Szerző: MATOLCSY GYÖRGY
2020.08.17.
Közép-Európa – mások szerint Kelet-Közép-Európa – országai több szempontból is összehasonlításra érdemesek. Földrajzuk és történelmük, ezért geopolitikai erőterük közel van egymáshoz, társadalmi szerkezetük sem áll messze egymástól, gazdasági és pénzügyi fejlődésük lényegében azonos szintet ér el, miközben a 21. század új kihívásaira is hasonló, sőt sokszor együttes választ adnak. Ebből az országcsoportból is érdemes kiemelni két országot, Magyarországot és Lengyelországot, mert földrajzi adottságaik ugyan erősen különböznek, de értékrendjük alapján több azonosságot, mint eltérést mutatnak.
Mindkét ország, nép és nemzet átélte az elmúlt 1000 év európai történelmében lezajlott nagy átalakulások többségét. Átvették a kereszténységet, átélték a reneszánsz megújulás közép-európai áramlatát, mi magyarok a reformáció/ellenreformáció fordulatait, mindketten – a lengyelekkel együtt – a felvilágosodás, a racionális/tudományos gondolkodás hullámait, majd az első és a második ipari forradalom eredményeit. Túléltük a múlt század három világháborúját /első, második és hidegháború/, voltunk nagyhatalmak által több évszázadon át- és szétszabdalt nemzetek, voltunk birodalmakba betagolva és függetlenek. A „két jóbarát…” romantikus, mégis igaz mondása jelzi, hogy tartósan különleges kapcsolatban állunk egymással.
Mindkét ország társadalma alapvetően individuális /az egyéni érdek rendre megelőzi a közösség érdekeit/ és ez lehet a döntő a jövő megnyerése szempontjából is. Az elmúlt 50 évben az európai individuális nemzetek és közösségek /bajorok, svábok, lombardok, toszkánok, tiroliak, katalánok, baszkok, írek, skótok/ mind felemelkedtek. Most mi jövünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.