Szerző: ÉS
2020.09.18.
– ahogyan Luhmann nyomán látszik
I N T E R J Ú
Beszélgetés Péterfy Gergellyel
K R I T I K A
(Végre tanulhatunk valamit, Kincsem-palota, megtekinthető szeptember 30-ig.)
Báron György: Az Ügy
(Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy. Francia–olasz film. Rendező: Roman Polanski.)
Annak ellenére, hogy Polanski folyvást hangsúlyozza, mennyire fontos neki a téma, a végeredmény a legkevésbé sem személyes. Hiányzik belőle mind a szenvedély, mind az eredeti megközelítés. A két és fél órás mű tempója lassú, gyönyörködteti a szemet, ám szellemi izgalmat annak, aki ismeri a történetet, nem kínál...
Csengery Kristóf: Műhelydarabok
(Johannes Kreidler: Piano Music. Martin Tchiba. EMT – SWR2)
Martin Tchiba fölényes felkészültséggel, virtuózan és szuggesztívan zongorázik, otthonos a darabok világában, játékában nincsenek félvállról vett mozzanatok – a zenehallgató számára nem lehet kétséges, hogy személyében a kortárs zene elhivatott tolmácsával van dolgunk. Legszebb álmaiban az új zene minden alkotója ilyen áldozatkész előadót kíván műveinek...
Molnár Zsófia: Panoráma
(Démonizált hely – Sétaszínház Térey János műveiből, augusztus 31., A Menedék – TÁP Színház, Trafó, szeptember 5., A Jelentéktelen –Narratíva, Füge, Jurányi, szeptember 12.)
A Démonizált hely, ahová más kirándulni jár nem könnyed kikapcsolódást kínál, pláne éjjeli sötétségben, hanem kicsit fel akarja piszkálni a hely szellemét, elmélyülésre, múltba tekintésre, beleérzésre invitál. És teszi mindezt a választott lakókörnyezetében bizonyos fokig meghasonlott Térey János írásain keresztül. Igazából nem fontos, a kiválasztott részletek honnan, melyik könyvből valók, csak az, ahogyan és amikhez kapcsolódnak – ahogyan a szövegi kontextusból vissza- vagy átlépnek a régi-új, történelmi és személyes kontextusba. (Ugyanakkor egy ilyen beavatás után biztosan más szemmel olvassa újra a regényeket, drámákat és elbeszéléseket az ember, mert bizony tagadhatatlanul kedvet kap az újraolvasáshoz.)
Fáy Miklós: Galícia felé
(Mikor megyek Galícia felé – díszbemutató az Urániában, szeptember 14.)
Ami magát a filmet illeti, arról nehéz jókat mondani. Bezárva a gödöllői lovardába nem maradt más fölvennivaló, mint az arcok, hangszerek, kezek, az meg két órában egy kicsit kifulladós, már ismerünk mindenkit húsz perc után. Két zenemű között Kiss Emma és Oberfrank Pál buzgólkodott, kellemetlen hangon, ordibálva szavaltak részleteket Adytól, Babitstól és Gyóni Gézától. Az utóbbitól a Csak egy éjszakára küldjétek el őket kezdetű verset bömbölte a kamerába Oberfrank Pál. Lehetne több éjszakára is...
Grecsó Krisztián: Tanulni, tanulni, tanulni
(„Néhány gondolat az SZFE-ről”, Csányi Sándor hivatalos Facebook-oldala)
A videó apropója egy nem is olyan új, általában etikátlan sajtós eljárás. Bármit reagál a megkérdezni kívánt interjúalany, ír privátim, a magánbeszélgetést és/vagy a nyilatkozat elutasítását is szokás újabban „nyilatkozatnak” értelmezni, szövegkörnyezetbe helyezni. Ha jól értem, többé-kevésbé ez történt Csányival is, ezért magyarázkodással kezdi, és azt bírja mondani, hogy őt „nem érdekli a politika”. Ennek a szomorú mondatnak nincs semmi értelme, mert elvileg engem sem érdekel, de sajnos a politikát mi, ilyen-olyan polgárok, érdekeljük, így – bár ez minden más esetben abúzus lenne – nem lehet olyat mondani, hogy nincs közöm hozzá, mert az olyan, mintha a diák azt felelné a tanár tananyagot firtató kérdésére órán, hogy „engem nem érdekel az oktatás”...
