Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.08.22.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Az Európai Bizottság számai azt erősítik meg, hogy tavaly is Lengyelország és Magyarország volt az uniós támogatások fő haszonélvezője. Varsó 12 milliárd euróval többet kapott Brüsszeltől, mint amennyit a központi kalapba befizetett, Budapest esetében a különbség: 5,1 milliárd. Ez azért pikáns, mert mindkét kormányt bírálatok érik a jogállamiság helyzete miatt. Épp ezért az Európai Tanács és a szövetség végrehajtó testülete is azon van, hogy mindkettő esetében korlátozzák a kifizetéseket a következő pénzügyi időszakban. Ám a múlt hónapban tartott csúcskonferencia határozatai alapján e pillanatban nem látni, hogy ez mennyire lesz lehetséges.
Az viszont biztos, hogy a legnagyobb nettó befizető, 14,2 milliárd euróval, Németország, amelyet a franciák követnek, 6,8 milliárddal. Ugyanennyit utaltak a múlt évben még a britek, ezt a hatalmas összeget kell majd pótolni. Itt javarészt megint csak Berlin nyúl a zsebébe. A kedvezményezettek sorában a lengyelek és a magyarok után a görögök jönnek (3,7 milliárd), megelőzve a cseheket (3,5 milliárd), illetve a románokat (3,4 milliárd).
Der Standard
A mostani belorusz forradalomból teljesen hiányzik a nacionalista narratíva, amit viszont a Fidesz és a PiS nem győz hangsúlyozni a rendszerváltás kapcsán. Tehát hogy a két ország 31 éve végre a nemzeti függetlenséget vívta ki és nem a liberális demokrácia győzelméről volt szó. Így látja a helyzetet egy neves osztrák politológus, a Közép-Európai Egyetem korábbi professzora. Anton Pelinka, Schwarzenberg korábbi cseh külügyminiszterrel együtt azt vitatta meg az újság által szervezett online konzultáción, miként áll a jogállam ügye a térségben Fehér-Oroszországtól Magyarországig.
Az elemző rámutatott, hogy a magyar miniszterelnök ténykedése igen káros a demokrácia szemszögéből, hiszen felszámolja a sajtószabadságot és visszaszorítja a civil szférát. A pajzsra emelt nacionalizmus azonban mesterkélt, hiszen a budapesti repülőtér névadója, Liszt nem tudott magyarul és jóformán nem is élt soha az országban. Vagy az Orbán-kormány a Nyugat védelmezőjének állítja be magát az muzulmán hódítással szemben, de azt elhallgatja, hogy Bem József felvette az iszlám vallást, amikor Világos után a török birodalom szolgálója lett.
A cseh diplomácia volt vezetője aggodalmát fejezte ki, miután Magyarországon nem jut érdemi szerephez az ellenzék, sorra születnek a hatalom bebetonozására szolgáló törvények, mialatt Orbán Viktor egyre gazdagabb lesz. Így erősen tartani kell attól, hogy zsákutcába kerül az Ország. A politikus azonban 56 egyik szemtanújaként mégis bízik abban, hogy a magyarok előbb-utóbb helyreállítják a szabadságot. Ez Pelinka azzal toldotta meg, hogy a tavalyi választások már megmutatták a hatalom korlátait.
Azon kívül szerinte Orbán Viktor egyre inkább a margóra szorul a Néppártban, ám ennek saját tapasztalatai alapján Schwarzenberg ellentmondott. Annak idején ugyanis mindig azt tapasztalta az EPP belső egyeztetésein, hogy Merkel megkülönböztetett figyelmet szentelt Orbán Viktornak, és hát a német autógyárak sem zárják be egyhamar magyarországi üzemeiket.
A politológus azt mondta, hogy az EU külpolitikai szerepvállalásának megint csak a magyar politikus szab gátat, mivel különvéleményen van, hogy az uniónak mennyire kell erős tényezőnek lennie a világban. Viszont a döntéseket csakis egyhangúan lehet meghozni. A beszélgetőtárs szerint Fehér-Oroszországban egyetlen út kínálkozik a vérfürdő elkerülésére: ha Lukasenko valahol menedéket kap és megtarthatja összeharácsolt javait.
Politico
Magyarország elkerülte a legrosszabbat a koronavírus-válság kapcsán, de a gazdaságot azért megviseli a fertőzés, a politikusok pedig már a következő választásra készülnek. Ezt tapasztalta a helyszínen a portál magyar származású újságírója, aki éveken át Budapesten magyar sajtóorgánumoknak dolgozott és sok borsot tört a hatalom orra alá, csak azután bizonyos okok miatt Brüsszelbe tette át székhelyét.
