnak a külföldi befektetők, nyomorúságosak a bérek, tömeges a kivándorlás, ugyanakkor óriási uniós pénzek érkeznek, ám semmiféle pozitív hatásuk nincs.
Pedig működik az OLAF és hamarosan feláll az Európai Ügyészség is, azaz nem az intézmények jelentik a gondot, hanem a politikai akarat hiánya. Boriszov pártja az EPP tagja, így jelentős szószólója van nem csupán Brüsszelben, hanem Berlinben is. Vele szemben egyszerűbb megértőnek lenni, mint Orbán Viktor esetében, mert a bolgár vezető nem ideológiai alapon hurrog le mindenkit, körmönfontságát elegánsan odaadó nyilatkozatokkal leplezi.
Az EU könnyedén megteremthetné azokat az eszközöket, amelyek révén szembeszállhatna a jogállam megsértőivel, és nem csak Bulgáriában. Az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű berlini agytröszt bedobta, hogy a szubvenciókat az Európai Bíróság ítéletétől tegyék függővé. Vagyis csak az a tag kaphasson anyagi támogatást, amely tiszteletben tartja a demokráciát. Ha nem, és ezt az EUB kimondja róla, akkor automatikusan ugranának a brüsszeli források. Ám itt megint beleköp a levesbe a politika. Mert ugyan a Bizottság és az EP az ötlet mellé állt, ám az jelenleg elképzelhetetlen, hogy az állam- és kormányfők egy ilyen fontos jogkört az EU legfőbb ítélőszékének adjanak át.
New York Times
A szabadság forog kockán, amikor azt látni, hogy összedől az igazságszolgáltatás, miután Magyarországon, Törökországban és Indiában a bíróságokból csendes szemlélő és cinkos lett az autoriter kormány oldalán. Erre figyelmeztet egy indiai professzor, aki a Columbia Egyetem jogi karán is tanít. Madhav Khosla emlékeztet arra, hogy a 3. hatalmi ág egykor azért jött létre, mert pajzsra volt szükség a többség zsarnokságával, az állam tekintélyelvű próbálkozásaival szemben. Védte a szabadságot és kikényszerítette az elszámoltatást. Sajnos, ez ma már nincs így.
Ennek igazolására a szerző felidézi, hogy az autoriter magyar vezetés módszeresen megfosztotta hatékony fellépés lehetőségétől az igazságszolgáltatást, amikor kényszernyugdíjazott egy sor bírót és a helyüket vazallusokkal töltötte be. Szó volt közigazgatási bíróságok felállításáról is, ezeket a kormány ellenőrizte volna, de ezt a tervet ejtették. Viszont decemberben olyan törvény született, amelynek segítségével a politikailag kényes ügyeket az autonómiáját már csak hellyel-közzel őrző Alkotmánybíróság elé lehet vinni, az pedig tele van a Fidesz kádereivel. A cikk arra is emlékeztet, hogy a 2018-as választás után személyes okokra hivatkozva több bíró is lemondott, de az időzítés és a bejelentése nagy száma arra utal: kormányzati nyomás lehetett mögötte.
Kim Lane Scheppele azt mondja, nagy különbség van a régebbi és a mai autokraták között. A korábbiak ugyanis tömegesen sértették meg az emberi jogokat, az utcákra pedig kivezényelték a fegyveres erőket, hogy megszerezzék a hatalmat. Napjainkban azonban az utódoknak nincs szükségük erőszakra, ők a jogot használják ki. A bíróságok létalapját ugyanakkor sosem a néptől kapott felhatalmazás képezte. Arra épült, hogy ellenőrzés alatt tartja a politikai képviseletet és megvédi az embereket a politika szélsőségeitől. Így a jövő számára most az az igazi kérdés, a bíróságok döntései legitimek lesznek-e, miután ezek a testület külső-belső okok miatt összeomlanak önálló tényezőként.
A tiltakozó hallgatók vissza akarják szerezni az autonómiát, amit a jobboldali, nemzeti kormány azért számolt fel, mert anélkül nem tudja elérni ideológiai célkitűzéseit. De azt is igyekeznek megakadályozni, hogy a kuratórium tagjai betehessék a lábukat az elfoglalt épületbe. A tiltakozásnak a piros-fehér csíkos, széles ragasztószalag a jelképe, a szolidaritás megnyilvánulásaként már sokfelé kitűzték: házakra, autók visszapillantó tükrére, hátizsákokra, kutyák pórázára. A tiltakozás eddigi legnagyobb sikere vasárnap az élő lánc volt.