Rákai Zsuzsanna: Alak a tájban
(Budapesti Fesztiválzenekar, Elisabeth Kulman, Andrew Staples, Fischer Iván – Művészetek Palotája, szeptember 13.)
Ha a Beethoven-szimfónia értelmezése a jelekként használt motívumokkal való ábrázolás nyíltságára, a strukturális játékokra helyezte a hangsúlyt, akkor a Dal a Földről esetében inkább az elemek összefogása került előtérbe. Ez Mahler sajátos kompozíciós eljárása miatt is szükségszerű volt, amiatt a töredékesség miatt, ami – noha nagyon pontos formai tervezés eredménye – azt a benyomást kelti a hallgatóban, hogy csak pillanatokra képes egységgé összeállni a képzelet, az akarat és a vágy fantasztikus szellemi erőfeszítése révén...
Hermann Veronika: Mindent anyámról
Gurubi Ágnes: Szív utca. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 192 oldal, 3500 Ft
A Szív utca Anna nevű elbeszélője, ahogyan általában a családregényekben szokás, saját kudarcain töprengve jut el családi titkokon és boldogtalan kapcsolatokon keresztül Hirsch Róza nevű ükanyjáig, aki egy alföldi faluból érkezett a fővárosba a XX. század elején, miután Adler Áron nevű férje három gyerekkel magára hagyta. Az asszony állást keres, újra férjhez meg, újabb gyerekei születnek, próbálja emberivé tenni az életet, miközben a legtöbb problémával – ahogyan később minden női leszármazottja – egyedül néz szembe. Hirsch Rózát 1945-ben, a magyar történelem egyik legsötétebb napján a városmajori Bíró Dániel kórházban a nyilasok tarkón lövik. Ekkor lánya – az elbeszélő dédanyja – és annak lányai – az elbeszélő nagymamájának testvérei – már a budapesti gettóba zárva élnek, miközben a Bella nevű nagymama egy Szív utcai lakásban bujkál vőlegényével a nyilasok elől...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Bihari Péter: Ex libris
Paweł Lisicki: Luther
Ungváry Krisztián: Horthy Miklós
Claudia Weber: A paktum
Götz Aly: Európa a zsidók ellen 1880–1945
Branczeiz Anna: Látható és láthatatlan
Ozsváth Zsuzsa: Előző részek. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2020, 52 oldal, 2000 Ft
Ozsváth Zsuzsa első kötetének énje mindent megnéz, megbámul, tekintetével körbejárja az őt körülvevő világot, lát és láttat. Az Edisonnak szeretettel című vers a világban szétnéző, a részletekbe és árnyalatokba belefeledkező költő-művész ars poeticájaként is olvasható: „Minimális odafigyeléssel bevilágítható a lényeg. / Ennek kapcsán az árnyék számbavétele / különösen megindító felfedezés lehet.” (19.) A felfedezés eredményeképpen finom érzékenységgel megalkotott költői kép születik...
Patkó Éva: A philther metodika
Erdélyi magyar színháztörténet. Szerkesztette Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád és Ungvári Zrínyi Ildikó. Eikon-UArtPress, Bukarest–Marosvásárhely, 2019, 535 oldal, ármegjelölés nélkül
A szerkesztői tanácsot megfogadva nem szükséges kronologikusan olvasni az elemzéseket, lehet könyvszörfözni – mint a neten. Meg lehet nézni hogyan alakult Tompa Gábor rendezői eszközhasználata egyetemista korától a kétezres évekig (Rendezés című fejezetek). A színházkulturális kontextusokat felfedő fejezetekből pedig kiderül a kettős cenzúra működése a kommunizmus alatt (Harag György lavírozásai a Sütő-drámákkal)...
