ÍGY IS TÖRTÉNT

MAGYAR NARANCS
Szerző: BÁRDI NÁNDOR
2020.08.04.

Ablonczy Balázs, az MTA Trianon100 kutatócsoportjának vezetője legújabb munkájában alulnézeti perspektívából, kategorikus kijelentések és ítéletek nélkül, a kizárólagosság igényétől tartózkodva közelíti meg az ominózus három év eseményeit. Erre a címben („történetei”) és a főszöveg utolsó mondatával („Így is történt.”) is utal.

Ezt a mindennapok felőli nézetet személyes életpályák tömeges felvillantásával és települések, földrajzi pontok helyzetképével hozza: a sorsok, szerkezetek, folyamatok működésének és működtetésének leírása a könyv vezérfonala. Alapvetése, hogy történelmietlen a felelősök keresése – szemben a kormányközeli intézetek és média azon törekvésével, hogy az okokat az igazságtalanságok különböző színvonalú újrafeldolgozásával külső és belső összeesküvésekben találják meg.

A könyv legbátrabb fejezete a szembenézés a „mi lett volna, ha?” kérdéseivel. Ablonczy itt értekezik többek között az 1918 eleji, győztesnek látszó helyzet megfordulásáról, a magyar katonai ellenállás esélyeiről, Károlyi mozgástérhiányáról és az elszigetelődésről, a nemzetközi jelentéktelenségbe süppedésről is, természetesen a kérdések kérdésének („alá kellett-e írni a békeszerződést?”) körüljárásával. Ez a fejezet bevezeti az olvasót a látszólag széttartó folyamatok működésébe, s meg is győzi arról, hogy a mozaikdarabokból összeilleszthető és elbeszélhető a történet. Elfogadjuk a szerző konklúzióját, miszerint: „(h)őseink részben az általuk is vallott nacionalizmus legyűrhetetlen erejével szemben vallottak kudarcot. Sorsuk küzdelem volt a nagyhatalmú végzettel – ekként is érdemes szemlélni őket, és nem érdemes utólagos szemrehányást tenni nekik: az valóban elég történelmietlen lenne.”

A legtöbb újdonságot talán a Szén, spanyol, cipőtalp fejezet hozza, mely az ország demográfiai viszonyait, a női szerepek megváltozását, a gazdaság növekedését taglalja, és annak okait, hogy miért sikerült gyorsan elérni a háború előtti szintet. A szerző a közellátás, s főképp az élelmiszerhez és szénhez jutás problémáját tekinti át a húszas évek eleji konszolidációig – ami egyaránt meghatározta a mindennapokat és a politikai legitimitást is (a Háborúból békébe. A magyar társadalom 1918 után c. tanulmánykötet nyomán, szerk. Bódy Zsombor). Fontos annak a feltárása, hogy a Duna milyen központi szerepet játszott a francia geopolitikai víziókba, s annak a kimondása is, hogy az 1918 őszi paraszt- (és meglátásom szerint: kisvárosi) forradalomnak jóval több áldozata volt, mint a két másik erőszakhullámnak, a vörös- és fehérterrornak. A könyv másik újdonsága az országhatár mellett létrejött egyházigazgatási problémák bemutatása, amelyek összefüggenek a menekültkérdéssel (a szerző a menekültellenességet is részletezi), és azzal, hogy az érkezők többsége a közhiedelemmel ellentétben nem állami alkalmazott volt. (Nagy kár, hogy a területi egyenlőtlenségeknek a fejezetbe iktatott térképét nem sikerült szemléletessé tenni, így célszerűbb, ha az érdeklődő az interneten keres rá a színes változatra.)...

ITT OLVASHATÓ