FILMÉLET VAJNA UTÁN: LEPATTINTOTT RENDEZŐK, A START ELŐTT ELKASZÁLT PROJEKTEK VAGY CSAK ÚJ TÁMOGATÁSI

24.HU / KULTÚRA
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2020.08.21.

Készülnek a filmek, érkeznek a támogatások, első ránézésre minden rendben az Nemzeti Filmintézet filmtámogatási rendszerében. De a szakmabeliek visszásságok sorát emelik ki: prominens rendezők nem jutnak filmhez, van, akit sokadszorra dobnak vissza, vannak viszont nagy nyertesek is. Közben több tízmilliónyi közpénz folyik el a startra kész, ám végül elkaszált projektek miatt. Azt állítják, hogy az indoklások ellentmondásosak, és a nagy hanggal beharangozott történelmi filmek készítése sem tűnik már annyira prioritásnak. A Filmintézetet is megkerestük kérdéseinkkel, szerintük a döntések szakmailag megalapozottak, és fontos, hogy nem a rendező személye, hanem maga a filmterv adja egy-egy pályázat alapját.

Minden rendben
Amikor Andy Vajna 2019 januárjában meghalt, a szakma abban az egy dologban egyetértett, hogy a magyar filmgyártás jelentős korszaka ért véget, és bármi jön, az biztosan más lesz, mint Vajna idejében, akinek szakértelmét azok is elismerték, akik emberi-politikai kapcsolataira ferde szemmel néztek. A Filmalap átalakulása gyors volt, Havas Ágnes vezérigazgató 2019 szeptemberében távozott, a Filmszakmai Döntőbizottság nem sokkal később, októberben átalakult, élére Káel Csaba filmügyi kormánybiztos került, ez év januárjában pedig a szervezet nevet váltott, és ma már Nemzeti Filmintézetként (NFI) hivatkozunk rá. Biztató jel volt, hogy a váltás viszonylag zökkenőmentesen lezajlott, és október 15-én már meg is született az első döntés az új Filmszakmai Döntőbizottság, azaz Káel Csaba, Kálmán András, Pesti Ákos, Fonyódi Tibor, Pál Ákos és Lukácsy György részéről.

Az NFI munkássága azóta is nagyító alatt van, és első ránézésre nincs is vele semmi gond: a filmek forognak, az elsőfilmesek Inkubátor Programja működik, új projektek kapnak pénzt, és bár a járvány a hazai filmszakmát is megrogyasztotta, az NFI ötvenmilliós gyorssegélye jókor és jól jött, és a nálunk viszonylag gyors lefolyású járvány enyhülésével már újra is indultak a munkák. A paletta sem tűnik egysíkúnak, közönségfilm és fesztiválra szánt szerzői alkotás egyaránt a csőben van, a zsánerek terén is változatos a kép. Madarász Isti fantasy-romkomot forgat Átjáróház címmel, szintén fantasy elemekkel készül a Szia, életem! című családi film, jönnek animációk, jön zenés mesefilm Dobó Kata rendezésében, éspedig 900 millió (!) forintos támogatással (El a kezekkel a papámtól!), első mozifilmjét készítheti Deák Kristóf, Fabricius Gábor is nagyjátékfilmen dolgozik – éspedig Christopher Nolan látványtervezőjével, Eggert Ketilssonnal, akivel mi is interjúztunk. Jön a Hosszú Katinka-doksi, és A vizsga című ügynök-thriller folytatása is A játszma címmel, a Viharsarokkal komoly sikereket elért Császi Ádám is forgathat, előkészítés alatt áll Szász János Utas és holdvilágja, illetve A martfűi rém rendezője, Sopsits Árpád Halassy Olivérről szóló sportfilmterve, a 42 karcsapás. Ez a sokszínű és izgalmas felhozatal ugyanakkor nem tudja teljesen elvonni a figyelmet a hazai filmszakmában egyre növekvő elégedetlenségről és néhány olyan visszásságról, ami látszólag szembemegy a szakma logikájával és az utóbbi évek hivatalos kommunikációjával egyaránt...

ITT OLVASHATÓ