Hogy mi lesz az egyetemmel, az igen fontos az ország urai számára. A színházi szakmában Vidnyánszky mondja meg a frankót, ő dönt a támogatásokról. Orbán feltétlenül megbízik benne, miután a Nemzeti igazgatójának a keresztény és nemzeti színház ideálja lebeg a lelki szemei előtt. Az a becsípődése, hogy az SZFÉ-ről generációk óta csakis balos színházi szakemberek kerülnek ki, zárt rendszert alkotnak, de ennek véget kell vetni.
A Kárpát-Ukrajnából áttelepült rendező úgy érezte, hogy nem értik meg és igazságtalanul a háttérbe szorították, amikor 2002-ben sikertelenül pályázott az ország első társulatának igazgatói posztjára. Majd felkínálkozott Orbánnak, aki igen nagy hasznát veheti a kultúrforradalomhoz.
Ám a diákok felé árad a rokonszenv, külföldről is. A bécsi Burgtheater pl. 10 ösztöndíjat ajánlott fel nekik. A fiatalok szóvivője, Szurdi Panni kijelentette, hogy addig küzdenek, amíg nem nyerik vissza az autonómiát és nem lép le a színről a kuratórium. Miközben a hatalom azzal fenyegetőzik, hogy másutt szervezi meg az oktatást. A hallgatók pontosan tudják, hogy csak akkor kerekedhetnek felül, ha nagy kitartás van bennük.
Die Presse
A határok lezárása önmagában semmire sem jó a vírus ellen, jelentette ki az osztrák Európa-ügyi miniszter asszony. Csakhogy az EU-ban a biztonság és az egészségügy kizárólag nemzeti hatáskörbe tartozik, vagyis a kormány felelőssége, hogy a lehető legjobban megvédjek polgárait a fertőzéstől. Edelstadler, aki a határzár ügyében személyesen szeretett volna találkozni magyar kollégájával, Varga Judittal, csak éppen a járvány megakadályozta a tárgyalást, egyetért azzal, hogy az egyoldalú magyar lépés nem éppen az európai egységről árulkodik. Épp ezért az szorgalmazza, hogy mielőbb kezdődjön vita az EU-ban a közös jövőről, ideértve a migrációs politika reformját.
Euractiv
Elhamvad a Moria-i tábor és vele együtt a szolidaritás is, no meg az értékkánon, amit az EU állítólag képvisel – mutat rá a kommentár. Oda az unió méltósága. Hogy leplezze bűnét, Brüsszel sietett kifejezni szolidaritását és teljes támogatásáról biztosította a migránsokat. Németország pedig arra szólított fel más tagokat, hogy vegyenek át menedékkérőket. De mit csináltak idáig? Hónapok óta késik a migrációs politika megújítását szolgáló javaslat, mert a kormányok nem mutatnak szinte semmiféle szolidaritást.
Először beütött a koronaválság, majd az unió nem akarta, hogy az újjáépítési csomag alku tárgya legyen a migránsellenes Orbánnal zajló vitában. De amint létrejött a megállapodás, megint takaréklángra került az egész reform. Csak remélni lehet, hogy a dolgok gyorsan jobbra fordulnak. De ha nem, akkor a Leszboszon tartózkodó 4 ezer gyerek remélhetőleg egy napon olvas majd Orbán Viktorról, akinél senki sem követeli határozottabban hogy Európa térjen vissza keresztény gyökereihez. Ő egyébként a bevándorlás legnagyobb ellenfele. Ő és a többi kicsi „Orbán” egyelőre biztonságban van az európai középjobb nyújtotta menedékben.
Die Welt
A konzervatív német lap úgy látja, hogy a Leszbosz szigetén kiégett, túlzsúfolt menekülttábor az unió gyengeségét mutatja, ám a politikusoknak ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a migránskérdés csakis közös erőfeszítéssel oldható meg. Azonban Magyarország és egy pár másik állam miatt egyhamar nem találják meg a kivezető utat és már rég berozsdásodott Merkel terve, hogy meghatározott kulcs alapján osszák el a menedékkérőket a tagok között. Úgy hogy nem marad más választás, mint hogy összeálljanak azok a kormányok, amelyek hajlandóak segíteni a szerencsétleneken.
A Moria-i katasztrófa borzalmas, de előre lehetett látni. Aki érdeklődött a dolog iránt, az tudhatta, hogy humanitárius dráma játszódott le a földrész közepén. Brüsszel, a tagállamokkal együtt nem fordította el a fejét, de hagyta, hogy megtörténjen ez a szörnyűség. Az EU lejáratta magát, tehetetlennek bizonyult, fekete nap ez a számára. A rideg szív és gonosz szándékok következménye. De a német belügyminiszternek igaza van, amikor sürgeti, hogy Berlin azonnal fogadjon be egy csomó menekültet. Viszont ettől még az uniónak lépnie kell, mert máskülönben nem rendeződik a helyzet. A Bizottságnak pedig kellő nyomást kell kifejtenie e cél érdekében.