Szarvas Melinda: Így villan el
Lisa Taddeo: Három nő. A szenvedély hatalma. Fordította N. Kiss Zsuzsa. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019, 352 oldal, 3999 Ft
A szerzői vállalást a kötet alcíme pontosítja: „a szenvedély hatalma” az, amelyet Taddeo az általa 8 éven át interjúvolt három nő személyes története révén tárgyalni akar. Egy erősen érzelemalapú jelenségről írni az újságírás módszereivel érdekes eredményre vezet: a Három nő mondatai feszesek, tárgyilagosak, a leírások színtelenek, az egyes szám harmadik személyű szöveg még inkább távolítja a szereplőket...
Pál Sándor Attila: Fenséges rom
Az ÉS könyve szeptemberben – Térey János: Boldogh-ház, Kétmalom utca. Egy cívis vallomásai. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 472 oldal, 4499 Ft
Némelyik itteni írás már a töredékek töredéke, a Szétszóratás is, vagy a Gellért, a fürdő atmoszféráját megidéző kis futam szívszorító megszakadásával, majd a végén a vámospércsi föld eladása, és a „Ravasz rókák”. Gyönyörű és megrendítő ez a végfejezet, benne a szinte Arany „Nagyon fáj! nem megy!”-éhez hasonlító pár mondattal. „Nincs kedvem fogalmazni, nincs kedvem alávetni magamat az ábrázolás kötelességének. (...) Hátráltam eleget, most már tényleg nincs hova tovább.” (462.)
Marno János: Házrázkódás
Marno János: Jó reggel
Géczi János: Metamorphoseos
Géczi János: A fegyverkovács befejezetlen balladája
Jenei Gyula: Járványnapló
– jegyzetversek –
Kiss Tibor Noé: Lélektan általában
Anyám szerint pszichológia szakra csak azok mennek, akiknek inkább pszichológushoz kellene járniuk. Emlékszem a lányom arcára, ahogy az anyámat nézte, miközben erről beszélt. Anyám szájából szinte kifröccsentek a szavak, a lányom kikerekedett szemmel bámulta, ingatta a fejét, de a kocsiban már csak nevettünk az egészen. Tizennégy éves volt, az anyám viszont leragadt nyolcnál. Szomorú, de így van. A műanyag könyvjelzők úgy kornyadoznak a polcokon, mint a disznófülek. Erről is a férjem jut eszembe, ahogy hajnali ötkor koccint a konyhában a nagyapámmal, nekem pedig mindjárt oda kell tartanom a vájdlingot a disznó nyakához, hogy belefolyjon a vér, aztán moshatom a belet a trágyadombon, aztán tölthetem bele a véres hurkát, szeletelhetem a zsírszalonnát. Nincs nekem semmi bajom a disznóvágással, megeszem a disznóhúst is, de én nem így akartam leélni az életemet, a férjem mellett viszont csak ez lehetett volna az életem. Éreztem, hogy a férjem lassan kiöl belőlem mindent, ami emberi. Nézem a papírlapokat, valaki rajzolt egy elefántot, és mellé írta, hogy „vándorcirkusz (néha)”. Kunkorodik az elefánt orra, valaki megjelölte a főpostát, valaki berajzolta a nem létező folyómedret. Ezt akár a lányom is rajzolhatta volna, őt is mindig az érdekli, ami nincs, mintha a saját képzeletében élne. Még megteheti. Szeretek itt ülni, a piros puffon, a katalógusszámokat kívülről tudom, a társadalomrajz és szociográfia 308, a statisztika 310, a kedvencem a 150-es. Lélektan általában...
(Budapesti Fesztiválzenekar, Elisabeth Kulman, Andrew Staples, Fischer Iván – Művészetek Palotája, szeptember 13.)
