Szerző: LOSONCZ MÁRK
2020.08.09.
Most, amikor az lehet a benyomásunk, hogy a tekintélyelvű kormányzatokról minden bírálat lepereg, amikor úgy tűnik, hogy a hatalommal szembeni protestálás nem lehet eléggé hatékony, hatványozott intenzitással merül fel a kérdés: miképpen lehetséges olyan rendszerkritika, amely rátapint a „lényegre”, de egyúttal számottevő politikai következményekkel is járhat. Nehéz.
Az állami média háborítatlanul monolit hatalmi eszközként szolgál a maga kormányhű „szakértőivel”, az információs monopóliumot pedig látványosan kiterjesztik a még érintetlen felületekre is. A népakaratra (vagy legalábbis a „többségre”) való szüntelen hivatkozással csúfolják meg újra és újra a demokratikus értékeket, s a választások korántsem a döntés lehetőségét jelentik, hanem puszta erőforrást, ami legfeljebb az uralmi gépezetnek a szavazóbázis által szentesített újratermelésére jó. Az alternatív-kritikai hangokat elfojtják és kiszorítják, a háborgó civil szervezeteket betörik, a szakszervezetek és az intézményekhez kötődő ellen-szerveződések tiltakozásának hangja elhal.
A nemzeti újjászületés ideológiája, a lelkes vezérkultusz, a nemzetárulókként beállított „balliberálisok” ostorozása, a tomboló idegengyűlölet, a(z ál)vallási és (ál)történelmi tanok újjáéledése, a rég elfeledettnek hitt represszív nézetek felmelegítése és általában véve a propagandagépezet monoton zúgása olyan lármát támaszt, hogy indokolt a félelem: a mégoly határozott egyenes bírálatok sem ejthetnek karcolást a rendszeren.
Mindannyian hosszan sorolhatnánk azokat az ellenálló kezdeményezéseket az elmúlt évekből, amelyek végül kudarcot vallottak, semmivé foszlottak. És nem, nem csupán Magyarországról van szó, de nem is pusztán Szerbiáról (ahol e sorok szerzője él), hanem sokkal általánosabb tendenciákról. Ami azt is kétségessé teszi, hogy máshol sokkal jobb és könnyebb lenne, s majd kívülről valaki megszán és megsegít bennünket (persze nem is ez a leginkább kívánatos)...
Mindannyian hosszan sorolhatnánk azokat az ellenálló kezdeményezéseket az elmúlt évekből, amelyek végül kudarcot vallottak, semmivé foszlottak. És nem, nem csupán Magyarországról van szó, de nem is pusztán Szerbiáról (ahol e sorok szerzője él), hanem sokkal általánosabb tendenciákról. Ami azt is kétségessé teszi, hogy máshol sokkal jobb és könnyebb lenne, s majd kívülről valaki megszán és megsegít bennünket (persze nem is ez a leginkább kívánatos)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.