Neue Zürcher Zeitung
Az EU ugyan harcol a korrupció ellen, de igazából maga is a probléma része, hiszen ahogy pl. Szófiában hangsúlyozzák a kormány visszaélései ellen tüntető tömegek: Brüsszel az anyagi támogatással egy maffiaállamot hizlal. És való igaz, hogy az uniónak nem állnak rendelkezésére megfelelő ellenőrző mechanizmusok – állapítja meg a svájci lap. Hiába helyezte Bulgáriát annak idején különleges megfigyelés alá, az eltelt 13 nap nem sok eredményt hozott. A hatalom kevesek kezében összpontosul, ebből viszont az következik, hogy elmaradnak a külföldi befektetők, nyomorúságosak a bérek, tömeges a kivándorlás, ugyanakkor óriási uniós pénzek érkeznek, ám semmiféle pozitív hatásuk nincs.
Pedig működik az OLAF és hamarosan feláll az Európai Ügyészség is, azaz nem az intézmények jelentik a gondot, hanem a politikai akarat hiánya. Boriszov pártja az EPP tagja, így jelentős szószólója van nem csupán Brüsszelben, hanem Berlinben is. Vele szemben egyszerűbb megértőnek lenni, mint Orbán Viktor esetében, mert a bolgár vezető nem ideológiai alapon hurrog le mindenkit, körmönfontságát elegánsan odaadó nyilatkozatokkal leplezi.
Az EU könnyedén megteremthetné azokat az eszközöket, amelyek révén szembeszállhatna a jogállam megsértőivel, és nem csak Bulgáriában. Az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű berlini agytröszt bedobta, hogy a szubvenciókat az Európai Bíróság ítéletétől tegyék függővé. Vagyis csak az a tag kaphasson anyagi támogatást, amely tiszteletben tartja a demokráciát. Ha nem, és ezt az EUB kimondja róla, akkor automatikusan ugranának a brüsszeli források. Ám itt megint beleköp a levesbe a politika. Mert ugyan a Bizottság és az EP az ötlet mellé állt, ám az jelenleg elképzelhetetlen, hogy az állam- és kormányfők egy ilyen fontos jogkört az EU legfőbb ítélőszékének adjanak át.
New York Times
A szabadság forog kockán, amikor azt látni, hogy összedől az igazságszolgáltatás, miután Magyarországon, Törökországban és Indiában a bíróságokból csendes szemlélő és cinkos lett az autoriter kormány oldalán. Erre figyelmeztet egy indiai professzor, aki a Columbia Egyetem jogi karán is tanít. Madhav Khosla emlékeztet arra, hogy a 3. hatalmi ág egykor azért jött létre, mert pajzsra volt szükség a többség zsarnokságával, az állam tekintélyelvű próbálkozásaival szemben. Védte a szabadságot és kikényszerítette az elszámoltatást. Sajnos, ez ma már nincs így.
Ennek igazolására a szerző felidézi, hogy az autoriter magyar vezetés módszeresen megfosztotta hatékony fellépés lehetőségétől az igazságszolgáltatást, amikor kényszernyugdíjazott egy sor bírót és a helyüket vazallusokkal töltötte be. Szó volt közigazgatási bíróságok felállításáról is, ezeket a kormány ellenőrizte volna, de ezt a tervet ejtették. Viszont decemberben olyan törvény született, amelynek segítségével a politikailag kényes ügyeket az autonómiáját már csak hellyel-közzel őrző Alkotmánybíróság elé lehet vinni, az pedig tele van a Fidesz kádereivel. A cikk arra is emlékeztet, hogy a 2018-as választás után személyes okokra hivatkozva több bíró is lemondott, de az időzítés és a bejelentése nagy száma arra utal: kormányzati nyomás lehetett mögötte.
Kim Lane Scheppele azt mondja, nagy különbség van a régebbi és a mai autokraták között. A korábbiak ugyanis tömegesen sértették meg az emberi jogokat, az utcákra pedig kivezényelték a fegyveres erőket, hogy megszerezzék a hatalmat. Napjainkban azonban az utódoknak nincs szükségük erőszakra, ők a jogot használják ki. A bíróságok létalapját ugyanakkor sosem a néptől kapott felhatalmazás képezte. Arra épült, hogy ellenőrzés alatt tartja a politikai képviseletet és megvédi az embereket a politika szélsőségeitől. Így a jövő számára most az az igazi kérdés, a bíróságok döntései legitimek lesznek-e, miután ezek a testület külső-belső okok miatt összeomlanak önálló tényezőként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.