Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.08.27.
A portál úgy értelmezi a négy európai parlamenti csoport vezetőjének üzenetét, hogy addig nem írják alá a következő hosszú távú költségvetést, amíg nincs döntés arról, hogy a jövőben csak olyan kormányok kaphatnak szubvenciókat Brüsszeltől, amelyek eleget tesznek a jogállami kívánalmaknak. Azaz az EP nem hajlandó visszakozni a két kérdéskör összekapcsolása ügyében. A fenyegetést Merkelnek és von der Leyennek címezték, mert nem lehet pontosan tudni, hogy a tagállamok első emberei a július csúcson nem vizezték-e fel a Parlament követelését.
Az akkor elfogadott határozat megszövegezése eléggé ködös, ám most a négyek sajnálatukat fejezik ki a kompromisszumos formula miatt. Kitartanak amellett, hogy Strasbourgot be kell vonni annak elbírálásába, jogosult-e valamely kormány a közösségi támogatásra, amihez alapul szolgál majd a Bizottság éves jelentése, mármint arról, milyen állapotban van a demokrácia az egyes tagországokban. Ragaszkodnak ahhoz is, hogy hozzák vissza az eredeti indítványt, vagyis hogy a pénzek megvonását csakis minősített többséggel lehessen megakadályozni. Tehát ne a szankciók elrendeléséhez kelljen kétharmadot összehozni.
Le Figaro
Az Európai Parlament kitart amellett, hogy a jogállamiság tiszteletben tartásához kell kötni a brüsszeli támogatásokat, bár ez ügyben nem említi név szerint Magyarországot és Lengyelországot. Mindenesetre a négy meghatározó frakció vezetője közös levélben szólította fel a Bizottság elnökét, valamint a soros elnöki teendőket ellátó Németország kancellárját, hogy fokozzák a harcot a demokrácia és az alapjogok lebontása ellen az EU-ban. A francia jobboldali lap hozzáteszi, hogy a kereszténydemokrata, szociáldemokrata, liberális valamint zöld csoport egyértelműen Budapestre és Varsóra utalt, miután mindkettő hatalmas pénzeket kap Brüsszelből, ám az unió süket fülekbe ütközik részükről, amikor felszólítja őket, hogy ne sértsék meg az igazságszolgáltatás szuverenitását, a sajtó szabadságát, valamint a kisebbségek jogait. Az EP-képviselőknek még rá kell bólintaniuk mind a következő hétéves költségvetésre, mind a gazdasági segélycsomagra. A levél közvetlenül az előtt került nyilvánosságra, hogy Strasbourg ma megkezdi mindkét tervezetről az egyeztetéseket a 27 tagország megbízottaival. A jelentés emlékeztet arra, hogy a múlt hónapban tartott csúcsértekezleten eléggé kétértelmű állásfoglalás született a jogállam kapcsán, aminek a magyar miniszterelnök roppant mód örült. A négy frakciófőnök viszont ragaszkodik ahhoz, hogy az állam- és kormányfőket tömörítő Tanács fogadja el a Parlament áprilisi határozatát, miszerint a jogállami normák betartása nélkül nincs közös pénz egyetlen kormány számára sem. A 27-ek azóta is jegelik a kezdeményezést.
Süddeutsche Zeitung
A jogállam kérdésében az Európai Parlament szemben áll a tagországokkal, ám nem valószínű, hogy ezen bukik meg a költségvetés, illetve a vírus miatt szükségessé vált mentőcsomag elfogadása – állítja a vezető német lap. Mindenesetre egyelőre háborognak Strasbourgban a képviselők. Több pénzt akarnak pl. a diákcsere céljait szolgáló Erasmus-programra, beleszólási jogot sürgetnek a Koronaalap felhasználásába és elengedhetetlennek tartják, hogy a tagországok csak akkor juthassanak hozzá a kohéziós és egyéb kifizetésekhez, ha működik náluk a demokrácia.
