Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.08.15.
A magyar igazságügyi miniszter bízik abban, hogy a német kancellár betartja szavát és így az év végéig befejeződik a jogállami eljárás Magyarország ellen. A konzervatív lapnak adott interjúból ugyanakkor az derül ki, hogy Varga Judit egészen sajátságos módon értelmezi a demokratikus normák és az uniós támogatások összekapcsolását, tehát hogy miről is született határozat csaknem egy hónapja a brüsszeli csúcson. Szerinte az állam- és kormányfők csupán pénzügyi megfontolásból, a közös költségvetés, illetve a gazdasági újjáépítési csomag védelmében erősítették meg, hogy a jogállamiság alapérték.
Annál is inkább – tette hozzá -, mivel szavatolni kell a jogbiztonságot, az pedig nem teszi lehetővé, hogy olyan tisztázatlan, ködös fogalmat akarjanak érvényesíteni, mint a jogállamiság. Hiszen az nem pontosan körülhatárolható norma, amit alkalmazni lehet a mindennapokban. Ugyanis nem lehet pontosan meghatározni, megszegi-e valamely ország. Ezért itt olyan rendszerre van szükség, amely nem hagy semmi kétséget a szabályok és a definíciók felől.
A miniszter úgy gondolja, hogy az ősszel az Európai Tanács tisztázza majd a részleteket, ideértve, hogy milyen szankciókat szabjanak ki, ha valahol megsértik az előírásokat. Ám azt egyértelműnek tartja, hogy az új rendszert nem lehet az EU alapszerződés bizonytalanul megfogalmazott 2. cikkelyére alapozni, mert ott csak általánosságban szerepel a demokrácia és a jogállamiság. Ezért egy egészen más, objektív feltételrendszert kell kidolgozni, hogy megakadályozzák a visszaéléseket az uniós alapok körül. Ez ügyben a magyar fél a háttérben szorosan együttműködik a soros elnökséget betöltő Németországgal.
Bár mint mondta, már ezen a területen most is van megfelelő mechanizmus. Tehát ha egy kormány nem tisztességesen használja fel a felzárkóztatási alapokat, akkor meg lehet tőle vonni ezeket a pénzeket. Itt azonban nem szabad felvizezni a játékszabályokat, még bizonytalanabb meghatározást alkalmazni, mert akkor ott vagyunk, mint egykor a kommunizmusban. Akkor is azért büntettek meg embereket, mert ideológiailag nem voltak kellőképpen tudatosak, nem pedig azért, mert valami törvénytelenséget követtek el.
De hogy mi lesz, azt a legfelső szinten kell megszabni, ám csaknem egy hónapja tartott csúcstalálkozó határozatai egy szóval sem említik, hogy a szankciókat csupán minősített többséggel lehetne megakadályozni. Szóval – mondta a miniszter asszony – nem világos, hogy miről beszélt az Európai Tanács elnöke. De lehetségesnek tartja, hogy az egész ügy már Strasbourgban elbukik, hiszen a képviselők közül sokan már a vírus miatt született felhatalmazási törvény kapcsán is teljesen alaptalanul támadták Magyarországot. És lehet, hogy most sem fogadják el a Brüsszelben elfogadott történelmi megállapodást.
Kiemelte egyúttal, hogy hiába dönt összeurópai választás az EP összetételéről, a testület legitimitása sosem lesz olyan, mint a nemzeti kormányoké. Merthogy a hazai szavazók akaratát a miniszterelnökök képviselik a legjobban, ebből következik, hogy Tanács jelenti a legfelelősebb fórumot a demokratikus nemzeti akarat érvényesítéséhez. Miközben azt látni, hogy Strasbourg inkább szállítja a gondokat, ahelyett, hogy elősegítené azok megoldását.
Ami a 7-es cikkely alapján zajló eljárást illeti, annak Varga Judit szerint úgy lehet véget vetni, hogy egyszerűen le kell venni a napirendről, ha nem sikerül négyötödös többséget felsorakoztatni annak megállapításához: fennáll az alapértékek megsértésének súlyos veszélye. De jó volna minél előbb szavazni, hogy ne húzódjon a végtelenségig ez a szánalmas história. Annál is inkább, mivel a miniszter úgy érzékeli, hogy minden érdekelt, a Parlament, a Bizottság, valamint Magyarország is fel akarja gyorsítani a folyamatot.
Project Syndicate
Fehéroroszországban eljött az igazság pillanata – írja Slawomir Sierakowski, lengyel politikai elemző, aki az általa alapított lap főszerkesztőjeként a helyszínen követi az eseményeket Minszkben. Legújabb beszámolója szerint a biztonsági erők fokozták az erőszakot a békés felvonulók ellen, és így nem kétséges, hogy Lukasenko már a legcsekélyebb mértékben sem tekinthető legitimnek.
