Szerző: ÉS
2020.08.14.
Kálmán C. György: A kritikai József Attila
I N T E R J Ú
Széky János: Mit terem a türelem?
Beszélgetés Isztin Péter közgazdásszal
K R I T I K A
Weiss János: „Szétnézni könnyedén”
Balázs Zoltán – Molnár Csaba: Irányzatok a magyar politikai gondolkodásban. Jelen és múlt. Osiris Kiadó, Budapest, 2020, 374 oldal, 3980 Ft
A könyvvel a legnagyobb (átfogó) problémám a rendszerváltás implicit megítélése: ez a szerzők számára a politikai gondolkodás pluralitását és kontinuitásának helyreállítását jelenti. Így most végre itt van (itt lehet) az, ami már mindig is volt. És ez jó így. A rendszerváltás azonban legeslegelső sorban (ha ezt szabad ilyen röviden kimondani) az ország fejlődésének nyugati pályára állítását jelentette volna. Erről írta Vajda Mihály: „[Vannak tényezők], amelyek jelentősen hátráltathatják, de hitem szerint megakadályozni nem tudják valamifajta – nyilván nem a leggazdagabbak közé tartozó – jóléti társadalom kialakulását.” (A történelem vége?, Századvég, 1992. 103.) Ez a történelmi folyamat azonban jó tíz év után akadozni kezdett, majd húsz év után másfelé fordult. Tamás Gáspár Miklós már 1992-ben „a kelet-európai változásokat kiváltó liberális eszmék válságáról” beszélt. (Beszélő, 1992. május 2. 26.) Takáts József pedig megállapítja, hogy rendszerváltásban meghatározó szerepet játszó liberális eszmék „inspirálója nem a magyar liberális hagyomány volt” (i.m. 148.), így hiányoztak a beágyazódásának feltételei. És így kerülhetett újra elő „az 1945 előtt használt jobboldali radikális nyelv”. (Uo.) És most itt van...
Gyürky Katalin: Kéretlen hasonmások
Pavol Rankov: Túl a térképen. Fordította Vályi Horváth Erika. Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2020, 256 oldal, 2990 Ft
A szlovák szerző huszonkét éves, gyerekkora óta súlyosan traumatizált hősének íráskényszere újabb bizonyíték lehetne arra, hogy a művészhajlamú ember valóságban megélt élményei ― akár tudatosan, akár tudattalanul ― mennyire erőteljesen hatnak a később születő alkotásaira. Azonban nem PavolRankovot olvasnánk, ha ezt a „tényt” nem csavarná meg sokszorosan, azaz nem mutatna rá ennek az alkotáslélektani mechanizmusnak a korántsem egyértelmű jellegére...
Bényei Tamás: Pasztorál
Az ÉS könyve augusztusban - Thomas Hardy: Távol a világ zajától. Fordította Gy. Horváth László. Lazi Kiadó, Szeged, 2020, 387 oldal, 3990 FtNoha Thomas Hardy mára megkérdőjelezhetetlenül a nagy angol regényírók (és költők) egyikének számít, ezt nem mindig gondolták így. Tipikus a kortárs – és kissé sznob – Henry James vállveregető megjegyzése: „a derék kis Thomas Hardy nagy sikert aratott a Tesszel [az Egy tiszta nővel], amely telis-tele van hibákkal és hamissággal, mégis valami egyedi szépség és báj árad belőle”. A derék kis Hardy népszerűsége aztán egyre nőtt, a kanonizáció pedig a huszadik század második felében teljesedett ki, amikor is végleg Hardy vált a regénykánon „regionális specialistájává.” PatrickParrinder így fogalmaz regénytörténetében: „Az összes angol regényíró közül Hardy a legeltökéltebben provinciális. Nem csinál titkot belőle, hogy ő nem Anglia, hanem »Wessex« írója”. Hardy ugyanakkor épp regionalizmusa miatt válhatott a „legangolabb” íróvá: népszerűsége elválaszthatatlan az angol nemzeti önazonosságnak a századvégen felgyorsuló bukolikus fordulatától, amely Dél-Anglia tájait tette a nemzeti ikonográfia kulcsává...
