Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.08.31.
A korábbi évekhez hasonlóan, idén is gyűjtünk iskolaszereket. Ezt már jóval korábban elkezdtük szervezni, és szeptember végére le is zárjuk. Rengeteg kérés fut be ilyenkor, segítséget kérnek a beiskolázáshoz. A kérések telefonon, vagy Facebookon érkeznek. Rögzítjük a kort, a nemet, és az elérhetőséget. Ha bizonytalanok vagyunk, mert új család bukkan fel a kapcsolatrendszerünkben, lecsekkoljuk a rendszerben a rászorultság valódiságát, majd meggyőződünk róla személyesen is. Ezután továbbítjuk a kérést azokhoz, akik névre szólóan összeállítják és kiszállítják a csomagokat.
Persze próbáljuk harmonizálni a folyamatokat. A családok ilyenkor kapnak pénzbeli segítséget az államtól és az önkormányzatoktól is. Az állami segítségnyújtás a családi pótlék korábbi eljuttatását jelenti, ami bár néhány helyen segítséget jelent, a generációs szegénységben élők nagy részénél ez is becsatornázódik a napi megélhetésbe. A következő hónapban pedig nagyon hiányzik majd ez az összeg, és biztosan lesz olyan család, ahol adósságspirált generál ez a fajta segítség. Ennek oka csak részben a pénzügyi tudatosság hiánya. Ami nagyobb részben hat az az, hogy annyi pénzből, amennyi egy családhoz eljut, egyszerűen nem lehet megélni.
A cél szerinti ráfordítás esetében hasonló a helyzet az önkormányzati pénzbeli támogatással is, ami óvodától egyetemig érintheti a gyerekeket. Az összeg területenként változik, átlagosan 5 és 20 ezer forint között mozog. Sajnos itt is azt látjuk, hogy a legnehezebben élőknél ez az összeg azonnal belefolyik a kölcsönök rendezésébe, vagy élelmiszerek vásárlásába. Ebben a helyzetben, az iskola ezekhez képest másodlagossá válik.
Ugyan a tankönyv ingyenes, de így is sok még a kiadás, akkor is, ha akad más segítség is. Számolunk egy ingyenes füzetcsomaggal, amit a hátrányos helyzetű településeken élőknek ad az állam. A segítségnyújtás ezen formája azonban, mivel a települési mutatók alapján kapják a listát, elég furcsa helyzeteket teremt. Adott egy falu, amely a mutatói alapján hátrányos helyzetűnek minősül, ezért a település megkapja a támogatást. A csomagot az első tanítási napon, az iskolában adják oda a gyerekeknek. Ahol nincs iskola, ott egy másik településen lévő intézményben, ahova a gyerekek járnak. Igaz, hogy abba az iskolába más rászoruló gyerekek is járnak, de ha az ő falujuk nem tartozik a hátrányos helyzetű kategóriába, akkor ez a támogatás nekik nem jár. Így a „bejárós” diák megkapja, a helyben lakó viszont nem, még akkor sem, ha utóbbinál nagyobb a rászorultság mértéke.
Így nekünk, segítőknek ilyenkor is van elég dolgunk. Hosszú a lista, amit az iskolák kérnek: iskolatáska, tolltartó, tornazsák, füzetek, írószerek, rajzfelszerelés, technika csomagok, olló, vonalzó, körző, színes korongok, mérőszalag, szögmérő, tisztasági csomag, és így tovább. Szerencsére minden évben vannak, akik ebben az időszakban mellénk állnak és segítenek. Ki tárgyi adománnyal, ki pénzzel, ki szállítással. Kapunk használt vagy új táskákat és tanszereket is. Ilyenkor mindig gyűjtést szervezünk a kapcsolatrendszerünkben, és sokan segítenek. A pénz is nagyon fontos, hiszen a hiányzó holmikat ebből vesszük meg, legyen az szótárfüzet, ceruzahegyező, vagy bármi más.
Minden tanévben többszáz gyereknek segítünk ezzel, hogy a rajtvonalnál legalább ebben a tekintetben egyenlő eséllyel indulhassanak. Rutint szereztünk már ebben az évek során, de a járvány miatt másképp is készülnünk kell.