A fővárosban spontán tüntetések zajlanak, pillanatok alatt ezrek gyűlnek össze az adott helyszínen, ezért a hatóságok nehezebben tudnak fellépni ellenük. Csakhogy a karhatalom most már tartósan felsorakozott az utcákon, sok városrészt lezárt. Az autók közül sokat megállít, a vezetőt kiráncigálják és megverik. A cél láthatólag a megfélemlítés. De nem ritkán lövésekkel oszlatják szét a demonstrációkat. Emellett gumilövedékeket is használnak, amelyek már sok sérülést okoztak.
Ám azt érzékelni, hogy az államfő szokásos, drasztikus módszereit rosszul alkalmazták, mert itt a tiltakozások új formájáról van szó. És úgy néz ki, hogy az ellenzék kerekedik felül. Már sok rendőrt letette az egyenruhát és közölte, hogy nem akar senkit sem bántani. Az ország legnagyobb cégeinél, így az MTZ traktorgyárban sztrájk indult. Márpedig ezek a fejlemények alighanem megriasztják Lukasenkót, hiszen egy felkelés mindig közel jár a győzelemhez, ha már a rezsim saját támaszai is kezdik bedobni a törülközőt. Miközben a tüntetések folytatódnak, mert az emberek immár nem félnek. A fehéroroszok akkor sem hagyják magukat terrorizálni, ha de facto statárium van érvényben. Nem akarnak egy olyan elnök alatt élni, akinek helyzet pacifikálására irányuló lépései megfosztották a legitimitás maradékától is.
Die Welt
A jobboldali újság arra hívja fel a német kancellárt, hogy akár Putyinnal az oldalán, de vesse be magát Fehéroroszországban és óvja meg a még nagyobb hibáktól a diktátort, illetve segítsen az ellenzéknek. Merthogy van tekintélye Lukasenkónál, miközben Magyarország feladta ellenállását, így végre az EU elszánta magát szankciókra. De az még nem világos, kik lesznek rajta az utazási tilalmat elrendelő listán, beleértve akár az elnököt is. De az biztos, hogy az érintettek nem léphetnek majd be Európába és befagyasztják nyugaton lévő vagyonukat. Ez a büntetés, amiért a rendőrség erőszakot alkalmaz, illetve mert az illetők közreműködtek a választási eredmény meghamisításában.
Ezzel együtt a lépés nemigen több jelképes büntetésnél. Márpedig ennél több kell, ha Brüsszel meg akarja ragadni a lehetőséget Minszkben a demokratikus változásra, hiszen most először ingott meg a Batyka uralma, bár az államfő még messze nincs a padlón. De azért az emberek már látják, hogy nem legyőzhetetlen. Nem tudni, meddig tart ki mellette a biztonsági apparátus, ezzel párhuzamosan azonban egyre erősödnek a tiltakozások. És azt sem látni, hogy a végén Lukasenko nem folyamodik-e katonai diktatúrához. Meghatározó lesz az is, mit akar a Kreml. De Putyinnak nem lehet érdeke, hogy az ország a végén még európaibb legyen, mint Ukrajna, vagy Grúzia.
Ily módon Európának meg kell kísérelnie – részben sok pénz segítségével -, hogy felkarolja az ellenzéket és a civil társadalmat. Meg kell ragadni, már ha komoly az ajánlat, hogy a fehérorosz külügyminiszter párbeszédet kezdeményezett a Nyugattal. Ám Merkel számára itt a nagy alkalom, hogy kézbe vegye a gyeplőt. A saját szabadságukért természetesen Belorusszia lakosainak kell megharcolniuk. De a kancellár lényegesen befolyásolni tudná ezt a folyamatot. Meg kell kísérelni, mert egyúttal az EU keleti hitele is kockán forog.
Economist
Csalás volt a belorusz választás, ám az EU idáig csupán vérszegény módon reagált – írta elemzésében még az uniós külügyminiszterek tegnapi tanácskozása előtt a nagytekintélyű brit hetilap. Pedig a földrész szívében fekvő országban szörnyű dolgokat követtek el, Oroszország és Kína áldásával, Brüsszel langymeleg tiltakozása mellett, miközben az USA jóformán meg sem szólal. Ám úgy néz ki, hogy Lukasenko túl messzire ment, és elvesztette a lakosság túlnyomó részének támogatását. Hiszen az egy-két szavazókörzetben, ahol megakadályozták az eredmény meghamisítását, az ellenzéki jelölt nagyjából 70 %-ot szerzett.
A Nyugat azért ennyire beletörődő, mert a fehérorosz elnök sikeresen hitette el, hogy a nemzeti szuverenitást védelmezi és nélküle Oroszország felfalná az országot. Ám ez nem így van. Putyin semmit sem akar jobban, minthogy az államfő erőszakot alkalmazzon a saját népe ellen. Ily módon ugyanis még jobban függne a Kremltől, a fejlemények pedig egyben figyelmeztetést jelentenének a tiltakozó orosz tömegeknek. De ha a fejlett világ nem lép, akkor nő a valószínűsége, hogy pontosan ez következik be.
