Szerző: HaFr
2020.08.11.
A rövid válasz: lehet, de nem holnap. Akarom-e ezt? Nem. Azt akarom, hogy megálljunk a lejtőn, mielőtt erőszakra kerülne a sor. Van emény erre? Fogyóban.
Az Orbán-rendszer sikeresen telepedett rá a magyar politikai kultúra antimodernizációs, etnicista fősodorvonalára, de ez a vonal és a vele járó közösség inkompetencia óhatatlanul a hanyatlás felé visz. Közben a rezsim elzárja a politikai ellenállásnak azokat az intézményes csatornáit, amik valóban számítanak és a lehetővé tennék a gyakorlat korrekcióját. Ha Orbán nem száll le erről a vonatról, az ország előbb-utóbb olyan állapotba kerül, amit a többség észre fog venni és hirtelenül, kétségbeesetten fog reagálni rá. Ez nem a szokványos ballib jajveszékelés (hadd dobjam ezt a csontot a kutyáknak), hanem pusztán logikus következtetés, amire -- az értelemre és a logikára -- a magyar történelem ugyan visszatérően rácáfol, de ez nem ok a büszkeségre. (Nézzünk rá a sorsunk alakulására úgy ötszáz évre visszamenően!) Az értelmet kiröhögni sokba kerül. Rövid idejű kielégülés, hosszú siránkozás, permanens tévelygés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.