Szerző: KENESEI ISTVÁN
2020.09.11.
A mi színházi regényünk
Amint a CEU, majd az MTA, most a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) esetében is utólag válik egyre világosabbá, mi és miért történt. Tavaly december 9-én, még jóval a járvány kitörése előtt, a színházakra vonatkozó törvénymódosítás ellen nagy tüntetés volt a budapesti Madách téren. Akkor már készen kellett legyen a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes aláírásával december 12-én beterjesztett 2020. tavaszi törvényalkotási program, amelyben sem általában az egyetemi átalakítások, sem speciálisan az SZFE alapítványosítása nem szerepelt. Az első hat egyetemet egy március 31-ei beterjesztéssorozat említette. Ha tehát korábban gondoltak is a nagy egyetemi átszervezésre, valószínű, hogy a járvány berobbanása adta meg a lökést arra, hogy ezt villámgyorsan végigvezessék a parlamenten, hiszen a karantén miatt az esetleges (de a végén elmaradt) tiltakozó megmozdulásokra már nem kellett számítani.
Kiemelten vonatkozott ez az eshetőség az SZFE-re, amely korábban a többi művészeti egyetemmel együtt „állt a sorban”, hogy megtudja a rá vonatkozó új szabályokat, de egyszer csak valamikor tavasszal kiemelték onnan, és egy május 26-án benyújtott külön törvényben az „expressz vonalon” szabták át. Szemben például (rejtői fordulattal élve) a balett-táncosokkal és a kőfaragókkal, vagyis a Táncművészeti vagy a Képzőművészeti Egyetemmel, az SZFE művésztanárainak és hallgatóinak többnyire az élőszó a munkaeszközük, ráadásul otthon vannak a médiában, tehát könnyen elérik és föllelkesítik a közönségüket. Mivel a nyilvánosságot közvetlenül elérő film- és színművészek számos fórumon tudtak (volna) hangot adni ellenérzéseiknek, így váltak gyorsan megoldandó problémává. Mindehhez hozzájött Vidnyánszky Attila hatalmas ambíciója, mert utólag az is feltehető, hogy ő jelentkezett be az SZFE meghódítására, mintegy felkínálva a kormánynak, hogy vele semlegesítse ezt az érzékeny ellenállási gócot. Ám még annyi rafinériával sem vértezte fel magát, hogy ne saját maga, hanem valamelyik jó embere legyen a megalakítandó kuratórium elnöke.
Az igazi botrány azonban a kuratórium megalakulása után következett. Most nem a tagok kiválasztására, felkészültségére vagy nyilatkozataira gondolok, hanem egy olyan momentumra, amely eddig kevés figyelmet kapott. Az 1990-es évek eleje óta szolgáltam előbb különböző szintű egyetemi, majd 15 évig kutatóintézeti vezetőként. Minden intézménynek volt szervezeti és működési szabályzata (SZMSZ), amely megfogalmazta, illetve felsorolta az alapvető feladatokat, jogosultságokat és kötelezettségeket az egyes szinteken, beleértve a vezetők kiválasztását, felmentését stb. Az SZMSZ-eket mindig az adott szervezet erre felhatalmazott testülete állította össze, szavazta meg, majd terjesztette a fenntartó elé, amely hol módosításokat kért megindokolva azok szükségességét, hol pedig minden további nélkül elfogadta azt. A felső befolyás maximuma az volt, hogy adtak a kezünkbe egy törvényi hátteret tartalmazó keretszöveget, amibe beleilleszthettük a saját szabályainkat.
Soha nem találkoztam olyan esettel, hogy a fenntartó, lett légyen az az Oktatási Minisztérium (és utódai) vagy az MTA-nak a kutatóhálózatát felügyelő Akadémiai Kutatóintézeti Tanácsa, maga állította volna össze az SZMSZ-t és helyezte volna az adott szervezet, az egyetem, a kar, az intézet elé azzal, hogy ez a rájuk (ránk) vonatkozó szabályozás, mától ez van érvényben, punktum. Egy egyetem esetében egy ilyen aktus az autonómia olyan fokú megsértése, hogy véleményem szerint akár bíróság elé is citálható az a fenntartó, amelyik ezt megteszi.
Márpedig az SZFE kuratóriuma pontosan ezt cselekedte: míg az eddig érvénybe lépett összes többi alapítványi egyetemi SZMSZ-t a szenátusokkal megállapodva gyakorlatilag a korábbi szabályzatok szellemét megtartva hagyták jóvá a kuratóriumok mint fenntartók, az SZFE fenntartói testülete egy augusztus végi napon egyszer csak átküldte a Vidnyánszky elnök által aláírt dokumentumot, amelyet nyilván nem az elnök úr vagy a tagok fogalmaztak saját kezűleg, hanem gondosnak vélt ügyvédek és minisztériumi tisztviselők formáltak készre. Ez persze meg is látszik rajta, mint ahogy az is, miért nem kívántak konzultálni az SZMSZ hatálya alá tartozó intézmény egyetlen képviselőjével sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.