Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.08.28.
Megkezdődött az egyeztetés az unió hosszú távú költségvetése és a járvány miatt szükségessé vált segélycsomag ügyében a Bizottság, a tagállamokat képviselő német soros elnökség, valamint az Európai Parlament delegációja között, ám erősen kérdéses, hogy Strasbourg érvényt tud-e szerezni kívánságainak, ideértve a jogállamiság és a támogatások összekapcsolását. A 27-ek már egyértelművé tették, hogy a két tervezet keretösszegéről nem lehet vita, hiszen a múlt hónapban tartott csúcstalálkozón mindkettő ügyében maratoni, 90 órás iszapbirkózás eredményeként vergődtek zöld ágra az állam- és kormányfők. De azért a belső elosztásról lehet tárgyalni.
Az EP természetesen másként látja a kérdést, és a négy nagy frakció egyelőre ragaszkodik ahhoz, hogy az újjáépítési programból csak akkor részesülhessenek a tagországok, ha maradéktalanul betartják a demokratikus játékszabályokat. A szubvenciók megvonásáról a Bizottság döntene, és ha kimondja a verdiktet, azon csak kétharmaddal lehetne módosítani. Ám a nemzeti kormányok szerint ennek az elképzelésnek szinte semmi realitása sincs, mert már a brüsszeli csúcson annyira felhígitották az idevágó klauzulát, hogy azt Budapest és Varsó sikerként ünnepelte.
Azon kívül a magyar és a lengyel vezetés kedvező helyzetben van, mert ugyan kell neki a pénz, ám a vírusválság miatta a spanyolok és az olaszok még jobban rá vannak szorulva az a mentőövre. Így a Parlamentnek fel van adva a lecke, mert fő tisztségviselői teljes mértékben elkötelezték magukat a jogállami mechanizmus mellett, ennélfogva nem tudnak arcvesztés nélkül visszakozni. Hogy azután van-e kiút ebből a harapófogóból, az teljesen nyitott.
A tagországok azonban bizakodnak, annál is inkább, mivel blöffnek tartják a strasbourgi vétófenyegetést. Főként az olasz és a spanyol képviselők ugyanis nehezen tudnák megmagyarázni odahaza a választóiknak, hogy azért nem jön az áhított támogatás, mert meg kell védeni a demokráciát Magyarországon és Lengyelországban. Viszont az EP Jogi Szolgálata állítólag már rábólintott arra a trükkre, hogy válasszák ketté a költségvetés és a koronasegély megvitatását, mert akkor az első forrásból minden további nélkül hamar el lehet kezdeni a szubvenciók folyósítását. A tagok viszont kivitelezhetetlennek tartják az ötletet, arról nem beszélve, hogy Magyarország azonnal blokkolná a tervezett új uniós adókat, pedig azok fontosak volnának, hogy ne a nemzeti többletbefizetésekből kelljen törleszteni a járvány miatt felveendő EU-s hitelt.
Süddeutsche Zeitung
A legnépszerűbb német országos lap a „Szabadság kiűzetése” címmel számol be az Index körül kialakult helyzetről, hozzátéve, hogy kérdéses, meddig tud zavartalanul beszámolni az időként napi egy millió olvasót számláló portál az olyan botrányokról, mint amely most éppen a külügyminiszter kapcsán robbant ki. Mint a tudósítás írja, Szíjjártó Péteren röhög az ország, mivel azt tette ki a közösségi hálóra, hogy hivatalából igen gondterhelten egyeztet európai kollégáival a belorusz válságról, ám kiderült, hogy közben a családjával egy oligarcha luxusjachtján időzött az Adrián.
A jármű tulajdonosa, Szíjj László, Orbán Viktor jó ismerőse, az egyik leggazdagabb magyar. A miniszter nem kívánt arra válaszolni, miért a hajón nyaralt, meg arra sem, hogy miként lehetett egyidejűleg a saját dolgozószobájában.
