MEGREKEDT

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.09.04.

„Megközelítette a harmadik vágányt, majd a peronról két kerékkel a sínekre lógva megrekedt.” – A rendőrség honlapja írt így egy részeg honfitársunkról, valamint az autójáról, akik ketten előadták a mondatbéli mutatványt. Különös eset, sajátos metafora, ami a dabasi vasútállomáson történt, hogy emberünk a kilátástalan, sehová sem vezető, bizonytalan aszfaltcsík helyett a síneket óhajtotta választani mint valahová vivő biztos ösvényt, mert nem hallott arról, egyszer az acélút is véget ér.

Netán kiment a felesége elé az állomásra, s mindezt, hogy a peronon landolt, a túlbuzgalom okozta, hogy még egy pöttyet se kelljen gyalogolni az asszonykának. Ez volt az ő vörös szőnyege, a hódolat, ahogyan billeg az ég és a hívogató mélység között, ami viszont csak ilyen kicsit savanyúbb és kicsit sárga, de az övé. Nem minden hely alkalmas a nagy tragédiákra, olykor a buzgalom bohózatba hajlik. Az átmenet a kettő között könnyebb, mint gondolnánk, ezt a peremvidéket nevezik groteszknek.

Viszont egyáltalán nem tudjuk, mi játszódik le embertársaink fejében, édes, jó Lajosom. Az autó a sínek és a gödör peremvidékén, amely egyaránt lehet tohubavohu (1. Mózes 1.2: tohu va-bohu: üresség), illetve az entrópia maga, a totális rendezetlenség. Gusztus és filozófiai megközelítés kérdése, hogy életünkben, amit hazánk nyújt nekünk, a semmit, vagy a káoszt látjuk. Tegnap a mohácsi Kisfaludy Károly Gimnáziumban három napnyi tanítás után rendkívüli szünetet rendeltek el, mert koronavírusos az egyik tanár...

ITT OLVASHATÓ