Ha a Beethoven-szimfónia értelmezése a jelekként használt motívumokkal való ábrázolás nyíltságára, a strukturális játékokra helyezte a hangsúlyt, akkor a Dal a Földről esetében inkább az elemek összefogása került előtérbe. Ez Mahler sajátos kompozíciós eljárása miatt is szükségszerű volt, amiatt a töredékesség miatt, ami – noha nagyon pontos formai tervezés eredménye – azt a benyomást kelti a hallgatóban, hogy csak pillanatokra képes egységgé összeállni a képzelet, az akarat és a vágy fantasztikus szellemi erőfeszítése révén...
Hermann Veronika: Mindent anyámról
Gurubi Ágnes: Szív utca. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 192 oldal, 3500 Ft
A Szív utca Anna nevű elbeszélője, ahogyan általában a családregényekben szokás, saját kudarcain töprengve jut el családi titkokon és boldogtalan kapcsolatokon keresztül Hirsch Róza nevű ükanyjáig, aki egy alföldi faluból érkezett a fővárosba a XX. század elején, miután Adler Áron nevű férje három gyerekkel magára hagyta. Az asszony állást keres, újra férjhez meg, újabb gyerekei születnek, próbálja emberivé tenni az életet, miközben a legtöbb problémával – ahogyan később minden női leszármazottja – egyedül néz szembe. Hirsch Rózát 1945-ben, a magyar történelem egyik legsötétebb napján a városmajori Bíró Dániel kórházban a nyilasok tarkón lövik. Ekkor lánya – az elbeszélő dédanyja – és annak lányai – az elbeszélő nagymamájának testvérei – már a budapesti gettóba zárva élnek, miközben a Bella nevű nagymama egy Szív utcai lakásban bujkál vőlegényével a nyilasok elől...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Bihari Péter: Ex libris
Paweł Lisicki: Luther
Ungváry Krisztián: Horthy Miklós
Claudia Weber: A paktum
Götz Aly: Európa a zsidók ellen 1880–1945
Branczeiz Anna: Látható és láthatatlan
Ozsváth Zsuzsa: Előző részek. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2020, 52 oldal, 2000 Ft
Ozsváth Zsuzsa első kötetének énje mindent megnéz, megbámul, tekintetével körbejárja az őt körülvevő világot, lát és láttat. Az Edisonnak szeretettel című vers a világban szétnéző, a részletekbe és árnyalatokba belefeledkező költő-művész ars poeticájaként is olvasható: „Minimális odafigyeléssel bevilágítható a lényeg. / Ennek kapcsán az árnyék számbavétele / különösen megindító felfedezés lehet.” (19.) A felfedezés eredményeképpen finom érzékenységgel megalkotott költői kép születik...
Patkó Éva: A philther metodika
Erdélyi magyar színháztörténet. Szerkesztette Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád és Ungvári Zrínyi Ildikó. Eikon-UArtPress, Bukarest–Marosvásárhely, 2019, 535 oldal, ármegjelölés nélkül
A szerkesztői tanácsot megfogadva nem szükséges kronologikusan olvasni az elemzéseket, lehet könyvszörfözni – mint a neten. Meg lehet nézni hogyan alakult Tompa Gábor rendezői eszközhasználata egyetemista korától a kétezres évekig (Rendezés című fejezetek). A színházkulturális kontextusokat felfedő fejezetekből pedig kiderül a kettős cenzúra működése a kommunizmus alatt (Harag György lavírozásai a Sütő-drámákkal)...
Szarvas Melinda: Így villan el
Lisa Taddeo: Három nő. A szenvedély hatalma. Fordította N. Kiss Zsuzsa. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019, 352 oldal, 3999 Ft
A szerzői vállalást a kötet alcíme pontosítja: „a szenvedély hatalma” az, amelyet Taddeo az általa 8 éven át interjúvolt három nő személyes története révén tárgyalni akar. Egy erősen érzelemalapú jelenségről írni az újságírás módszereivel érdekes eredményre vezet: a Három nő mondatai feszesek, tárgyilagosak, a leírások színtelenek, az egyes szám harmadik személyű szöveg még inkább távolítja a szereplőket...
