Szerző: SZÉL BERNADETT
2020.09.17.
2015 nyarán érte el Magyarországot az a menekültválság, amely a Globális Dél megszaporodó válságainak (polgárháborúk, éhínség, klímaváltozás), illetve az uniós menekültügyi rendszer hiányosságainak kölcsönhatásából jött létre. A balkáni útvonalon az EU centrumországaiba tartó menedékkérőkkel szemben komoly kormányzati gyűlöletkampány indult útjára, mellyel szemben különböző civil csoportosulások kemény, de ad-hoc munkával próbálták megszervezni az ország különböző pontjain összegyűlt menedékkérők segítését.
Szeptember 4-én a Keleti pályaudvarnál feltorlódott, a hatóságok által magukra hagyott menekültek megindultak Ausztria felé, a kormány pedig végül nem gördített akadályokat az útjuk elé, ahogyan azt a megelőző hetekben tette. Szeptember 15-én életbe lépett a szerb-magyar határ teljes lezárása, amely előbb néhány feszült epizódot eredményezett, hosszú távon pedig szentesítette az embertelen tranzitzónák intézményét. A menekültválság során létrehozott kormánypárti narratíva, amely nem csupán a menedékkérőket, de az őket segítő magyar állampolgárokat is demonizálta, mind a mai napig érezteti hatását.
A Mentés másként sorozatunk célja, hogy öt év távlatából visszatekintsük és értékeljük a 2015-ös eseményeket a menekülteket segítő, kormányzati narratívának ellentartani próbáló szereplők perspektíváján keresztül. A sorozatban informális civil csoportok, jogvédő szervezetek, politikusok és újságírók osztják meg akkori sikereik és kudarcaik mérlegét, kihívásaikat és dilemmáikat, illetve megpróbálnak válaszolni arra a kérdésre, mit lehetett volna másképp csinálni.
Visszatekintve is azt érzem, amit akkor: ezt a nulladik perctől a negatív érzelmekre ható, a félelemre, szorongásra és az idegenekkel szembeni bizalmatlanságra építő kormányzati kampányt esélyünk nem volt racionális síkra terelni. A központi propagandát, aminek azon év októberétől minisztériuma és felelős minisztere is lett, olyan eszközökkel és erőforrásokkal ruházták fel – ideértve a 2015 márciusában hírcsatornává alakított, és 0-24-ben a kormányzati propagandát harsogó M1-et is -, amivel szemben hatékony ellenkampányt szinte lehetetlen volt folytatni.
Emellett az Orbán-kabinet azt az azóta jól bevált megosztó politikai stratégiát alkalmazta, amiben az egyik oldalon volt a felelős, cselekvő, nemzeti érdeket képviselő kormány, a másikon pedig a felelőtlennek, alkalmatlannak, sőt nemzetellenesnek kikiáltott ellenzék. Akármit is mondtunk, mi voltunk a bevándorláspárti erők, akik Sorossal karöltve migránsokat akarunk betelepíteni Magyarországra, és a világ minden pénzét rájuk akarjuk költeni, ők pedig a bevándorlásellenesek, akik megvédik nemhogy Magyarországot, de egész Európát a „migráns hordáktól”. Hiába voltak alapvető különbségek az ellenzéki pártok válaszaiban, mindannyian egy oldalra kerültünk a Fidesz-féle felosztásban – ahogy a közös „kerítésbontó” össze-photoshopolt választási plakáton is...
Szeptember 4-én a Keleti pályaudvarnál feltorlódott, a hatóságok által magukra hagyott menekültek megindultak Ausztria felé, a kormány pedig végül nem gördített akadályokat az útjuk elé, ahogyan azt a megelőző hetekben tette. Szeptember 15-én életbe lépett a szerb-magyar határ teljes lezárása, amely előbb néhány feszült epizódot eredményezett, hosszú távon pedig szentesítette az embertelen tranzitzónák intézményét. A menekültválság során létrehozott kormánypárti narratíva, amely nem csupán a menedékkérőket, de az őket segítő magyar állampolgárokat is demonizálta, mind a mai napig érezteti hatását.
A Mentés másként sorozatunk célja, hogy öt év távlatából visszatekintsük és értékeljük a 2015-ös eseményeket a menekülteket segítő, kormányzati narratívának ellentartani próbáló szereplők perspektíváján keresztül. A sorozatban informális civil csoportok, jogvédő szervezetek, politikusok és újságírók osztják meg akkori sikereik és kudarcaik mérlegét, kihívásaikat és dilemmáikat, illetve megpróbálnak válaszolni arra a kérdésre, mit lehetett volna másképp csinálni.
Visszatekintve is azt érzem, amit akkor: ezt a nulladik perctől a negatív érzelmekre ható, a félelemre, szorongásra és az idegenekkel szembeni bizalmatlanságra építő kormányzati kampányt esélyünk nem volt racionális síkra terelni. A központi propagandát, aminek azon év októberétől minisztériuma és felelős minisztere is lett, olyan eszközökkel és erőforrásokkal ruházták fel – ideértve a 2015 márciusában hírcsatornává alakított, és 0-24-ben a kormányzati propagandát harsogó M1-et is -, amivel szemben hatékony ellenkampányt szinte lehetetlen volt folytatni.
Emellett az Orbán-kabinet azt az azóta jól bevált megosztó politikai stratégiát alkalmazta, amiben az egyik oldalon volt a felelős, cselekvő, nemzeti érdeket képviselő kormány, a másikon pedig a felelőtlennek, alkalmatlannak, sőt nemzetellenesnek kikiáltott ellenzék. Akármit is mondtunk, mi voltunk a bevándorláspárti erők, akik Sorossal karöltve migránsokat akarunk betelepíteni Magyarországra, és a világ minden pénzét rájuk akarjuk költeni, ők pedig a bevándorlásellenesek, akik megvédik nemhogy Magyarországot, de egész Európát a „migráns hordáktól”. Hiába voltak alapvető különbségek az ellenzéki pártok válaszaiban, mindannyian egy oldalra kerültünk a Fidesz-féle felosztásban – ahogy a közös „kerítésbontó” össze-photoshopolt választási plakáton is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.