Lili Bayer most azt írja, hogy az ország tele van gondokkal, de ez nem befolyásolta a felszabadult hangulatot a Velencei-tónál, ahol százak töltik a vakációt a parton, a legtöbbször maszk és távolságtartás nélkül. De hogy hányan nem tartják be a közegészségügyi ajánlásokat, azt látta a vonaton, valamint a főváros központjában, egy fodrászatban is. Továbbá kormányzati és ellenzéki politikusok is sűrűn tesznek fel a világhálóra olyan képeket, amelyeken nyilvános eseményeken nem takarják el az arcukat és az orrukat.
Az ország viszonylag szerencsésen vészelte át az első hullámot, sokkal kevesebb esetet jegyeztek fel, mint az osztrákoknál, horvátoknál, románoknál és szerbeknél. Még akik nem hisznek a hivatalos statisztikáknak, azok is azt mondják, hogy lehetett volna sokkal súlyosabb is a helyzet. De ettől még az élelmiszerárak felmentek, az idegenforgalom visszaesett, sok vállalat a túlélésért küzd.
A hatalom viszont hozzálátott, hogy a Covid-19-et felhasználja kedvenc vesszőparipája a migráció kapcsán. Elcipelte a tiszti főorvost a déli határra, ahol az arról beszélt, hogy mekkora egészségügyi kockázatot jelentenek az illegális bevándorlók. Mások szerint a 2022-es választáshoz a rajtjelet az Index főszerkesztőjének menesztése adta meg – egy nappal azután, hogy az EU-csúcs jóváhagyta a Magyarországgal szemben igencsak nagyvonalú költségvetés tervezetet, ugyanakkor felvizezte a jogállami feltételt.
A legnépszerűbb hírportál már jó ideje szálka volt a Fidesz szemében. Sok munkatárssal dolgozott és a lakosság jelentős részét elérte, a többi közt a nemzetbiztonsággal és a korrupcióval foglalkozó anyagaival. Olvasói között voltak Orbán-hívek is. De amikor az ország jövőjéről esik szó, nem kevesen megrántják a vállukat és azt mondják: a miniszterelnök úgy sem válik meg a tisztségétől, soha. Ám az ellenzék jelezte, hogy össze akar fogni.
The Times
A patinás brit lap úgy ítéli meg a Navalnij-ügy kapcsán, hogy már megint működésbe lépett a Kreml szokásos hazugsággyára, amelyre épül, hogy ha bármi kínos ügy adódik, akkor az orosz vezetés kirukkol valami szégyentelenül álságos nyilatkozattal. Olyannyira mindennapos gyakorlat ez, hogy a köznyelv már el is nevezte „Vranjonak”, azaz ócska kamunak. Ezúttal az ellenzék egyik fő kritikusát vadászták le, amire a hivatalos válasz a rituálénak felel meg: puszta kitaláció a vád, hogy a korrupció ellen kampányoló politikust megmérgezték. Majd a nyilatkozat tenyérbemászó álnoksággal gyors felgyógyulást kíván az áldozatnak.
Közben a hivatalos hírügynökség, a TASZSZ előállt egy másik változattal, hogy ti. Navalnij részeg volt, ezért maga szedett be valamit. A Vranjo fogalmába egyébként orosz viszonyok között beletartozik, hogy a központi állásfoglalást senki sem kérdőjelezi meg, mert annyira befolyásos, aki megjelentette. Ily módon a Putyin-rezsim meghatározó eszközéről van szó. Bevetették, amikor Angliában megmérgezték a volt orosz-brit kettős ügynököt, Szkripalt, de a katonai titkosszolgálat két embere minden gyanú ellenére azt állította, hogy csupán azért érkezett az adott városba, mert már sok szépet hallott az ottani székesegyházról.
A kijelentést nyugaton röhej és gúny fogadta, de Oroszországban úgy vették, hogy az államfő már megint bizonyította hatalmát. Vagyis hogy hazudik, ezt a másik tudja, sőt, ő maga is tisztában van vele, hogy tudják róla, de nem bánja, hiszen úgy sem tudnak semmit sem csinálni vele. Dosztojevszkij ezt úgy magyarázta, hogy a hazug úgy tesz, mintha az igazságot mondaná, a közönség viszont eljátssza, hogy elhiszi neki.
