NATURE: NAGYON KICSI AZ ESÉLYE ANNAK, HOGY NÉHÁNY ÉVTIZEDEN BELÜL NEM OMLIK ÖSSZE AZ EMBERI TÁRSADALOM

MAGYAR HANG
Szerző: NÁDASDI BALÁZS
2020.08.08.

Összefüggés van az erdőirtás, a Föld népességének növekedése és egy potenciális civilizációs összeomlás valószínűsége között – erről jelent meg egy tanulmány a Nature című, nagy presztízsű tudományos folyóiratban.

Az elmúlt néhány évtizedben a klímaváltozással kapcsolatban megváltozott a közgondolkodás és a közbeszéd. Politikai, közéleti téma lett a tudományos témából, és marginális zöldszervezetek helyett a fősodorhoz tartozó pártok és véleményformálók tűzték zászlajukra a klímaváltozással együtt járó társadalmi és gazdasági változások kérdéskörét. Mostanra már ott tartunk, hogy nem az a kérdés, van-e klímaváltozás, és nem is az a kérdés, az ember felelős-e érte, hanem az, hogy milyen módon tudunk ehhez alkalmazkodni vagy tudunk-e egyáltalán. Az éghajlat-változással foglalkozó tudósok alapvetően pesszimisták, és a közbeszédbe is egyre inkább átszivárog ez a pesszimizmus.
Fennmaradhat-e egyáltalán az emberi civilizáció?

Hasonló témákat feszeget két elméleti fizikusnak a Nature természettudományos folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmánya, mely megdöbbentő módon (feltételezve a jelenlegi folyamatok változatlan időbeli kivetítését, azaz extrapolálását) azzal a konklúzióval zár, hogy még a legoptimistább forgatókönyv esetén is csak 10 százalék annak az esélye, hogy a következő 20-40 évben nem omlik össze az általunk ismert civilizáció.

Az, hogy az emberi civilizáció – legalábbis annak általunk ismert formájában – különböző természeti problémák miatt összeomolhat, hipotézisként régóta ismert a fenntarthatósággal foglalkozó tudósok előtt. Amikor 1968-ban megalakult a Római Klub, az az emberi civilizáció várható kilátásainak kutatását tűzte ki fő témájául, és az 1972-ben megjelent A növekedés határai című könyvükkel tematizálták is a tudományos közbeszédet. (Ez időben nagyjából egybeesett az 1973-as olajválsággal, így a tudományos közeg, és még a közvélemény is fogékony volt az általuk nyújtott gondolatmenetre.) A könyvben a szerzők amellett érvelnek, hogy a földi, emberi civilizáció globális rendszerként működik, nem pedig egymástól elkülönült egységekként, egyúttal felhívták a figyelmet arra is, hogy az ilyen globális méretű civilizáció globális méretű természeti kihívásokkal találja szemben magát. A túlzott növekedésnek ráadásul olyan következményei lehetnek, hogy egyszerűen elfogynak, kimerülnek a Föld tartalékai, megújuló forrásai. Az is közismert, hogy ezeket az évről-évre megújuló forrásokat (ivóvíz, termőföld, tiszta levegő, faanyag, stb.) egyre korábban használjuk el, jelenleg úgy élünk, mintha másfél Földnyi erőforrás állna rendelkezésünkre...

ITT OLVASHATÓ