BE KÉNE MÁR FEJEZNI HAZA ÉS SZABADSÁG ÖSSZEKEVERÉSÉT!

1000 LEÜTÉS BLOG
Szerző: HaFr
2020.09.10.

Vegyük sorra mi nem működhet emberi szabadság nélkül! (Szögezzük le gyorsan, szabadságon a modern társadalmakban nem egy nemzet vagy kollektívum szabadságát értjük. Amire a mai posztfeudális, polgárosulatlan, nacionalista, modernizációellenes közvélemény szabadságként gondol, az valójában a függetlenség, vö. "Éljen a magyar szabadság!". A szabadság ezzel szemben tipikusan személyes, a gyökerei a magyarok körében régebbre nyúlnak, mint a nemzeti függetlenség programja, le a nemzetté válás -- a nacionalizmus -- előtti korba, egészen a középkorig, amikor a személyes szabadság, akkor a nemesekre és a városlakókra értve, még privilégium volt. Mi több, a népvándorlás korában is találkozhatunk a személyes szabadság ismeretére utaló régészeti és nyelvi motívumokkal, viszont nem találkozunk a nép -- a gens -- szabadságának programjával. Erre a XVIII. század végéig, még inkább a XIX. század elejéig várni kell: nem véletlenül ez a modern nemzetté válás folyamatának kezdete, amelynek végén minden egyes magyar anyától Magyarországon született ember együtt alkotja a magyar -- politikai, majd a többségi etnikai magyarok szándéka szerint a kulturális -- nemzetet. És ezt a modern nemzeti programot egészítette ki a reformkorban a szabadelvűség, a minden ember egyenlő személyi szabadságának nyugatias programja.)

De a személyes szabadság értéke mára -- éppen a polgárosulás és a nemzetté válás traumái, a nemzet és a szabadság integrációjának elmaradása miatt -- mára csaknem homályba borult a magyar kultúrában. Az a minimum, hogy a szabadságot használjuk ott is, ahol függetlenséget és nemzeti szuverenitást értünk, és külön (jelzővel) kell magyarázni, ha éppen a személyes szabadságról beszélünk. A nyelvi-kulturális beszorítottságnak azonban ára van a mindennapokban. Mi minden nincs vagy csak vegetál a szabadság hiányában?

Szabadság nélkül nincs piac (és fordítva), azaz nincs csere, azaz emberek nem hoznak létre olyan értékeket, amik másoknak kellenek, azaz veszteség van, a hatalmon lévők körén kívül szegénység van -- ami szükségszerűen hívja életre a túlélés érdekében az erkölcstelenséget, az önbecsapást és a hazudozást. Érdemes volna komolyan vennünk, amit Kollonich Lipót érsek mondott a XVIII. század elején a Hofburg magyarországi szándékainak (radikális) hangot adva: "faciam Hungariam captivam, postea mendicam, deinde catholicam" („Magyarországot előbb rabbá teszem, azután koldussá, végre katolikussá.") Előbb rabbá és aztán koldussá! Világosan érthető program ez ma, háromszáz évvel később is.

Szabadság nélkül nincs tudomány, mert az emberek nem a saját szellemi nagyszerűségüket vetik latba a gondolkodásban és a felfedezésben, hanem minden mást: a szervilizmusukat vetik latba, a pénzkeresést mint puszta motivációt vetik latba, mások (az állam) kimódolt ötleteit vetik latba, a megfelelési kényszert és a félelmet vetik latba -- ami szükségszerűen életre hívja az önbecsapást és a hazudozást...

ITT OLVASHATÓ