Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2020.09.15.
Mindez a gyakorlatban: nálunk, a belvárosban valahogy mindig már csak pont abból az egyszer használatos maszkból van, amiből 400 forintba kerül egy darab (ez egyébként saját tapasztalat, és nem egyszeri).
A drogériában van 50 darabos háromezerért, amire még rá is van írva, hogy ha nem jól veszed fel, nem sokat ér, meg van olyan is, ami közel tízezer, cserébe hordhatod, amíg le nem kopik az arcodról (ja, mosni persze kell, szóval jó, ha nem csak egy van belőle otthon). És akkor arról ne is beszéljünk, hogy a Fashion Streeten mennyibe kerül a designer darab, jó ütemérzékkel piacra dobott, fancy mintákkal, minden alkalomra.
Hogy miért mondom mindezt?
Mert lehet azon rugózni, hogy piszok drága (értsd: megfizethetetlen) a koronavírusteszt, és legyen inkább hatósági áras, de ez már a sokadik lépés. Míg a nulladik talán inkább az lenne, hogy ha már kötelezővé teszik egy sor helyen a maszkviselést, akkor annak a havi költsége ne legyen megterhelő azok pénztárcájára nézve, akik amúgy sincsenek túl jó helyzetben.
Mert például utazni a legtöbbeknek kell – hiszen nem állhat meg a gazdaság, el kell menni a munkába, aki meg elvesztette a munkáját, vagy csökkentek a bevételei, annak pláne minden fillért jól meg kell számolnia. Hogy a többiekről (nyugdíjasok, diákok, kisgyerekes anyukák és így tovább) ne is beszéljünk.
De persze, én is látom, hogy a bácsinak a buszon az egyszer használatos úgy lóg az állán kinyúlt gumival, mintha nem is július, de inkább március óta ezt az egyet hordaná, vagyis semmit sem ér már a vírus ellen. Ám mégis felteszi, mert kötelező, és ezzel fel is szállhat a buszra, mert a kritériumnak így is megfelel – még ha valójában semmi értelme az egésznek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.