A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM KERESZTÉNY LEROHANÁSÁNAK MARGÓJÁRA

KOLOZSVÁRI SZALONNA / SZALONNA
Szerző: CSOMA GÁBOR
2020.09.11.

Attól a pillanattól kezdve, hogy Orbán Viktor cárevics megpróbálta lerohanni a színházakat a TAO körüli visszaélések címén, és úgynevezett fenntartóként maga alá is darálta őket – néhány jelentős, gerincét, szuverenitását, autonómiáját megtartó, ahhoz ragaszkodó színház kivételével – magyarán lepénzelte a többit, figyelemmel kísérem a színházi világ körüli hatalmi törekvéseket.

Nem csak azért, mert bizonyos szinten megszólítva érzem magam, akár nézőként, akár más közvetlen és személyes okok miatt, de legfőképpen azért, mert egy olyan világból érkeztem, ahol megtanítottak szeretni és lételemünkké tenni a kultúrát, annak minden formáját, mert ez volt az az egyetlen és utolsó kapocs, amely (akkor nem és most sem gondolkodtunk nemzeti nagyságunkon) hitet, a múlthoz és a jövőhöz kapaszkodót nyújtott. Erdélyben ezért tudtunk fennmaradni, mert egy olyan kultúrát szívtunk magunkba, amely megtanított tisztelni egymást és tolerálni másokat. Ezért tudtunk békében élni egymás mellett – román, magyar, szász, csángó -, mert tiszteltük egymás kultúráját.

Amikor arról olvastam, hogy a kormány az előretolt (gazdasági) kereszténységet hazudó Vidnyánszkyval és egy másodrangú Rátótival – most hadd ne említsem meg azt a személyt, aki az Alapjogokért Központ háborús uszító kampányának egyik guruja, mert ő is a hatalom által kijelölt másik kuratórium tagja – megszólalt a vészcsengő. Hiszen pontosan ugyanezt a technikát és a párbeszéd látszatát keltő, szakmai álca mögé bújtatott hatalmi hablatyot láttam, amivel ez a jöttment kormány szemrebbenés nélkül szétverte a Magyar Tudományos Akadémiát is.

Orbán és hatalma csak az általuk szándékosan lebutított szavazói, a lebutított és szándékosan lerohasztott oktatás, tudomány, egészségügy, kultúra hátán tud megmaradni, mert minden diktatúra ellensége a tudás és a felelős népakarat. A népakaratot már megtörte évekkel ezelőtt, és azóta is folyamatosan ezt teszi: a primitívvé züllesztett MTVA és a megszerzett közel 500 médiafelület révén elénk szórt egymás elleni gyűlöletszítással, korosztályok, hivatások, szakmák, ideológiák egymással szembefordításával. Már mindent tönkretett, ami ezt az országot előrevihette volna a fejlődés útján. Egy valami viszont még akadálynak számít: a kultúra úgy általában is, de a színészképzés különösképpen...

ITT OLVASHATÓ