2020. augusztus 31., hétfő

„RENDSZERESEN EGYHÁZELLENES HANGOT ÜT MEG” - BESZÉLGETÉS MIRÁK KATALIN TÖRTÉNÉSSZEL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: DOMÁNY ANDRÁS
2020.08.28.


Közismert reakciós – írta 1960 táján egy lelkészről a belső elhárítás ügynöke. A saját püspöke. Nyugati útjain túlzottan barátkozó, puha, titkokat fecseg ki – ezt viszont róla írta egy másik III/III-as besúgó. Szintén püspök. Ilyen döbbenetes dokumentumokon kívül sok emberi drámát is bemutat a Magyarországi Evangélikus Egyház tényfeltáró bizottságának Háló főcímű könyvsorozata, amelynek a harmadik kötete jelent meg nemrég. A könyvsorozatot Dokumentumok és tanulmányok a Magyarországi Evangélikus Egyház és az állambiztonság kapcsolatáról 1945–1990 alcímmel a Luther Kiadó adja ki, a Bevezetés című első kötet 2010-ben, az Egyházvezetők 1. és 2. kötete 2014-ben és 2020-ban jelent meg.

Önök a tényfeltáró bizottságban nemcsak történészek, hanem hívő evangélikusok is. Ön presbiter és kántor, a családjában lelkészek is vannak. És 15 éve teregetik ki a saját egyházuk szennyesét. Minek ez Önöknek?

– Hát igen, a belső kritika jórészt épp erről szól: mi a kukában turkálunk, és ezzel alaposan lejáratjuk az egyházat. Mások azt kérdezik, hasznunkra válik-e mindez. Szóval jócskán vannak ellenzői a tényfeltárásnak. Sokunknak mérvadó az, amit Ittzés János püspök mondott ki 2006-ban: az ügynökmúlt az egyház teljes nyilvánossága elé tartozik, mert aki ügynökként az egyház tagjai ellen vétett, az az egész közösség ellen vétett. Ezért hát mindenkit megillet a tisztánlátás joga. Az pedig már a legelején egyértelmű volt, hogy a múltunkat nekünk kell feltárnunk.

Engem az lep meg, hogy az első könyvek megjelenése után se fújták le a kutatást. Pedig kiderült, hogy több püspökük, köztük a csaknem 30 évig működött Káldy Zoltán is be volt szervezve, aki püspök volt 1958-tól, elnök 1967-től haláláig, 1987-ig. És például a jelenlegi világi vezetőjük, Prőhle Gergely országos felügyelő egyik rokona, egy neves teológus is.

– Ez még egyszer sem merült fel. Sőt, a zsinat és az egyházvezetés évente megerősíti, hogy vigyük végig, amit 2005-ben elkezdtünk. Konszenzus van abban, hogy a szembenézés hozzátartozik az egyház hitelességéhez, és a megtisztulását segíti. Egyetlen házasság, család vagy közösség sem működik igazán, ha a konfliktusok kibeszéletlenül maradnak, ha elmarad a bűnbánat és a megbocsátás. Egy egyház, ha tényleg komolyan gondolja Krisztus követését, ráadásul lutheri örökség van a tarsolyában, aligha tehet mást, még ha ez sok fájdalommal, sérüléssel is jár.

Nem féltek attól, hogy a kutatók saját családjáról is kiderülhet valami?

– Őszintén szólva túlságosan nem rettegtünk, s eddig nem is került elő semmi ilyesmi. Némi aggodalom persze mindenkiben volt, hisz mi sem tudhattuk előre, hogy mibe futunk bele. Sok magyar családi szekrényből hullhat még ki váratlanul egy-egy csontváz, de az apák egykori döntéseiért és tetteiért nem vállalhatunk felelősséget. Annyit tehetünk, hogy kikutatjuk, amit csak lehet, őket pedig megbocsátással, szeretettel elhordozzuk...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.