A karantén alatt 140 táblagépet, laptopot, és számítógépet adtunk a családoknak, hogy kapcsolódhassanak a digitális oktatáshoz. Nyárra visszaszedtük ezeket, aki ezen a terepen dolgozik, tudja, mennyi kockázata van annak, ha a nyári szünetre a családoknál marad az eszköz. Tanévkezdéskor újra kiosztjuk a gépeket, hiszen az iskolaév során jobban tudjuk mentorálni a gyerekeket. A nyár folyamán még több eszköz érkezett hozzánk, amit nagyon köszönünk.
Ha adományban gondolkodunk, a legjobb tabletet és a laptopot adni, mert az asztali számítógép túl sok helyet foglal a zsúfolt lakóterekben, és az alkatrészei is könnyebben leamortizálódnak. Fogadtunk persze pár asztali gépet is, bár a raktárunkban mindig őrzünk néhányat.
Reméljük, ezekre nem lesz már szükség, de ha mégis, és elindul újra a digitális eszközök gyűjtése, pár szempontot szeretnék kihangosítani a használt gépekkel kapcsolatban.
Az első és legfontosabb kérésünk, hogy javításra szoruló laptopot ne adományozzanak! Ha bedurvul a járvány, lesz elég munka a segítő szervezeteknél, sem idő, sem pénz, sem szakember nincs ahhoz, hogy ezeket megjavítsuk. Akkor sem kérünk ilyen gépet, ha csak húszezerbe kerülne a javítás, utána pedig újra százezret érne a gép.
Ha valaki adományozni szeretne, ne tegye ránk a javítás terhét. Mi nem ezért jöttünk létre, hanem azért, hogy a szegénységben élő gyerekeken segítsünk. Viszont jó ötlet lenne alapítani erre a tevékenységre egy civil szervezetet, mert hiánypótló lenne. A televíziókkal és kerékpárokkal kapcsolatban ismerünk már remek kezdeményezéseket, ezeket bárki követheti.
Nagyon nehéz megítélni, mert szubjektív kategória, a „teljesen jól működik, csak kicsit lassú” gépek csoportja. Az illető letette, mert nem bírta már a tempót, hogy lassan töltött be tartalmakat, és vett egy másikat. Ám vészhelyzetre megtartotta még a régit, amit szívesen eladományoz. Ezekre a gépekre többnyire igent mondunk, de többször előfordult, hogy visszaadta az új tulajdonos, mert nem tudott vele dolgozni.
Aztán ott van az „aksija nem jó, de hálózatról még teljesen jól működik” típusú felajánlás. Ezekből is nehezen fogadunk el, mert pontosan tudjuk, meg kell néznünk, hova adjuk, mert van, ahol gondot jelent a konnektorok száma, vagy az elosztók, hosszabbítók hiánya, és olyan helyhez kötöttséget eredményez, amiben nem tudják megfelelően használni a gépet. A karantén idején kaptunk elosztókat, így az ilyen gépekből is tudtunk továbbadni néhányat, de a csak hálózatról működő gép tipikus példája annak, amikor újabb segítséget kell társítani egy adományhoz, hogy az használható legyen. Vagyis növeli a segítő szervezet munkáját.
Tehát nem jó adomány a régi számítógép, ami már rég nem kompatibilis a most használatos programokkal, és a hibás, vagy problémásan működtethető informatikai eszköz sem. Ezek hamar visszakerülnek hozzánk, és veszélyes hulladékként nekünk kell gondoskodnunk a megfelelő elhelyezésről. Úgy, hogy előtte már dolgoztunk az eszköz eljuttatásában, időt, energiát, és szállítási költséget fordítottunk rá, de csalódást okozott, mert a folyamatba való becsatlakozásnál olyan gond volt vele, ami lehetetlenné tette a későbbi felhasználást. Ezek után gondot és plusz munkát jelent a folyamat lezárása is.
Ezért nagyon fontos, hogy akinél elfekvő gép van, nézesse meg szakemberrel, és csak akkor adja tovább, ha tényleg használható.
Persze reménykedjünk, hogy a digitális eszközök gyűjtésére nem lesz már szükség, és elégséges lesz az, amit normál időben adunk az iskolakezdéshez. De még az is sok. Túl sok. Jobb lenne egy olyan világ, ahol a családok tömegeinek az iskolakezdés nem jelent megoldhatatlan problémát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.