Az orosz orgyilkosságoknál az a koreográfia, hogy a tetteseket csak ritkán azonosítják be, a legtöbbször ismeretlen marad, hogy milyen mérget alkalmaztak, mint ahogy homályos az indok is, de az üzenet azért egyértelmű. Navalnij életére törhettek az állam megbízottai, vagy olyanok, akik érdekeit sértette a korrupciós leleplezésekkel, de szó lehet bérgyilkosról is. Aligha derül ki, ez szintén része a stratégiának.
A célpont még abban sem lehet biztos, hogy merénylet történt. Navalnij pl. titokzatos allergikus reakciókat mutatott tavaly a börtönben. De nem fontos, hogy az illető túléli-e, a lényeg, hogy a rendszer ellenfelei, vagy a vélt árulók tudják: bármikor, bárhol lecsaphatnak rájuk. Egyébiránt Oroszországban évtizedek óta szép hagyományai vannak annak, hogy bárkit méreggel tegyenek el láb alól. Az üzenet mindig az: lehet, hogy az állam és bérencei nem ölnek meg, de megtehetnék. Utána viszont a főkolomposok hazudnak és büntetlenül álnokoskodnak.
Lehet, hogy az egész Navalnij-sztori figyelmeztetés a belorusz ellenzéknek, mármint hogy a szembenállásnak végzetes következményei lehetnek. De elképzelhető az is, hogy a félelmet jelzi. Mert amikor a Vranjo már nem válik be az elnyomás eszközeként, akkor tanácsos a diktátor számára gyorsan odébb állni. Amint az bizonyítja, hogy a minap kifütyülték Lukasenkót a minszki traktorgyárban, amikor újabb hazugsággal hozakodott elő.
Die Welt
Nehéz hinni Moszkvának, mert az sorozatban gyártja a hazugságokat, és teljesen mindegy, hogy az Ukrajna vagy a saját népe elleni háborúról van-e szó. A tényeket fiktív valósággal cseréli fel, mindennapos a szadizmus, a megalázás és a megfélemlítés – állapítja meg a német jobboldali újság. A Szovjetunió bukásakor sokan remélték, hogy most majd a szabadság, netán a liberális demokrácia időszaka következik. Hitler, Sztálin, Brezsnyev, de a csernobili katasztrófa idején Gorbacsov is bizonyította, hogy igaza van Hannah Arendtnek, tehát hogy a hazugságok sikeresek a totalitárius rezsimekben, mert egész rendszert alkotnak és teljesen kiszorítják a való világot.
A mai Oroszországot már nem lehet önkényuralomnak minősíteni, a megfigyelőnek mégis az az érzése, hogy mindössze annyi történt: a hatalmi apparátus Szodomából Gomorrába tette át székhelyét. A hazugságok futószalagon születnek, rendszeresek a politikai gyilkosságok. Nem biztos, hogy ezeket megrendelik, de jól jönnek a vezetés számára. Mivel azt érezni Putyin és a volt titkos szolgákból álló kamarilla hatalomra jutása óta, hogy az állam csal, továbbá durva és kíméletlen, nehéz hitelt adni a hivatalos moszkvai nyilatkozatnak, vagyis hogy Navalnij anyagcserezavar miatt esett kómába.
Meg hogy szó sincs arról, hogy megmérgezték volna. Hát épp annyira nem, mint Litvinyenkót, akit 14 éve Londonban radioaktív anyaggal likvidálták. Így amíg Putyin Oroszországa a hatalom eszközeként használja fel a hazugságot, addig kétség esetén nem szabad semmit sem elhinni a vádlottnak.
A mai Oroszországot már nem lehet önkényuralomnak minősíteni, a megfigyelőnek mégis az az érzése, hogy mindössze annyi történt: a hatalmi apparátus Szodomából Gomorrába tette át székhelyét. A hazugságok futószalagon születnek, rendszeresek a politikai gyilkosságok. Nem biztos, hogy ezeket megrendelik, de jól jönnek a vezetés számára. Mivel azt érezni Putyin és a volt titkos szolgákból álló kamarilla hatalomra jutása óta, hogy az állam csal, továbbá durva és kíméletlen, nehéz hitelt adni a hivatalos moszkvai nyilatkozatnak, vagyis hogy Navalnij anyagcserezavar miatt esett kómába.
Meg hogy szó sincs arról, hogy megmérgezték volna. Hát épp annyira nem, mint Litvinyenkót, akit 14 éve Londonban radioaktív anyaggal likvidálták. Így amíg Putyin Oroszországa a hatalom eszközeként használja fel a hazugságot, addig kétség esetén nem szabad semmit sem elhinni a vádlottnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.