A MUCSI – ABONYTÓL SZÍNHÁZI ÉS FILMES FŐSZEREPEKIG

168 ÓRA
Szerző: BÓTA GÁBOR
2020.09.19.

Mucsi Zoltánról, akiről most jelent meg könyv, és a minap kapott életműdíjat a Vidor Fesztiválon, sokan azt gondolják, hogy civilben is hasonló, mint a szerepei jelentős részében. Hogy gyakran kiabál, sűrűn van felpaprikázott hangulatban, totálisan kiakadva. Az egész ország Kapa becenéven szereti.

Na jó, totálisan kiakadva persze azért szokott lenni, de ezt halkan, dilemmázva, magát belülről is „őrölve” teszi, és az a kesernyés irónia, sőt gúny, ami a szerepeiben is tükröződik, az életben szintén a sajátja. Csak ez nem széles, akár hadonászó gesztusokkal, üvöltve tolul elő belőle, hanem csendesen, fogai közt szűrve a szavakat búsong bele a világba.

Temérdek alig elviselhető alak eljátszása közben lett elképesztően népszerű. Rajongótábora van, bár jó néhány szerepével azonosítva őt, még utálni is lehetne. Láttunk már ilyet azoktól, akik túlzottan beleélték magukat szappanoperákba. De nem, ő váltig és hosszú ideje fölöttébb népszerű. Állócsillag. Sztár. Méghozzá úgy sztár, hogy az egészen széles közönség számára, a kis falvakban is annak számít, de közben meg alternatív színházi sztár is, a vájtfülűek szintén roppant módon kedvelik, kimondottan vonzerő, ha úgy tetszik, kasszatöltő húzónév. Rá valahogyan senki nem nézett összehúzott szemöldökkel, hogy például a Munkaügyekben mit hisztizik menetrendszerű kiszámíthatósággal a képernyőn, vagy miért vállal el ezt meg azt, ugyan már miért adja el magát már ő is olcsón, miért adja lejjebb a színvonalat?
...

ITT OLVASHATÓ