Szerző: Határátkelő
2020.09.26.
A mai napig élénken emlékszem arra, amikor Fenyő Miklós egy interjúban arról mesélt, hogy a családjával 1956-ban (akkor ő 9 éves volt) emigráltak az Egyesült Államokba.
Ő New Yorkban járt általános iskolába (életre szóló élménye volt, hogy látta Elvis Presley-t élőben fellépni a Madison Square Gardenben), majd pár év múlva hazaköltöztek – nekem pedig az jutott az eszembe, mekkora sokk lehetett egy tinédzser gyereknek az Egyesült Államokból visszatérni Magyarországra.
Ugyan a világ azóta szerencsére rengeteget változott és már messze nincs akkora kulturális különbség egy nyugat-európai és egy volt szocialista ország között, mint egykoron, de a hazaköltözés még így is nehéz lehet egy tinédzsernek.
Mindez onnan jutott az eszembe, hogy a Szabad Európa oldalán belefutottam egy cikkbe, melyben hazatért bolgár határátkelők mesélnek gyermekeik tapasztalatairól. Mit mondjak, elgondolkodtató.
A legfőbb probléma, hogy ugyan a gyerekek többsége szinte tökéletesen beszél bolgárul (nyilván, hiszen a legtöbb családban mindkét szülő az, így otthon is ezen a nyelven beszélnek), az írás-olvasással azért már meggyűlik a bajuk.
Nem csoda: míg a beszéd természetesen adja magát, olvasni (és főleg helyesen írni) megtanítani egy gyereket, ahhoz már elszántság és tudás kell, hiszen pedagógusnak lenni szakma.
Még ha lenne is ideje a szülőknek (ami általában nincs), otthon írni megtanítani egy kisgyereket nem reális elvárás. Persze olyan helyeken, ahol nagyobb magyar közösségek élnek vannak vasárnapi iskolák, de ott is inkább csak minimális alaptudást tudnak átadni a gyerekeknek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.