Csáki Márton: Ex libris
Roberto Calasso: Ka
Giorgio Agamben: Ami Auschwitzból marad
Levan Berdzenisvili: Szent sötétség
Agi Mishol: Anyanyelv
György Péter: A folyamatos utalás
(A kétségek és a véletlenek integrációja és A Möbius-szalag rejtélye című kiállítás, Kapolcs)
Sinkó István: „Pompásan buszozunk”
(Lajta Gábor képei a balatongyöröki Bertha Bulcsu Művelődési Ház kiállítótermében láthatóak augusztus 19-ig)
Wagner István: Neo Rauch retro
(Neo Rauch – Werke aus der Sammlung Hildebrand, G2 Kunsthalle, Lipcse. Meghosszabbítva szeptember 27-ig)
Stőhr Lóránt: Kilóg a nyúlláb
(Atom Egoyan: A díszvendég)
Hová tűnt a csodált ifjú zseni, a kommunikáció csődjéről és az új technikai eszközök végzetes hatásáról szóló agyafúrt filmek szerzője? S közelebb lépve kritikám tulajdonképpeni tárgyához, hogyan vehetnénk komolyan legújabb filmjeit, így a tavalyi Velencei Filmfesztiválon bemutatott A díszvendég messzemenőkig eltúlzott és titoktalanná simított drámáját?
Végső Zoltán: Keretben
(Joshua Redman, Brad Mehldau, Christian McBride, Brian Blade: Round Again – Nonesuch, 2020)
Joshua Redman 1994-ben jelentette meg első, saját neve alatt futó kvartettjének egyetlen lemezét, a Mood Swinget. Redman rögtön érezte, hogy ezt az együttest nem tudja egyben tartani, olyan erővel tört felszínre Brad Mehldau, Christian McBride és Brian Blade tehetsége, és visszatekintve tényleg kitüntetett pillanat volt, amikor a jazz következő 25 évének leghatalmasabb alkotói keveredtek egy csapatba...
Herczog Noémi: Zsidó? Kultúra?
(KissPál Szabolcs: Mitől lesz az? Tilos Rádió, dokumentum-hangjáték)
A hangjáték a Komfortzóna és progresszivitás a magyar zsidó kulturális életben című szociológiai kutatásból, pontosabban egy ahhoz készült interjúból született, tehát – legalábbis látszólag – a magyarországi zsidó intézményrendszer belügyeit tárgyalja. Magyar színpadon a zsidóság, ha egyáltalán, akkor metaforikusan, a „mindenkori kirekesztett” allegorikus (halott) figurájaként szokott megjelenni. KissPál Szabolcs kitört ebből a keretből, amikor a mai zsidó intézményrendszer meghatározó személyiségeivel felvett beszélgetésből szerkesztett színdarabot...
Fáy Miklós: Helyettes szomjazó
(100 Years Salzburg Festival – Deutsche Grammophon, 2020)
Viszont Salzburg épp ebben a szerencsétlen évben ünnepel, száz éve, hogy elkezdtek ünnepi játszani, a Trianon (nem tudom, ők is így hívják-e) utáni határuk legszélén, Mozart szülőfalujában. A száz évnek mindenféle hang- és képrögzített emléke is van, majdnem találomra választottam ki, melyik is képviselje a centenáriumot. De csak majdnem...
Grecsó Krisztián: Dalolva ment
(Ez a te haverod-Bodi? + mi folyik az Indexnél, Winkler Róbert vlogja, YouTube)
Ahhoz, hogy az ember megalkudjon, feladja magát, az úgynevezett elveit, és feltegye a kezét, általában erről a korántsem teljes érzelmi önmosdató-palettáról szokás válogatni. Az már viszonylag ritka, hogy a megalkuvó – legalábbis tudatosan – igyekezzen elkerülni mindezeket, és maradjon csupaszon, magában, a beismerés. Winkler Róbert vallomásos videója, amit a saját YouTube csatornájára töltött fel a napokban, ebből a szempontból (is) érdekes...
Rákai Zsuzsanna: Portrékészítés élőben
(Beethoven – Révolution, Symphonies 1 à 5; Le Concert des Nations, Jordi Savall – Alia Vox, 2020)
Az előadás nem egy tanulmány illusztrációja, hanem az elképzelhető legélettelibb, legváltozatosabb, legegyénibb szimfóniák gyűjteménye, amely remekül tükrözi, hogy a Le Concert des Nations harmincöt zenészét és a velük együtt játszó, Európa különböző országaiból válogatott másik húsz kiváló muzsikust irányító Jordi Savall mindig gyakorlatiasan gondolkodik. Most sem kultúrtörténeti kincseket szólaltat meg, hanem használati zenét dirigál, akkor is, ha ez a zene jó eséllyel sokrétűbb, mint maga az univerzum...
Károlyi Csaba: Boldogságban
Pető Péter: #halálka. hír, regény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 285 oldal, 3500 Ft
Itt aztán jól összegubancolódik a sok szereplő élete.
A történetfoszlányok mögött azonban mindig sorsok vannak, kiderül, ki miért lesz valamilyen. Mit jelent az, ha a gyerekeket kínozzák otthon (és mit érünk vele, ha megtaláljuk az okát, hogy ugyanis ha egy apa sokkot kapott a háborúban, azt nem tudja kiheverni). Mit jelent az, ha egy fiúnak iskolás korában meghal az apja, és ő ígér neki valamit. Mire vezet, ha egy tanárnő hozzámegy egy melóshoz, aztán egy festőművésszel próbálná a szellemi igényeit kielégíteni (de mikor más igényei is eszébe jutnak, a festő épp világhírű lesz véletlenül, és egyből otthagyja).
