Szerző: VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
2020.08.01.
Nehéz Göncz Árpáddal kapcsolatban bármi újat mondani – mindent megírtak róla. Utolsó emlékem, hogy az Óbudai temetőbe, búcsúztatására eljött a regnáló miniszterelnök és felesége is. Göncz Árpád már másfél évtizede nem volt hivatalban, szép kort élt meg tiszteletben, szeretetben, sokan voltunk a temetőben. Mikor Orbán Viktor és Lévai Anikó megérkezett, testőreik rejtőzködő üzemmódba kapcsoltak, olyan illúzió volt, mintha a miniszterelnök egyedül, kizárólag feleségével, magánemberként jött volna el.
Álltak, hallgattak, nem szocializáltak, nem biccentgettek jobbra-balra, pléhpofával, faarccal néztek előre mereven. Bementek a tömegbe, de az emberek furcsálkodva, idegenkedve néztek rájuk és elhúzódtak. Orbán Viktor és Lévai Anikó egy kör közepén álltak, mint egy ótvar rock számban, de fintorgó gyászolók között.
Erős kép.
A kép erejét az ellentmondás adja, az ehúnyt közjogi méltóság és a jelen közjogi méltóság személyiségének 180 fokos küönbsége. A szeretet hatalma versus a hatalom szeretete. A reprezentáció és az állami jelképek, országszimbólumok között kedvesen botladozó kisember, aki elfoglalta helyét a slágerlista élén, „magyar Havel” – ahogy a nemzetközi sajtó nevezte – szemben Göncz 2015-ös temetésére már nemzettközi bogeymanné vált Orbánnal, akitől Havel óvta Európát, mert megérezte benne a wagneri léptékű Wille zur Machtot, az egyszemélyi hatalom monumentálisan nyers és sprőd akaratát.
Az van, hogy az igaz embert lehet szeretni, a németellenes ellenállás szimpatizánsát, a letartóztatott és a Szovjetunióba hurcolt kisgazda politikus Kovács Béla titkárát, az 56-os ellenállót, a Krisna Menon indiai diplomatával kicsempésztetett Nagy Imre-szöveg gondozóját, a Bibó-per másodrendű vádlottját, aki a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években szerényen élt és sok gyereket nevelt műfordításból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.