Az Index is beszámolt a korrupciógyanús történetről, ám várható jövőjéről sokat elárul, hogy a vezetésbe megérkezett Balogh Ákos, aki egy ideig a miniszterelnök website-ját gondozta, később kiadta a Fidesz ifjúsági szervezetének hírlevelét, majd legutóbb a kormány közeli Mandinernél dolgozott. A jövő hónap elején új korszak kezdődik, egy teljesen úgy csapat veszi át a teendőket. Amikor a lavina beindult Szíjjártó szarkasztikusan arról beszélt, hogy a kormány természetesen tiszteletben tartja a sajtószabadságot, és ez esetben már csak azért sem tud beleszólni a dolgokba, mert a portál magánkézben van.
Dull Szabolcs, az elbocsátott főszerkesztő elmeséli, hogy a korábbi vezetés mindig bajban volt, amikor a politika megpróbált közvetlenül interveniálni. Most már megszűnik ez a gond, hiszen a korábbi politikus Balogh nyilvánvalóan megteszi majd a magáért. A menesztett vezető fontosnak tartja, hogy az orgánumok szakmai vezetői álljanak ellen a politikai és gazdasági nyomásnak, még akkor is, ha a KESMA javarészt ellenőrzése alá vonta a szakmát, nagyjából annak jó 80 %-át.
Munk Veronika, az eddigi főszerkesztő-helyettes igencsak aggódik a média függetlensége miatt. A kritikus szerkesztőségek sorra szűnnek meg, pedig a működő demokráciához nélkülözhetetlen a sokszínű sajtó. A távozó indexes csapat az elmúlt hetekben még javarészt zavartalanul tudott működni, de az idő rohan. És mivel napokon belül szinte mindenki feláll, a korábbi vezető úgy véli, hogy 20 év után nagy lyuk keletkezik a politikai közbeszédben.
A társaság most új oldalt akar alapítani, mégpedig szándéka szerint kifejezetten nem kormánykritikus, nem ellenzékpárti alapon. Viszont meg kívánja őrizni szakmai függetlenségét, nem utolsósorban a tulajdonviszonyok révén. A frontot jelenleg az Átlátszó és a Direkt36 tartja, részben adományok jóvoltából. Állami hirdetéseket kapni a független site-ok esetében szinte teljesen kizárt. Pető András, az Átlátszó egyik főnöke, maga is átélte az Index munkatársainak sorsát, amikor 6 éve kitették az Origótól. De azt mondja, kollégáival együtt továbbra is a hatalmasok körmére óhajtanak nézni.
A legnépszerűbb német országos lap a „Szabadság kiűzetése” címmel számol be az Index körül kialakult helyzetről, hozzátéve, hogy kérdéses, meddig tud zavartalanul beszámolni az időként napi egy millió olvasót számláló portál az olyan botrányokról, mint amely most éppen a külügyminiszter kapcsán robbant ki. Mint a tudósítás írja, Szíjjártó Péteren röhög az ország, mivel azt tette ki a közösségi hálóra, hogy hivatalából igen gondterhelten egyeztet európai kollégáival a belorusz válságról, ám kiderült, hogy közben a családjával egy oligarcha luxusjachtján időzött az Adrián.
A jármű tulajdonosa, Szíjj László, Orbán Viktor jó ismerőse, az egyik leggazdagabb magyar. A miniszter nem kívánt arra válaszolni, miért a hajón nyaralt, meg arra sem, hogy miként lehetett egyidejűleg a saját dolgozószobájában.
Az Index is beszámolt a korrupciógyanús történetről, ám várható jövőjéről sokat elárul, hogy a vezetésbe megérkezett Balogh Ákos, aki egy ideig a miniszterelnök website-ját gondozta, később kiadta a Fidesz ifjúsági szervezetének hírlevelét, majd legutóbb a kormány közeli Mandinernél dolgozott. A jövő hónap elején új korszak kezdődik, egy teljesen úgy csapat veszi át a teendőket. Amikor a lavina beindult Szíjjártó szarkasztikusan arról beszélt, hogy a kormány természetesen tiszteletben tartja a sajtószabadságot, és ez esetben már csak azért sem tud beleszólni a dolgokba, mert a portál magánkézben van.