Pál Sándor Attila: Fenséges rom
Az ÉS könyve szeptemberben – Térey János: Boldogh-ház, Kétmalom utca. Egy cívis vallomásai. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 472 oldal, 4499 Ft
Némelyik itteni írás már a töredékek töredéke, a Szétszóratás is, vagy a Gellért, a fürdő atmoszféráját megidéző kis futam szívszorító megszakadásával, majd a végén a vámospércsi föld eladása, és a „Ravasz rókák”. Gyönyörű és megrendítő ez a végfejezet, benne a szinte Arany „Nagyon fáj! nem megy!”-éhez hasonlító pár mondattal. „Nincs kedvem fogalmazni, nincs kedvem alávetni magamat az ábrázolás kötelességének. (...) Hátráltam eleget, most már tényleg nincs hova tovább.” (462.)
I R O D A L O M
Marno János: Jó reggel
Géczi János: Metamorphoseos
Géczi János: A fegyverkovács befejezetlen balladája
Jenei Gyula: Járványnapló
– jegyzetversek –
Kiss Tibor Noé: Lélektan általában
Anyám szerint pszichológia szakra csak azok mennek, akiknek inkább pszichológushoz kellene járniuk. Emlékszem a lányom arcára, ahogy az anyámat nézte, miközben erről beszélt. Anyám szájából szinte kifröccsentek a szavak, a lányom kikerekedett szemmel bámulta, ingatta a fejét, de a kocsiban már csak nevettünk az egészen. Tizennégy éves volt, az anyám viszont leragadt nyolcnál. Szomorú, de így van. A műanyag könyvjelzők úgy kornyadoznak a polcokon, mint a disznófülek. Erről is a férjem jut eszembe, ahogy hajnali ötkor koccint a konyhában a nagyapámmal, nekem pedig mindjárt oda kell tartanom a vájdlingot a disznó nyakához, hogy belefolyjon a vér, aztán moshatom a belet a trágyadombon, aztán tölthetem bele a véres hurkát, szeletelhetem a zsírszalonnát. Nincs nekem semmi bajom a disznóvágással, megeszem a disznóhúst is, de én nem így akartam leélni az életemet, a férjem mellett viszont csak ez lehetett volna az életem. Éreztem, hogy a férjem lassan kiöl belőlem mindent, ami emberi. Nézem a papírlapokat, valaki rajzolt egy elefántot, és mellé írta, hogy „vándorcirkusz (néha)”. Kunkorodik az elefánt orra, valaki megjelölte a főpostát, valaki berajzolta a nem létező folyómedret. Ezt akár a lányom is rajzolhatta volna, őt is mindig az érdekli, ami nincs, mintha a saját képzeletében élne. Még megteheti. Szeretek itt ülni, a piros puffon, a katalógusszámokat kívülről tudom, a társadalomrajz és szociográfia 308, a statisztika 310, a kedvencem a 150-es. Lélektan általában...
Rácz Péter: Mindent egyszerre
„Már gyerekkoromban láttam, hogy semmi nem tökéletes. Itt egy szabálytalanul kiálló tégla, ott a járdára került sár, elhullajtott szénaköteg. Meg kellene csinálni, el kellene takarítani, helyére kellene rakni. Miért nem csináljátok, felnőttek? Aztán rájöttem, hogy a szabálytalan, az elrontott, az elhanyagolt, a hibás, a véletlen pártjára állok. Még szebb is. Az a himlőfoltokkal teli arc: például nagyon szép. Igaz, egy nénié. Azt is észrevettem, hogy minden kicsit nehezebb, mint szeretném, vagyis mindenért meg kell dolgozni. Direkt így van kitalálva. Istenre gyanakodtam.”...
Tillmann J. A.: Szótár szíriusziak számára
BOLDOG SAJGÁS Sajátos örömérzet, ami leginkább a vízben és gőzben történő, kellően hosszas elmélyülés másnapján áll elő.
