Szerző: PAPP RÉKA KINGA
2020.09.01.
Azaz a vakszerencsében bízunk: hát talán csak nem pont mi leszünk azok, akik elkapják. Vagy ha mégis, akkor talán csak nem mi leszünk azok, akiknél komoly szövődmény alakul ki. Talán csak nem a mi balszerencsénket fogják a hírekben párás tekintettel megemlíteni. A statisztika azonban csak addig vigasztalja az embert,
amíg nem konkrétan vele történik meg a baj.
A járvány kitörése óta több mint fél évünk volt felkészülni erre a valójában nem lehetetlen feladatra. Tökéletes megoldás nincs, de a katasztrofálisnál kevésbé rossz éppenséggel lehetséges lett volna. És hogy mire lett volna elég fél év? Például arra, hogy
- Tanulópárokat, tanulócsoportokat alakítsunk, amelyek az intézményen kívül is hatékonyabban tudnak tanulni;
- Az intézmények felmérhették volna, mely szülők tudnak otthon maradni a gyerekekkel, és kik biztosan nem, ki mennyire tud együttműködni. Aki meg tudná oldani a távoktatást, akár kiscsoportokban, az ezzel is csökkentené a veszélyt azok számára, akiknek muszáj bevinni a gyereket.
- Lehetett volna állami keretszerződéseket kötni olyan digitális szolgáltatóval, akinek a terméke bevált tavasszal, hogy ne az adathalászatra építő és időnként korlátozottan ingyenes szolgáltatásokon múljon a távoktatás.
- Laza mozdulattal lehetne kihajítani az ablakon az állami tankönyv-monopóliumot, és legalább a válság idejére újra szerződni azokkal a tankönyv-kiadókkal, akiknek van integrált terméke (értsd: legalább részben digitális tananyag). Létezik ilyen, volt is kiadó, aki tavasszal ingyen felajánlotta a termékeit iskoláknak, és ezek közül legalábbis néhány remekül működött – persze ezeket a KLIK nem támogatja.
- A tavaszi lezárás miatt az intézmény-fenntartás költségei töredékükre csökkentek, ebből lehetett volna azóta plusz tanárokat, pedagógiai asszisztenseket és másokat felvenni, akik a járvány idején megnövekedett kapacitásigényt tudnák fedezni, akár tanulócsoportokkal külön-külön foglalkozni. És valamiből fedezni kéne a távoktatás egyéni költségeit is: internetelőfizetést, megfelelő eszközöket juttatni a tanároknak, akik mostanáig maguk finanszírozták ezeket a többletköltségeket.
- A rászoruló tanulóknak digitális eszközöket kellett volna juttatni.
- Ki lehetett volna dolgozni több forgatókönyvet a járvány lehetséges alakulása esetére, és ezekhez kialakítani a szükséges kereteket; kommunikálni a lakossággal, felkészíteni minden szereplőt az egyes esetekre.
- Elő kellett volna állni egy jócskán csökkentett követelményszinttel, akár a különböző forgatókönyvek esetére szabva is, amelyben hangsúlyt kap az önálló tanulás módszertana, azaz otthon tanulni tanulnak a gyerekek. Ez amúgy minden élethelyzetben létfontosságú tudás, nem csak válság idején hiányzik a tantervből.
- Átgondolni, „a 45 perces óra után mindenki egyszerre zúdul ki a folyosóra” ősi koncepcióját, és olyan eltolt órarendekkel tanítani, hogy a tanulók negyede-ötöde legyen csak kint a folyosón és az udvaron.
- A kötelező maszkot bevezetni felső tagozatban.
- Ott, ahol lehet, kialakítani egyfajta rendkívüli lakásóvodáztatási rendszert, gyesen lévő vagy munkanélküli pályaelhagyó pedagógiai végzettségűekkel, vagy olyan szülőkkel, akik kimondottan csemetéik óvodás haverjait vigyáznák otthonukban (4-6 fő max), állam által biztosított fizetésért. (Az utóbbi három javaslatért köszönet Üveges Lillának.)
Ez persze csak néhány alapvetés, ezeknél sokkal több dologra is elég lett volna fél év.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.