Szerző: INKEI BENCE
2020.08.07.
A Siess haza, vár a mama nem az ünnepelt zenészre és nem is a máig megoldatlan gyilkossági ügyre koncentrál, hanem a hidegháborús időszakban egymástól elszakított anya és fia drámájára. És a filmből kiderül: ez a szál tényleg van annyira érdekes, mint a másik kettő.
Barta Tamás rövid zenei pályafutását számos siker övezte, és ha nem hagyja el az országot 26 évesen, semmi sem akadályozhatta volna meg abban, hogy a műfaj nagy öregjei között emlegessék a nevét, Szörényi, Bródy, Presser, Zorán és a többiek társaságában. Ha kicsit türelmesebb, egész biztosan nem kellett volna sokat várnia, hogy elköltözhessen az oly sokat emlegetett Izabella utcai lakásából, ahová neki kellett felcipelnie a szenet a harmadik emeletre. A már fiatalon az egyik legjobb magyar gitárosnak tartott Barta azonban nem itthon akart érvényesülni, és amikor az LGT-vel Amerikában turnézhatott, úgy döntött, nem csak kóstolót kér a rá oly nagy benyomást tevő amerikai életérzésből. Persze nem egy magyar zenész döntött hasonlóan akkoriban, ami viszont Bartát megkülönbözteti legtöbbjüktől, hogy ő sokak által irigyelt sztár volt itthon. (Később egyébként a zenekar dobosa, Laux József is követte, de az ő esete jóval kevésbé volt botrányos, pár év után már haza is látogathatott.) Ugyan Presserék is nehezteltek a kultúrpolitikai funkcionáriusokra itthon, leginkább azért, mert nehezítették a külföldi karrierjüket, azért Barta sorsa nem hasonlítható össze az olyan, mellőzött zenészekével, mint a syriusos Orszáczky Miklós (ő Ausztráliában kezdett új életet) vagy a gyakorlatilag elüldözött Baksa-Soós János.
Bartát bevallottan Amerika varázsa és a könnyebb élet lehetősége tartotta kint...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.