2020-RA EGYÉRTELMŰVÉ VÁLT, HOGY LOPHATÓSÁGI VÁLSÁG VAN MAGYARORSZÁGON

G7.HU
Szerző: KASNYIK MÁRTON
2020.09.04.

...Minden politikai-gazdasági berendezkedés legfontosabb kérdése, hogy ki lophat. Vagy kevésbé direkten fogalmazva, milyen gazdasági szereplők számára megengedett, hogy a piacon értékelhető gazdasági teljesítmény nélkül tegyenek szert többlet erőforrásokra, járadékra, tőkére és vagyonokra. Ez leegyszerűsítve két dolgon múlik: az állam képességein – tehát hogy mennyire állnak rendelkezésére olyan eszközök, amelyekkel az apparátus biztosítani tudja a szabályalapú gazdasági rend működését -, illetve az állam szándékain. Ez utóbbit főként az befolyásolja, hogy az államapparátus politikai irányítása milyen célokat tűz ki a szervezet elé.

A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány átfogó módon be kíván avatkozni a gazdasági tulajdonviszonyokba. Ez nemcsak a nyíltan is vállalt absztrakt százalékokról szólt*, hanem egy saját, nem üzleti, hanem politikai-hatalmi elven működő pénzügyi háttér kiépítéséről is. Sokáig úgy tűnt, hogy ezzel a céllal bármit megtehet és bármilyen eszközt felhasználhat a kormány és a vele összehangoltan mozgó gazdasági szereplők.

Mint azt egy 2016 tavaszán megjelent cikkben bővebben bemutattam, a gazdaságnak azokban a szektoraiban, amelyek természetüknél fogva védettek a nemzetközi versenytől, vagy nehéz őket elmozdítani az országból,* a kormány a befolyásának teljes repertoárját bevetve segítette elő a saját hátországába tartozó egyének vagyonszerzését. Az eredmény az lett, hogy a gazdaság jelentős részét egy piaci körülmények között, folyamatos állami támogatás nélkül életképtelen társaság vonta ellenőrzés alá.

Az állam (pontosabban az államot felhasználó érdekcsoport) szándékai tehát nem voltak makulátlanok ezen a területen, bár tény, hogy nem a hazai oligarcharéteg és a politikai klientúra kialakítása volt az egyetlen cél. A játékszabályok betartatását a gazdaság egészében célszerűvé vált megerősíteni, hiszen a feketegazdaság rengeteg adóbevételtől fosztja meg az államot. A 2010-es évek első felében még erősen korlátozott volt az állam pénzügyi mozgástere, a költségvetési egyensúly a hatalomgyakorlás stabilitása szempontjából is fontos cél volt (az IMF és az EU egyébként kedvező hiteleihez rendelt feltételektől-korlátozásoktól mindenképpen menekülni akart a kormány). Ezért bármennyire is ellentmondásos, de

elindult egy olyan kormányzati intézkedéssorozat, ami egyszerre célozta a korrupció megvalósítását és a korrupcióval való küzdelmet.

A közjavak kisajátításának rendszere ugyanakkor nem lóghat a levegőben, meg kell teremtenie a maga elfogadottságát. Bizalomhiányos társadalmakban gyakori, hogy a magas szintű korrupció létjogosultságát a hétköznapi korrupcióban látják igazoltnak. Ezzel az érveléssel Magyarországon is gyakran találkozni („nem kritizálhatod Mészáros Lőrincet, ha te is blicceltél a BKV-n”). Ez az igazolás azonban a körülmények változásával egyre nehezebben lesz bevethető. Lényegében két szereplő viszonyáról van szó (fideszes oligarchia, illetve mindenki más), a továbbiakban róluk lesz szó, és arról, hogy miért alakult ki a lophatósági válság...

ITT OLVASHATÓ