Szerző: CSÁKI JUDIT
2020.09.28.
Elsőként túlesnék a lényegtelenen: én írtam azt a kritikát, amely miatt Nényei Pál szerint levették az egyébként sikeres, jól futó darabját a Radnótiban, hét évvel ezelőtt. A konkrét körülményeket természetesen nem ismerem, de nemigen tudok elképzelni épelméjű színigazgatót, aki egy jól futó darabot levesz a repertoárról egyetlen kritika miatt. És még ha ez történt is, megkérdezem: mi következik ebből rám, a munkámra nézvést?
Azért is kellett ezzel kezdeni, mert Nényei írásának egésze mögött sértődöttség vibrál, amely megállapításainak mind a körét, mind a tartalmát meghatározza. Ettől persze még lehetne igaz mindegyik, vagy legalább olyik.
„Múzeumillatú szalonkorszerűség”, ez a „rém” fenyegeti a mai színházat Nényei szerint. Ennek egyik jele, hogy egyre-másra feltűnik színházaink repertoárján például a Hamlet, mégpedig azért, mert „beterelik” rá az „új és új diákcsapatokat”. Márpedig ebben, írja Nényei, nemigen van „kortárs mozdulat”, legföljebb a „rendezői koncepció” és a „színészi játék megcsillogtatása”.
Legföljebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.