Dull Szabolcs, az elbocsátott főszerkesztő elmeséli, hogy a korábbi vezetés mindig bajban volt, amikor a politika megpróbált közvetlenül interveniálni. Most már megszűnik ez a gond, hiszen a korábbi politikus Balogh nyilvánvalóan megteszi majd a magáért. A menesztett vezető fontosnak tartja, hogy az orgánumok szakmai vezetői álljanak ellen a politikai és gazdasági nyomásnak, még akkor is, ha a KESMA javarészt ellenőrzése alá vonta a szakmát, nagyjából annak jó 80 %-át.
Munk Veronika, az eddigi főszerkesztő-helyettes igencsak aggódik a média függetlensége miatt. A kritikus szerkesztőségek sorra szűnnek meg, pedig a működő demokráciához nélkülözhetetlen a sokszínű sajtó. A távozó indexes csapat az elmúlt hetekben még javarészt zavartalanul tudott működni, de az idő rohan. És mivel napokon belül szinte mindenki feláll, a korábbi vezető úgy véli, hogy 20 év után nagy lyuk keletkezik a politikai közbeszédben.
A társaság most új oldalt akar alapítani, mégpedig szándéka szerint kifejezetten nem kormánykritikus, nem ellenzékpárti alapon. Viszont meg kívánja őrizni szakmai függetlenségét, nem utolsósorban a tulajdonviszonyok révén. A frontot jelenleg az Átlátszó és a Direkt36 tartja, részben adományok jóvoltából. Állami hirdetéseket kapni a független site-ok esetében szinte teljesen kizárt. Pető András, az Átlátszó egyik főnöke, maga is átélte az Index munkatársainak sorsát, amikor 6 éve kitették az Origótól. De azt mondja, kollégáival együtt továbbra is a hatalmasok körmére óhajtanak nézni.
Jüdische Allgemeine
Amit az Orbán-kormány csinált, válaszul a német külügyi államtitkár kijelentésére, miszerint Magyarországon grasszál az antiszemitizmus, azt a jiddis chuzpénak, pofátlanságnak nevezi. Ezt írja a német zsidóság központi lapjában megjelent kommentárjában Karl Pfeifer, Bécsben író újságíró, aki tökéletesen beszél magyarul. Merthogy Szíjjártó Péter postafordultával kioktatta berlini kollégáját, hogy a magyar zsidók biztonságban vannak és virágzik a zsidó kultúra. Azon kívül pedig Roth söpörjön a saját portája előtt. Noha az pontosan azt tette.
Az tény, mutat rá az elemzés, hogy Budapesten valóban eleven a zsidó kultúra, ám közben Orbán és az övéi egyre-másra antiszemita hangokat hallatnak. Kövér László pl. azt mondta Soros Györgyről, hogy az nem elégszik meg azzal, hogy országokon és társadalmakon átgázolva lett a világ egyik leggazdagabb embere. A miniszterelnök nem sokkal később rátett még egy lapáttal, mikor az állami rádióban közölte: vannak nemzetközi körök, amelyek gyengíteni, illetve felszámolni igyekeznek a nemzeti kormányokat, be akarják azokat illeszteni a saját birodalmukba. Államok fölött álló nemzetközi szervezetek és az őket finanszírozó pénzemberek csinálják ezt.
Roth egyébként úgy foglalt állást, hogy csak azok az országok részesülhessenek uniós támogatást, amelyek tartják magukat a joghoz. Amúgy Magyarország tavaly 5,1 milliárd euróval a legnagyobb kedvezményezettek közé tartozott. Orbán aggódik, hogy elzárhatják számára a pénzcsapot, ezért az állítólag nem létező magyar antiszemitizmus miatt berendeltette a német nagykövetet. Na, ezt hívják chuzpénak.
