Szerző: PUZSÉR RÓBERT
2020.08.16.
Nincs még egy annyira irritáló jelenség a közutakon, mint a zöld rendszámos terepjáró. Még az önkényesen kihelyezett sebességkorlátozó táblához tartozó traffipax sem rúg labdába mellette. Önmagában már a városi terepjáró is súlyos rendszerhiba tünete, sajátos jogalkotói baki eredménye, amelynek nagyjából annyi keresnivalója van a gépjárműforgalomban, mint egy kombájnnak, egy traktornak vagy egy harckocsinak. A tőkének hála a sietősebb milliárdosok helikopterrel járnak, hisz nincs fantáziájuk elképzelni, milyen mámoros élvezettel és mekkora kilátással járna egy luxustank tornyából szétnézni a városban, miközben az két sávot eltorlaszolva dönget fel a Margit hídra. Márpedig hamarosan menthetetlenül ez lesz a trend, úgyhogy nem árt megbarátkozni a gondolattal.
A városi terepjáró puszta léte a féktelen önzés és a newtoni fizika közös válasza az egyre általánosabbá váló ötcsillagos töréstesztekre. Amikor már valamennyi autó nagyon biztonságos, a nettó tömeg előtérbe lép: két mozgásban lévő test ütközésekor a nagyobb a kisebbet elsöpri. Nyilván minden gépjárműforgalomban részt vevő személy a baleset elkerülésére törekszik, ha azonban mégis bekövetkezik a csattanás, az SUV sofőrje és utasai élve fognak kiszállni a roncsból – ellentétben azokkal, akik személyautóban ültek.
Egy két és fél tonnás városi terepjáró parkoláskor több helyet foglal el a közös térből, nehezebb mellette közlekedni a forgalomban, nagyobb terhelés aszfaltnak és hídnak egyaránt, fogyasztásával pedig a légkör pusztító mértékű szén-dioxid- és károsanyagtartalmáért felel. A városi terepjáró minden megtett kilométerén egy személyautóénak nagyjából a kétszeresét fogyasztja, így képezi az élő környezet és a globális felmelegedés iránti teljes érdektelenség, a szégyentelen királykodás és a polgári társadalomban újratermelődő előjogok szimbólumát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.