Szerző: HARKAI PÉTER
2020.08.10.
...– Miként értékeli a kuratórium tagságát, mint a 155 éves múltú színi- és filmes képzés jelen idejű mentorait, akik között a két színházi- és egy filmes tag mellett, ott található két olajipari felsővezető is, bár az egyetem részéről – az ígéretek ellenére – egyetlen kurátor-jelölt sem került közéjük.
– Csak a sajtóból értesültünk egy elejtett információ-morzsából, hogy kik a kuratórium tagjai, mert mint említettem, eddig senki nem állt szóba velünk, pedig szeptember elsejétől, a Színház- és Filmművészeti Egyetemből – a magyar társadalom akaratából, és adóforintjaiból másfél évszázada fenntartott, gyarapított közintézményből –, 131 parlamenti képviselő döntése alapján, 2020. szeptember elsejétől magántulajdon lesz. Magántulajdon! Nemzeti kultúránk önreprezentációjának egyik műhelyéből, nyelvünk, színházi- és mozgóképművészetünk jövőjét biztosító szellemi génbankjából. Ahol a tulajdonosok öttagú kuratóriumában összeborul a burzsoázia, azaz a nagytőke a művészettel. Pikáns helyzet. Erről a bájos képről Katona József, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Füst Milán, Fejes Endre, Örkény István, Esterházy Péter, csodálatos, abszurdba hajló tragikomédiákat tudnának írni. Igen, ez a mi valóságunk. Ez ma, a parlamentben ülők többségének nemzeti kultúránkról alkotott énképe.
Ennek tükröződéseként, már hetek óta látjuk, halljuk, olvassuk a különböző médiákban, hogy milyen hitvány oktatók vagyunk mi az egyetemen, és mennyire értéktelen, ócska és minősíthetetlen az a pedagógiai munka, művészképzés amit mi folytatunk. És ezek után akarnak bárkivel is párbeszédet folytatni, együttműködni. Igaz ugyan, hogy hajdani növendékeim generációi ma a hátukon hordják a korszak színházi terheit, olykor nagyszerű filmek szereplőiként is bizonyítanak, és tehetségükkel sok millió embernek segítenek élni. De nem csak Magyarországon. Sok egymást követő színészosztályt taníthattam a pozsonyi, újvidéki és kolozsvári egyetem magyar tagozatairól is. Az ott végzettek ma már szülőföldjük magyar színházainak jelentős művészei. De azt olvasom, hogy mindez csak „pusztulat”, és úgy kell szerződtetni határon túlról használható színészt.
– Van-e és fenntartható-e a művészi szabadság szuverenitása a mai korban mind általános értelmezésben, mind az SZFE körül kialakult helyzet értelmezésében?
– Fókuszáljunk most az egyetemre. Amióta a magyar parlament törvénybe iktatta a Színház- és Filmművészeti Egyetem „modellváltásáról” szóló törvényt, ritkán olvasható, hallható és látható az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásokban az egyetemi autonómia világos értelmezése. Tudom, hogy ez nem egy bombasztikus téma. Sajnálom! De ha felelősséggel akar bárki megnyilvánulni, akkor erről kell most beszélni. Egyetemünk jövőjét illetően, ma ez a legfontosabb kérdés!
Az egyetemi autonómia legáltalánosabb értelemben az egyetem valamennyi polgárának az a joga, hogy az Alaptörvényben deklaráltak alapján, belső ügyeit független módon, saját rendtartása szerint, a maga választotta vezetői útján, maga intézi. Biztosítja a kulturális jogok érvényesülését: a tanszabadságot, valamint a művészeti és tudományos tevékenység szabadságát. Ezeket a jogokat fogalmazza meg az európai egyetemek autonómiáját rögzítő Magna Charta Universitate, amely az egyetemek politikai és gazdasági hatalomtól való elkülönülését hangsúlyozza, és az egyetemek erkölcsi, szellemi függetlenségét emeli ki. Ezekkel az elvekkel összhangban fogalmaz az Alaptörvény, Szabadság és felelősség címet viselő része, miszerint Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, és a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében, a tanulás, és tanítás szabadságát.
Ezért kérem, hogy bárki olvassa ezt az interjút, most 12 sor erejéig legyen türelmes, olvassa figyelmesen, és meg fogja érteni, miért mondom ezt. Amire tehát választ kell adnia valakiknek, hogy az SZFE jövőbeli életében milyen módon valósul majd meg az autonóm joggyakorlás egyéni és közösségi formája; a szellemi, anyagi javakkal való gazdálkodás lehetősége és felelőssége; az egyetem képzési programjának kialakítása; szabályzatainak, működési rendjének megalkotása; szervezeti felépítése; a döntési jog a foglalkoztatás kérdésében, az oktatók és hallgatók ügyében, a feladatokhoz kapcsolódó gazdasági ügyekben; az oktatásban és a művészi alkotómunkában; az alkalmazottak szabad megválasztásában és feladataik meghatározásában; az egyetem vezetőinek pályázati rendszerben történő kiválasztásában és demokratikus úton történő megválasztásában; az egyetem önálló gazdálkodásában; a hallgatók egyéni és közösségi jogainak érvényesülésében, a párbeszéden és visszacsatoláson alapuló tanulás szabad gyakorlásában; a demokratikusan megválasztott szenátusnak, mint az egyetem legfőbb döntéshozó testületének kompetenciájában, jogkörében, működési mechanizmusában? Tehát, érvényesülhet-e az autonómia, összhangot teremtve, a tanuláshoz való jog gyakorlása, valamint az oktatás, a tudományos és művészeti szabadság között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.