A ma induló tárgyalássorozaton először tisztázzák az álláspontokat, majd menetrendet irányoznak elő. A jövő hónapban háromszor ülnek össze a két delegáció tagjai, de strasbourgi részről azt közölték, hogy nem engedik magukat sürgetni. Addig tárgyalnak, amíg az szükséges. Úgy hogy novemberre vagy decemberre talán meglesz az egyezség. Ezen belül különösen nehéz ügynek ígérkezik a jogállamiság.
Yahoo/National Review
Az American Enterprise Institute nevű konzervatív Kelet-Európa szakértője nyilvánosan vitába száll saját kollégájával, mivel az nemrégiben szintén a konzervatív National Review hasábjain nagyra értékelte Orbán Viktor személyes képességeit és politikáját. Dalibor Rohac azonban, aki szlovák lévén igen jól ismeri a térségbeli viszonyokat, kiemeli: szó sincs arról, hogy a magyar miniszterelnök rátermett és bölcs volna. Ezt bizonyítja, hogy Magyarország egyre hátrébb szorul a nemzetközi jogvédő szervezetek demokrácia értékelésében, miközben lopakodva nyomul a tekintélyelvűség.
A kormány sorozatosan visszaél a joggal, lásd az idő előtt nyugdíjba küldött bírákat, az igazságszolgáltatás önállósága elleni rohamokat, az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását, a grasszáló korrupciót, a sajtószabadság elleni támadásokat, valamint hogy megszállták a közigazgatást a fideszes káderek, azaz gyakorlatilag gyarmatosították. Arról nem beszélve, miként igyekszik a kormánypárt bekeríteni a civil szférát, és hogy távoznia kellett a Közép-Európai Egyetemnek, miután az volt a bűne, hogy Soros létesítette.
A szakember cáfolja azt is, hogy olyan fényesek volnának a magyar gazdaság eredményei, majd felteszi a kérdést: mi lesz akkor, ha továbbállnak a nagy cégek, köztük a német autógyárak vagy a Samsung. Emlékeztet arra is, hogy tavasszal az EP-Közgyűlés határozatban rögzítette: egyre rosszabb állapotban van a magyar jogállam. Rohac rámutat: egy sikeres, és öntudatos társadalom nem az autoriter populizmust erőlteti és nem uszít mindenféle összeesküvés elméletek alapján, ahogyan azt a Fidesz csinálja, immár 10 éve, alapból.
Deutsche Welle
Magyarországon mélyek a korrupció gyökerei, ennek legújabb megnyilvánulása a Szijjártó-ügy. De hogy a miniszterelnök milyen álságos, az kiderül abból, hogy ha minden igaz, még ő sem vette komolyan saját intelmét, miszerint a vírusválság miatt senki se menjen külföldre nyaralni. A külügyminiszter esetében különösen aggályos a korrupciós szál, vagyis, hogy egy NER-oligarcha luxusjachtján üdült. Ez utóbbit maga közölte, de azt már nem mondta meg, hogy ki fizette a napi uszkve 10 milliós bérleti díjat, mert neki arra a fizetéséből nem futotta volna.
De hát az ilyen afférok jóformán futószalagon fordulnak elő az orbáni Magyarországon, tessék csak Semjén, Lázár vagy Rogán esetére gondolni. No, meg arra, hogy a miniszterelnök külföldi meccsekre előszeretettel utazik egy ismeretlen tulajdonban lévő repülőgéppel, ám ebben nem lát semmi kivetnivalót. Mondván, hogy az egy fityingjébe sem kerül az adófizetőknek. Csakhogy az ilyen utaknál a meghívás általában olyan vállalkozóktól származik, akik degeszre keresik magukat az állami versenytárgyalásokon.
Következmények azonban általában nincsenek, viszont hatalom közeli üzletemberek megvettek egy sor olyan lapot, portált, amelyek különféle korrupciós ügyeket tártak fel. A szerkesztőségek utána vagy beálltak a vonal alá, vagy lehúzhatták a rolót. A kormányt roppant mód irritálják az ilyen leleplezések, mert közben milliók kénytelenek tengetni az életüket, köztük nagyon sok gyerek is nyomorog. Ezzel szemben nagy felháborodást kelt, hogy a hatalom legfelső berkeiben dívik a procc önhittség.
