Szerző: BI
2020.09.11.
„Mostanában ritkán van olyan érzésem, hogy egy szebb jövő felé tartunk, de a reményt soha nem szabad feladni. Igyekszem úrrá lenni a depresszióm felett, és ez a dalokban néha sikerül. Egyébként szomorúan figyelem, hogy hazánk kompországa egyre inkább távolodik a nyugati partoktól, ahol 2004-ben látszólag kikötöttünk, de abban bízom, hogy ezt az új generációk nem fogják tétlenül tűrni” – mondja lapunknak a rengeteg elkeseredést, dühöt, de azért itt-ott némi optimizmust is sugalló album mögött megbúvó érzéseiről Bródy János, aki azt is hozzáteszi, hogy
a gondolat pesszimizmusra hajlik, a cselekvés mindig optimizmust sugall. Minimum azt, hogy talán érdemes még dalokat írni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.