SZÍNREBONTÁS - HÜLLŐKELTETŐ, ANNO 1934

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: NYERGES ANDRÁS
2020.08.28. 

1. Ódry Árpád nevét nem úgy ismerte a harmincas évek színházszerető polgára, mint aki egyre-másra vitába keveredik hol a kultusztárca államtitkárával, hol a miniszterrel, ahogy például Ambrus Zoltán Pekár Gyulával vagy Hevesi Sándor Klebelsberg Kunóval szemben olykor ilyesmire is rákényszerült. Ódrytól mindenkor távol álltak a politikai csatározások – éppen ezért meglehetősen nagy feltünést keltett az az eset, amiről 1934. május 31-én (pártállásuktól függetlenül), a Pesti Hírlaptól Az Estig, a Nemzeti Ujságtól a Magyarságig az összes komolyan vehető lap hírt adott: a Színművészeti Akadémia tanévzáró ünnepélyén az intézmény igazgatója, Ódry Árpád nemcsak a növendékek évi teljesítményét értékelte, nemcsak az ösztöndíjakat és jutalmakat osztotta ki (Gobbi Hilda első osztályos növendék például 174 pengőt segélyt kapott), hanem – és minden orgánum ezt emelte ki – „válaszolt azokra a támadásokra, melyek a Színiakadémiát a parlamentben, a költségvetési vita során érték”.

2. Magában véve már az a tény is meglepő volt, hogy az országgyűlés a színészképzéssel foglalkozik, ám ezt többé-kevésbé érthetővé tette, hogy erre a kultusztárca költségvetésének vitája során került sor. Hóman Bálint, a Gömbös-kormány kultuszminisztere előbb a megtárgyalandó kiadások számait sorolta, aztán bejelentette, hogy „hamarosan sor kerül a képző-, ipar- és színművészeti főiskolák átszervezéséről szóló törvény megalkotására”. Azok, akik figyelemmel kísérték a németországi eseményeket, erre fölneszelhettek: a diktatórikus berendezkedés logikája szerint előbb-utóbb elkezdődik a kultúra gleichsaltolása is. A Hóman által megpendített „átszervezés” ezzel kecsegtetett. A kormánypárt mamelukjai (és az álsemleges szimpatizánsok) segédletével nálunk is kezdetét veheti valami efféle átalakulás. A Petrovácz Gyula nevű honatya például azt fejtegette, hogy „kiváltképpen a fiatalokat kell arra serkenteni, ne majmolják az idegen művészetet, hanem ragaszkodjanak a nemzeti követelményekhez. Vigyázni kell arra, hogy csakugyan a magyar irány érvényesüljön!” A harsonát mégis a pro forma párton kívüli Beck Lajos fújta meg, mondván: „Időm nem engedi, hogy rámutassak, milyen felelősség terheli a Színművészeti Akadémiát, de meg kell állapítanom, hogy ez is rendkívüli mértékben süllyedt és a felelősséget ennélfogva rendkívüli mértékben kell viselnie. A régi Színművészeti Akadémiáról az volt a hír mindig – és ez alapos volt –, hogy megtanította helyesen tagolni és helyesen beszélni a színészeket, hogy az első mondatnál megismerték, a Színművészeti Akadémiáról került-e ki a művész vagy egy magánszínházból. Ha most elmegy a miniszter úr a Nemzeti Színházba, tízféle tagolást, tízféle stílust és tízféle színjátszást fog ugyanannál a darabnál konstatálni.” Más megszólalók is nyomatékosították, hogy „a Nemzeti Színházban tapasztalható hibákért felelősség terheli a Színművészeti Akadémiát!” Hóman, amikor a vita végén újból megszólalt, így árnyalta tovább az átszervezés szükségességét alátámasztó érvelést: „Még sokkal nagyobb emberrezervoárral rendelkező országokban sincs annyi művész, mint amennyi ma Magyarországon az utcán szaladgál, amennyivel lépten-nyomon találkozunk. Ennélfogva bejelentem, hogy a Beck Lajos képviselőtársam említette színművészeti iskola újjászervezésére is gondolok, ez a következő év egyik programpontja lesz!”...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/35. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/35. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)