Orbán egészen különleges rendszert alakított ki: az oligarchák nem szólhatnak bele a politikába, mert különben úgy járnak, mint Simicska. Ugyanakkor bár hatalmas tőke megy át a kezükön, annak sorsáról a kormányfő és szűk köre határoz.
Die Welt
A litván külügyminiszter tetteket vár Fehér-Oroszország ügyében Németországtól és az EU-tól a Lukasenko-diktatúrával szemben. Linkevicsius, akinek kormánya igen határozottan a belorusz ellenzéket támogatja, kulcsszerepet játszott abban, hogy Vilniusban kapott menedéket az ellenzéki elnökjelölt. Mint mondja, Minszkben feszült a helyzet, mert a leváltott államfő azt hiszi, hogy joga van elnyomni és letartóztatni a polgárokat, a békés tüntetőket. Megtagadja a párbeszédet a másik féllel, egészen más utat választott.
Célja az, hogy mentse magát, azonban nem a valóságban él, ha azt gondolja, hogy a többség rá szavazott és még most is őt támogatja. Ideje volna, hogy gyorsan felébredjen. Ugyanis elsősorban a népről van szó, amely egyre szorultabb helyzetbe kerül az elnök miatt. Épp ezért a litván politikus elkerülhetetlennek tekinti, hogy az unió mielőbb léptesse életbe a szankciókat. Saját kormánya már intézkedett ez ügyben: külön is megtorló intézkedéseket hozott. Hiszen embereket kínoznak meg, megsértik az egyetemes emberi jogokat. Ezért haladéktalanul lépni kell.
Nem lehet úgy tekinteni a belorusz rendszert, hogy azt demokratikusan megválasztották. A vezetőket tilalmi listára kell tenni, hogy ne utazhassanak. El kell őket szigetelni. Mert az nem megy, hogy egyik nap Minszkben tiltakozókat vetnek alá kínzásoknak, következő nap pedig Vilniusban shoppingolnak. A megoldást azonban csak az jelentheti, ha új választásokat írnak ki. Mindenkit persze nem lehet bezárni, mert ahhoz túl sokan vannak a rezsim ellenfelei. Jelenleg azonban patthelyzet alakult ki. Folynak a megmozdulások, Lukasenko viszont nem tudja, mitévő legyen. Moszkvától vár segítséget, de annak megvan a maga baja. Még nem biztos, hogy a Kreml a bolond fehérorosz politikus mellé áll.
Lukasenko arra számít, hogy kifulladnak a demonstrációk, de ez tévedés. És mivel brutális eszközöket vetett be, már nincs visszaút. Az EU-nak, az USÁ-nak, az EBESZ-nek és Oroszországnak rá kell bírnia, hogy hívja ismét az urnákhoz az embereket. Ugyanakkor a litván miniszter jelezte, hogy országa nem hajlandó kétoldalú párbeszédre a zsarnokkal, mert az olyan már olyan bűnöket követett el.
The Times
A nagy múltú brit konzervatív lap azt tanácsolja a belorusz lázadóknak, hogy addig cselekedjenek, amíg Putyin bizonytalan a hogyantovábbot illetően. Az ország beszorult két diktátor közé, ezért mozgósítania kell a lakosságot, úgy, ahogyan azt a lengyel Szolidaritás csinálta 1980-ban. A kommentár megjegyzi, hogy az önkényurak időnként hajlamosak tök hülyét csinálni magukból. Így Lukasenko miközben erőt kívánt sugározni, úgy fogta a minap géppisztolyát, ahogyan azt egy hozzáértő soha nem tenné. Ráadásul elfelejtette betenni a tárat.
Viszont továbbra is retteg, hiszen szörnyű dolgok történnek a minszki börtönben. A letartóztatottakat kékre-zöldre verik, gumibottal erőszakolnak meg nőket. Majd kórházba viszik, hogy ott összevarrják őket. A fiatalok kinevetik ugyan a zsarnokot, de egyben aggódnak is, hogy mire lesz képes, ha még jobban elveszti a józan eszét.