Egy kérdésre nincs válasz: miért boldogtalan itt majdnem mindenki, függetlenül attól, mire vitte az életben. A tanult és nem tanult férfiak, a tanár, pszichológus, ápolónő, ügyvéd feleségek ugyanúgy nem tudnak mit tenni...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Szendi Nóra: „A random az random, és kész”
Berta Ádám: A kígyó feje. Cser Kiadó, Budapest, 2020, 304 oldal, 3695 Ft
A regény mintha a Nem attól vizes a hal nyelvijel-szemléletét csavarná a végletekig. Nincsenek fogódzók: minek tulajdonítsunk jelentőséget. A kihegyezett ceruzáknak, a golflabdáknak, a bíbor színnek, az álmoknak? Fontosak-e a szavak, amelyeket egy dömper dübörgése nyel el, és még az sem hallja, aki kiejti őket? A jelenetek furcsa, pasztellesen nyomasztó, „lebegős látszatvilágban” (229.) játszódnak: kontextus híján értelmezhetetlen párbeszédek, kósza, következmény nélküli ötletek. Sanyi örökké elvéti a lényeget. Fogalma sincs róla, hogy barátja, Norbi bűnöző és hidegvérű gyilkos, és hogy mi takargatnivalója volt apjának, akinek raktárában zombikoponyák tárolására használatos ládákra bukkan – de épp azt az egyet nyitja ki, amelyik üres. Így tán a regény motívumoknak tűnő tárgyai, színei, (év)számai, elvontabb fogalmai sem többek belül üreges álszimbólumoknál.
Ahhoz, hogy az ember megalkudjon, feladja magát, az úgynevezett elveit, és feltegye a kezét, általában erről a korántsem teljes érzelmi önmosdató-palettáról szokás válogatni. Az már viszonylag ritka, hogy a megalkuvó – legalábbis tudatosan – igyekezzen elkerülni mindezeket, és maradjon csupaszon, magában, a beismerés. Winkler Róbert vallomásos videója, amit a saját YouTube csatornájára töltött fel a napokban, ebből a szempontból (is) érdekes...
Rákai Zsuzsanna: Portrékészítés élőben
(Beethoven – Révolution, Symphonies 1 à 5; Le Concert des Nations, Jordi Savall – Alia Vox, 2020)
Az előadás nem egy tanulmány illusztrációja, hanem az elképzelhető legélettelibb, legváltozatosabb, legegyénibb szimfóniák gyűjteménye, amely remekül tükrözi, hogy a Le Concert des Nations harmincöt zenészét és a velük együtt játszó, Európa különböző országaiból válogatott másik húsz kiváló muzsikust irányító Jordi Savall mindig gyakorlatiasan gondolkodik. Most sem kultúrtörténeti kincseket szólaltat meg, hanem használati zenét dirigál, akkor is, ha ez a zene jó eséllyel sokrétűbb, mint maga az univerzum...
Károlyi Csaba: Boldogságban
Pető Péter: #halálka. hír, regény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 285 oldal, 3500 Ft
Itt aztán jól összegubancolódik a sok szereplő élete.
A történetfoszlányok mögött azonban mindig sorsok vannak, kiderül, ki miért lesz valamilyen. Mit jelent az, ha a gyerekeket kínozzák otthon (és mit érünk vele, ha megtaláljuk az okát, hogy ugyanis ha egy apa sokkot kapott a háborúban, azt nem tudja kiheverni). Mit jelent az, ha egy fiúnak iskolás korában meghal az apja, és ő ígér neki valamit. Mire vezet, ha egy tanárnő hozzámegy egy melóshoz, aztán egy festőművésszel próbálná a szellemi igényeit kielégíteni (de mikor más igényei is eszébe jutnak, a festő épp világhírű lesz véletlenül, és egyből otthagyja).
