Szerző: ANDOR MIHÁLY
2020.08.21.
Az történt, hogy a falba vésett helységneveket az 1913-ban megjelent, A magyar Szent Korona Országainak Helységnévtárából vették. Igen ám, de egy monarchiabeli helységnévtárban százával szerepeltek olyan községek, amelyeknek se addig, se azután egy fia magyar lakosa nem volt, és soha nem volt magyar neve – egészen 1913-ig.
Az 1913-as helységnévtár megjelenését megelőző tíz évben a – magyarosítás, a magyar kultúrfölény kidomborítása és az asszimiláció gyorsítása szándékával – a helységnevek körülbelül ötven százalékát megváltoztatták. Pont úgy, ahogy 1920 után az utódállamokban Kolozsvárból Clujt, Pozsonyból Bratislavát, Marosvásárhelyből Turgu Murest csináltak. 1913-ban volt olyan név, amit „lefordítottak” magyarra, és volt olyan, amelynek kitaláltak valami újat. Így kaptak magyar nevet magyarok soha nem lakta falvak.
A szerző bőségesen hoz példákat is. Példák a fordításra: Hradecből Váracska lett, Mühlenbachból Malompatak, Valea-Lungából Hosszúvölgy. Volt, amikor csak a hangzás emlékeztetett az eredeti névre: így lett Kotyikletből Kótliget vagy Kolcskóból Kalács. És volt, amikor csak egyszerűen eltörölték a régi nevet, és kapott egy vadonatújat: így lett például Buhonicéből Apátszentmihály. Ezeket a településeket eredeti nevükön ezeket nehéz lett volna a magyarok trianoni veszteségeihez sorolni.
Kínos ez az egész, mert most már nem csak egy porosodó nyomtatvány lapjain él, hanem gránitba van faragva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.