Nagy gond ez Putyinnak, mert számára Fehér-Oroszország nem hátsóudvar, hanem elhanyagolt előkert. Nem a legjobb hely egy vérfürdőhöz. Stratégiai előnyei vannak, hiszen három uniós állammal határos, és nagy szerepet kap Moszkva katonai terveiben. Ha elveszne, az sokat ártana a Kreml tekintélyének. Az orosz elnök nem bízhat a békés megoldásban, ahogyan az két éve Örményországban történt, mert amíg a biztonsági szolgálat és a hadsereg kitart Lukasenko mellett, addig az bármikor fenyegetőzhet a nyílt harc kirobbantásával.
Menedéket ajánlhat neki, beleértve, hogy vigye a felhalmozott vagyont is, ám akkor ott van még, hogy ki legyen az utód. Egy másik lehetőség, hogy az orosz fél segít megtörni az ellenállást, majd párbeszédet kezd a maradék ellenzékkel. Ez megnyugtathatná a külföldi befektetőket, békés menekülési utat kínálna a belorusz elnök számára és elvezetne a rendőrállam reformjához.
Ám ez esetben az ország az orosz oligarchák terepévé válna. A beloruszok azonban már így sem bíznak Putyinban. Be lehetne még vezetni akár az ostromállapotot is, de az a rezsim teljes tehetetlenségét igazolná. Ráadásul a hadsereg egy része alighanem fellázadna, ha civilekre kellene lőnie. Szóval a Kremlnek nincs igazából jó választási lehetősége, ezért tétlen, de a tekintélye minden nappal tovább olvad. Ott a Navalnij-ügy és ha ezt a fehéroroszoknál mészárlás tetézi, akkor a világ Rettegett Vlagyimirként fog emlékezni az orosz vezetőre.
De nincs jobb helyzetben a belorusz ellenzék sem, hiszen a Nyugat nem segít. Ezért az alapoktól kell felépíteni a demokráciát. Követni kell a Szolidaritás példáját, azaz követelési listát kell felállítani, kezdve a szabad szakszervezetekkel, a cenzúra enyhítésével, a Lukasenko-klikk kiváltságainak eltörlésével. De főként a demokratikus választásokkal. Ha Putyinnak van érzéke a történelemhez, akkor megtalálja a módját, hogy támogassa ezt a megoldást.
Der Standard
Az Index korábbi főszerkesztő-helyettese megismételte, hogy az eddigi munkatársak nagy részével együtt új portált kívánnak létrehozni, csak ez nem megy gyorsan, mert a legtöbben, úgy jó 80%-nyian egyelőre kötelesek az eddigi munkaadónál dolgozni. Munk Veronika a tiroli Alpbachban, a szokásos nyár végi fórum vendégeként beszélt az egyik munkacsoportban. Elmondta, hogy egyáltalán nem érte meglepetésként, amikor a kormány közeli Vaszily Miklós átvette az irányítást a cégnél, hiszen pontosan ismeri a magyar viszonyokat, látja mi megy végbe a sajtóban az utóbbi 10 évben. És az ő digitális újságjuknál is sorra jöttek a külső beavatkozási kísérletek.
Mindezt Rényi Pál Dániel a 444.hu-tól azzal egészítette ki, hogy az Index csupán a jéghegy csúcsát jelenti. Mert az elmúlt évtizedben hihetetlen dolgok történtek a magyar médiában. Egyre nehezebb érdemi információkhoz hozzájutni, amint azt a legújabb, Szijjártó-féle nagy botrány is tanúsítja. Papp Réka Kinga, a Bécsből szerkesztett online magazin, az Eurozine főszerkesztője a nemzetközi közvélemény szemére vetette a fórumon, hogy az sokáig becsukta a szemét. Hiszen az egész 2010 után, az új médiatörvény elfogadásával kezdődött. De Orbán semmit sem talált ki, a módszert az amerikai republikánusoktól, illetve Berlusconitól vette át. Most pedig Szlovénia ad okot az aggodalomra, mert ott villámgyorsan meghonosítják a magyar modellt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.