ÖSSZEFÜGGÉSEK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VEREBES ISTVÁN
2020.08.07.

...Miközben írtam, amit írtam, egyre inkább felsejlett a bizonytalan vagy esetleg épp tragikus jövője színházi szakmánknak, és ebbe azt is betudhatjuk, hogy színházi szakmánk egzisztenciális, erkölcsi és némileg mesterségbeli mulasztásai, bűnei, irracionalitása, pazarlása, azoknak elhallgatásai, az azokról való intézményesített és a szakmai közéletének kushadása amúgy is épp mostanság érlelődött odáig, hogy mindezek közül egy-egy elgennyedt kelése sebészeti beavatkozást igényelt, ami által az is nyilvánvalóvá vált, hogy most már időszerű volna vitát folytatni az egészről. (Legalább a szakmán belül, belterjesen.) Szimbolikusan fogalmazva ugyanis a koronavírushoz hasonlóan a belenyugvás organizmusa színházi terepeken is veszélyes fertőzésekkel lett telítve. Aki ezt ezekben a válságos hónapokban eltagadja, legyint rá, vagy hatalmi helyzetében ködösítésekkel ellenjegyzi, nyilvánvalóan ítélhető saját érdekeitől való defetistának.

2020 nyarának közepén, március 13-tól máig, július 24-ig pontosan 133 napja időszerű még mindig a járvány kezelése; véletlenül épp ma, amikor írom ezeket a sorokat, épp annyi ideje, ami alatt felforgatta a társadalmi rendet 1919-ben a Tanácsköztársaság bolsevik terrorja, és mert bár ez elég volt akkori bukásához, de egy azt követő újabb erőszakhullám ismeretében ezen a jelképes és légből kapott határponton jelenthetem: csöppet sem vagyok derűlátó színházi céhünk jövőjét magam elé idézve. Akármi lesz is a járvány végkimenetele – hogy lesz-e, az sem szavatolható –, még a legelviselhetőbb fejlemény is magában hordja majd az addigi félelmek, létbizonytalanságok, aljas átpolitizáltságok és sápszedések traumáját. A majd ilyen-olyan, akármilyen létállapotunk kikényszerít egy időben messzire utaló – építő vagy éppen romboló – döntéssorozatot, ami alól emberfia, így hazai színészetünk egyetlen tagja sem lesz érintetlen, védett. Ebben pedig biztos vagyok, és abban is, hogy utána semmi nem megy, nem mehet majd ugyanúgy tovább, mint eddig ment.

Mit jelent ez egy magyar színész számára, meg azoknak, akik különféle színházi közösségekben keresik a mindennapi kenyerüket?

Bármi történik, szemlélet-, életmód- és még foglalkozásváltást is. A gazdaság, a költségvetések válsága, a termelés csökkenéséből származó kevesebb profit és adóbevétel törvényszerűen kevesebbet juttat majd a kultúrára, mint az életszínvonal megsegítésére. A megszorított, megszigorított kifizetések megnyirbálják a jövedelmeket, így tehát kevesebb pénz marad például színházra is. Vagyis: maguknak a színházaknak is szűkebbre, észszerűbbre kell szabniuk terveiket, lehetőségeiket, kevesebb jut új bemutatókra, kevesebb színészre lesz szükség, kevesebb alkalmazottnak kell többféle funkciót ellátnia. Megtörténhet ez az adóbevételekből fenntartott színházépületekben működő állomány racionális átalakításában, működtetésében, ha ugyan bizonyos épületek színházi rendeltetése megmarad, és nem szűnik meg véglegesen.
*
Komor jövőkép ez?
Az.

Ám talán mégsem fantazmagória, hanem valós értelmezése a jelenlegi helyzetből esetleg bekövetkező jövőnk kényszerűségeinek...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/32. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/32. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)