Ezért ki kell nyilvánítani, hogy bunda volt az egész választás és követelni kell a politikai foglyok elengedését, továbbá átmeneti kormány megalakítását. Emellett figyelmeztetni kell a belorusz igazságszolgáltatás, valamint a fegyveres erők kulcsembereit, hogy személyes felelősség terheli őket, ha egy illegitim elnök parancsait hajtják végre.
FT
A vezércikk arra szólít fel, hogy tartsuk magasra a világban a demokrácia fáklyáját, mert a tekintélyelvűség nem okvetlenül győzedelmeskedik. Fehéroroszországban az utolsó európai diktátor bűnös biztonsági szolgálata tömeges letartóztatásokkal és gumilövedékekkel válaszol a választás manipulálása miatt kirobbant felvonulásokra. Hong Kongban Kína fokozza a demokráciára és a sajtószabadságra nehezedő nyomást. De sokfelé másutt is úgy érezni, hogy ostrom alá került a jogállam. Csakhogy ebből még nem következik, hogy a helyzetből az autokraták meríthetnek bátorságot, bár a kemény fellépés azt látszik megerősíteni, hogy egyre erőteljesebb a támadás a demokrácia és a pluralizmus ellen.
De sokat ígérő az, ami Hong Kongban és Minszkben történik. Mert lehet, hogy az autoriter politikusok föld alá kényszeríthetik a demokratikus mozgalmakat, ám azok attól még nem szűnnek meg. És nem csupán a kifejezett zsarnokok vannak bajban, lásd a bulgáriai tüntetéseket a korrupció ellen. Vagy Bejrútot, ahol egy éven belül már a 2. kormány bukik meg. A nép ereje olyasmi, amivel minden politikusnak számolnia kell.
A koronavírus sem segített az önkényuraknak. Egyes demokráciák, Németország, Új-Zéland kiemelkedően jól teljesítettek a járvány elleni harcban. Felsültek az erős emberek: Bolsonaro, Trump és Lukasenko, akik próbálták eltagadni a bajt. A megmozdulások mindenütt azt tanúsítják, hogy az emberek ösztönösen kiállnak a tehetetlen, korrupt vagy elnyomó hatalom ellen.
A nyugati országok azon dilemmáznak, hogy mennyire avatkozhatnak be a demokratikus erők oldalán, ha közben emiatt viszály keletkezhet Oroszországgal és Kínával, mondjuk Belorusszia és Hong Kong miatt. A szóbeli támogatás mellett azonban alapvető, hogy jó példát mutassanak. Ebből a szempontból vizsga lesz a novemberi amerikai választás. Ha Trump olyan taktikát alkalmaz, ami már a tekintélyelvűséggel határos, az nemigen jóvátehető károkat okoz a globális demokráciának.
FT
A kommentár úgy ítéli meg, hogy a világ előbb-utóbb megválik az olyan populistáktól, mint Trump vagy a brazil államfő, mert őket csak a szereplés érdekli, és nem akarják irányítani országukat, viszont nagyon is sikeresek lehetnek az Orbán-féle rendszerek, amelyek igenis teljesíteni igyekeznek. A szerző, Martin Wolf szerint az agresszív, jobboldali, nemzeti populizmus jelenleg igen sikeres, de az USÁ-ban, Brazíliában, Indiában és Nagy-Britanniában várhatóan visszaszorul, mert rosszul kezelték a fertőzést. Miközben olyan, diktatórikus rendszerek, mint Vietnam és Kína sokkal eredményesebbek voltak, de ugyanez áll Magyarországra is.
Az amerikai elnök és a többiek azonban nem is értik, mire való a kormányzás. Ám ha ők le is tűnnek a színről, akkor sem okvetlenül jön egy demokratikusabb vezetés. Merthogy lehet hatékony egy diktátor is, tehát olyan autokrata, aki gondoskodni kíván az emberekről. Erre példa a Nemzeti Együttműködés rendszere és kisebb mértékben Lengyelország is.
ORF
Az osztrák légi társaság elbocsátotta egyik stewardessét, mert az a szélsőjobbos FDP bukott elnökének támogatójaként azt kiabálta egy tüntetésen, hogy „Le Kurz kancellárral!’, „Le Sorossal!” és „Le Rotschilddal!”. A 24 éves légi utaskísérőt Strache új pártja jelölte a bécsi tartományi választásokra. ám a vállalat szerint amit tett, az megbocsáthatatlan, mivel antiszemita kijelentéseket hangoztatott. A világhálón terjedő felvétel láttán nyilvánvalóan kollégák tiltakoztak és utasok is lázongtak.
A „Team Strache” főtitkára szerint azonban a fiatal nőt azért rakták ki, mert a párt tagja, ám ezt a vállalat cáfolja. Höbart azonban hozzáfűzte: szó sincs zsidóellenességről, hiszen azt a pártvezér mindig is elutasította. Ellenben bárkinek joga van bírálnia Soros Györgyöt. Nem beszélve arról, hogy szólásszabadság van, és nem lehet megtiltani a politikai szerepvállalást sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.