GONDOLKODNI 1. Tudatos értelmi tevékenységet folytatni. 2. „[A]nnyi, mint tetten érni magamban a szétszóródást és ennek görcsös ellenmozdulatát: az én-birtoklás görcsét, az önismétlési kényszert, amely megállítja bennem a nyelv áramlását, és megbénítja a dialogikus kapcsolatot.” (Tábor Béla szíves közlése)
GÖRÖG ZENE Többnyire magas hőfokon formált, erősen tömörített mediterrán létélmény.
HAB 1. A mozgásban levő víznek hánykódó fölszíne, gördülése, egymás fölébe tódulása. (Czuczor és Fogarasi szíves közlése) 2. A habilitált jelző rövidítése...
Schillinger Gyöngyvér: Egy hét vagy annyi se
Apu csöndes volt, alig emlékszem, hogy mit csináltunk este, a régi lakásban éltünk, zöld bársonykanapé, az öcsém még kisgyerek. Fürdették az öcsémet, azt hiszem, ez volt az esti program, apu adott puszit, szúrt a bajusza. Apu még nem tud Terryről, anyu szerint nem kell mindenről tudnia, neki is megvan a maga élete. Az én életemnek viszont, ánforcsonetli, per pillanat nagyon is része ez a Terry, és hát nekem is vannak jogaim, példának okáért a fürdőszobára, ami most Terry öreges aftersévjétől bűzölög, és bepárásítja a tükröt, egyáltalán, beleáll a zuhanyzónkba, jelen van, hahotázik, kacsint, mintha a cimborája lennék, pedig nem vagyok.
ITT OLVASHATÓ
„Már gyerekkoromban láttam, hogy semmi nem tökéletes. Itt egy szabálytalanul kiálló tégla, ott a járdára került sár, elhullajtott szénaköteg. Meg kellene csinálni, el kellene takarítani, helyére kellene rakni. Miért nem csináljátok, felnőttek? Aztán rájöttem, hogy a szabálytalan, az elrontott, az elhanyagolt, a hibás, a véletlen pártjára állok. Még szebb is. Az a himlőfoltokkal teli arc: például nagyon szép. Igaz, egy nénié. Azt is észrevettem, hogy minden kicsit nehezebb, mint szeretném, vagyis mindenért meg kell dolgozni. Direkt így van kitalálva. Istenre gyanakodtam.”...
Tillmann J. A.: Szótár szíriusziak számára
BOLDOG SAJGÁS Sajátos örömérzet, ami leginkább a vízben és gőzben történő, kellően hosszas elmélyülés másnapján áll elő.
GONDOLKODNI 1. Tudatos értelmi tevékenységet folytatni. 2. „[A]nnyi, mint tetten érni magamban a szétszóródást és ennek görcsös ellenmozdulatát: az én-birtoklás görcsét, az önismétlési kényszert, amely megállítja bennem a nyelv áramlását, és megbénítja a dialogikus kapcsolatot.” (Tábor Béla szíves közlése)
GÖRÖG ZENE Többnyire magas hőfokon formált, erősen tömörített mediterrán létélmény.
HAB 1. A mozgásban levő víznek hánykódó fölszíne, gördülése, egymás fölébe tódulása. (Czuczor és Fogarasi szíves közlése) 2. A habilitált jelző rövidítése...
Schillinger Gyöngyvér: Egy hét vagy annyi se
Apu csöndes volt, alig emlékszem, hogy mit csináltunk este, a régi lakásban éltünk, zöld bársonykanapé, az öcsém még kisgyerek. Fürdették az öcsémet, azt hiszem, ez volt az esti program, apu adott puszit, szúrt a bajusza. Apu még nem tud Terryről, anyu szerint nem kell mindenről tudnia, neki is megvan a maga élete. Az én életemnek viszont, ánforcsonetli, per pillanat nagyon is része ez a Terry, és hát nekem is vannak jogaim, példának okáért a fürdőszobára, ami most Terry öreges aftersévjétől bűzölög, és bepárásítja a tükröt, egyáltalán, beleáll a zuhanyzónkba, jelen van, hahotázik, kacsint, mintha a cimborája lennék, pedig nem vagyok.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.