Egy kérdésre nincs válasz: miért boldogtalan itt majdnem mindenki, függetlenül attól, mire vitte az életben. A tanult és nem tanult férfiak, a tanár, pszichológus, ápolónő, ügyvéd feleségek ugyanúgy nem tudnak mit tenni...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Szendi Nóra: „A random az random, és kész”
Berta Ádám: A kígyó feje. Cser Kiadó, Budapest, 2020, 304 oldal, 3695 Ft
A regény mintha a Nem attól vizes a hal nyelvijel-szemléletét csavarná a végletekig. Nincsenek fogódzók: minek tulajdonítsunk jelentőséget. A kihegyezett ceruzáknak, a golflabdáknak, a bíbor színnek, az álmoknak? Fontosak-e a szavak, amelyeket egy dömper dübörgése nyel el, és még az sem hallja, aki kiejti őket? A jelenetek furcsa, pasztellesen nyomasztó, „lebegős látszatvilágban” (229.) játszódnak: kontextus híján értelmezhetetlen párbeszédek, kósza, következmény nélküli ötletek. Sanyi örökké elvéti a lényeget. Fogalma sincs róla, hogy barátja, Norbi bűnöző és hidegvérű gyilkos, és hogy mi takargatnivalója volt apjának, akinek raktárában zombikoponyák tárolására használatos ládákra bukkan – de épp azt az egyet nyitja ki, amelyik üres. Így tán a regény motívumoknak tűnő tárgyai, színei, (év)számai, elvontabb fogalmai sem többek belül üreges álszimbólumoknál.
I R O D A L O M
Turányi Tamás: Szövet Judit„Amit tudunk, valószínűleg megtörténik.
De amit nem tudunk, valószínűleg az is megtörténik.”
(ismeretlen)
Turányi Tamás: Introitus
Turányi Tamás: Hangyamalom
Németh Gábor Dávid: Gyömbérbirtok
Németh Gábor Dávid: Tükörtorzó
Beck Zoltán: arcon árnyék
„nincsen jó vége, mert az ilyen típusnál nem lehet tudni, mit vált ki, ha hozzászóltok. hogy hallgat csak hallgat, aztán egyszerre robban, és akkor, abban a váratlan, de bizonyosan bekövetkező pillanatban minden kiszámíthatatlanná válik. mert kiabálni fog, vagy ütni, vagy egy keze ügyében lévő, mozdítható tárgyat vág a falhoz, vagy az egyik kollégájához, és nehogy azt higgyétek, hogy ahhoz pont, aki zaklatta, nem, az túl egyszerű volna, hanem bármelyikőtökhöz. hogy jössz vissza a xeroxtól, a hónod alatt a papírok, mert három példányban kell az a kurva excel, erre a képedbe röpül a sünis ceruzatartó. és akkor te hirtelen mit tudsz csinálni? azt se tudod, honnan röpült, mert éppen csak beléptél, talán föl se néztél, és már a képedbe a sün. akkor, mert azért zavarban vagy, lehajolsz, hogy összeszedd a ceruzákat, 0.3, 0.5, 0.7. veszed fel a rotringokat sorra, az egyik kezedben a papírtömb, a másikkal ügyetlenül szedegeted a ceruzákat, egyet elejtesz, újra fölszeded, a könnyed önkéntelenül elindul, és homályosul a látásod, de még mindig nem szólsz, és akkor a nagy kiabálás meg csörömpölés hirtelen marad abba, néma csönd van, mind csak állunk, és hol téged, hol meg azt nézzük, aki dobta. meg a sün darabjait, mert az égetett agyag, ahogy a laminált parkettára esett, széttörött.”...
Csabai László: Jóslatok
Olyat csapnak kívülről a nappali ablakára, hogy megreped az üveg.
Csesznák Pál, Margit, a felesége és Teri, az idén munkába állt lányuk legszívesebben bebújnának a cserépkályhába. Ami most hideg. Mert bár hűvös az október vége, úgy gondolják, a füstölgő kémény is árulkodó lehet. Bezárkóztak, hátha ez az egész világháború-világfelfordulás elmegy mellettük. Pedig nem hisznek benne, hogy ilyen szerencséjük lehet.
– Nem kellett volna leszerelned a kapuharangot! – korholja Margit az urát. Ami apró asszonyi öröm. – Akkor legalább az ablaküveg…
– Akkor! Akkor! – morog a férfi. – Mit akkor? Mit számít az az üveg?
Megint rávernek az ablakra. És látni egy puska csövét. Ki kell menni hozzájuk...
Olyat csapnak kívülről a nappali ablakára, hogy megreped az üveg.
Csesznák Pál, Margit, a felesége és Teri, az idén munkába állt lányuk legszívesebben bebújnának a cserépkályhába. Ami most hideg. Mert bár hűvös az október vége, úgy gondolják, a füstölgő kémény is árulkodó lehet. Bezárkóztak, hátha ez az egész világháború-világfelfordulás elmegy mellettük. Pedig nem hisznek benne, hogy ilyen szerencséjük lehet.
– Nem kellett volna leszerelned a kapuharangot! – korholja Margit az urát. Ami apró asszonyi öröm. – Akkor legalább az ablaküveg…
– Akkor! Akkor! – morog a férfi. – Mit akkor? Mit számít az az üveg?
Megint rávernek az ablakra. És látni egy puska csövét. Ki kell menni hozzájuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.