Time
Amerikai hivatalos források szerint a Lukasenko ellen tüntető tömegek másra nemigen számíthatnak az Egyesült Államok részéről, mint szóbeli támogatásra. Diplomaták ugyan javasolták, hogy Washington hozzon szankciókat a tekintélyuralmi rendszer ellen, ám a titkosszolgálat úgy ítélte meg, hogy a diktátor valószínűleg hatalmon marad, mert összezárt mögötte a hadsereg, a biztonsági szolgálat, az állami sajtó, valamint a hírszerzés. Nem beszélve arról, hogy az orosz ügynökök vastagon jelen vannak Belaruszban.
Az Atlanti-óceán mindkét oldalán az a vélemény, hogy habár az unió hamarosan beutazási tilalmat rendel el 15-20 fehérorosz tisztségviselő ellen, ezzel együtt az EU és Amerika sem sokat tud tenni a terepen, nehogy az a helyzet álljon elő, mint a kudarcra ítélt magyar forradalom esetében. Viszont ha a Nyugat belenyugszik a demokratikus felkelés bukásába, akkor azzal aláhúzza saját tehetetlenségét a földrész keleti felén. Egyben mutatja, hogy a Trump-kormányzat nem kíván harcolni az autoriter vezetők ellen.
Európai illetékesek úgy látják, hogy Putyin most kikényszerítheti az orosz-belorusz államszövetséget, így Moszkva egészen Lengyelországig, illetve Litvániáig tolhatja ki határait. Sőt, még az sem kizárt, hogy a Kreml csapatokat küld, ha folytatódnak a megmozdulások. És akkor valaki mást állíthat Lukasenko helyére. Az illetékes amerikai külügyminiszter-helyettes ugyanakkor a napokban csupán langymeleg segítséget ajánlott fel Tyihanovszkajának, amikor Vilniusban találkoztak. Biegun közölte, hogy országa nem kívánja befolyásolni a belorusz eseményeket, meg nem is tudja.
Washingtoni illetékesek úgy látják, hogy ez a hozzáállás a valóságban gyökerezik, és nem azzal függ össze, hogy Trumpot nem érdeklik az emberi jogok, viszont barátságban van Putyinnal és csodálja az autokrata vezetőket. És azzal sem, hogy leköti a saját újraválasztása, illetve a járvány. Még szankciókat szolgalmazó demokrata törvényhozók is elismerik, hogy a gazdasági nyomás nem sokat segítene, mert Lukasenko függ az orosz energiaszállításoktól, illetve a feldolgozott belorusz termékek számára meghatározó az orosz piac.
The Times
75 év elteltével is felismerte magát a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum honlapján látott felvételen az auschwitzi haláltábor egyik magyar túlélője, a 96 éves Lily Ebert, aki Észak-Londonban él. A hétperces filmet az amerikai hadsereg készítette, amikor a frissen szabadult rabok vonattal Svájcba készültek, hogy ott felerősítsék őket. A képeket rokonok fedezték fel és az asszony egyértelműen beazonosította magát, amit csak még biztosabbá tett, hogy a kiszabadulás után maga varrta ruháját viselte.
Svájcban azután egy évet töltött a két húgával, akikkel előzőleg, négyhónapnyi láger után egészen 1945 júniusáig Lipcse közelében egy hadi üzemben dolgoztak. A mama, valamint a a testvérek közül az egyik nővér és a báty azonban a gázkamrában végezte. Sőt, a három lány is már a halálmenetben haladt, amikor megérkeztek az amerikai katonák.
Közülük az egyik, egy brooklyni fiú egy tízmárkás bankjegyet adott az akkor 21-éves lánynak, ráírta: sok szerencsét és boldogságot, valamint héberül meg a nevét megadta. Az egyik dédunoka éppen a név alapján nemrég felkutatta New Yorkban a férfi családját, de az adományozó akkorra már meghalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.