Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2020.08.07.
A politikai hatalom birtoklásának tehetsége Orbán esetében összetett képesség: mindenkinél jobban tudja, miként kell megszervezni a szimpatizánsi kört, amiből aztán rossz emlékeket idéző nagygyűléseken elmondott félrevezető beszédekkel szavazói bázist teremt, amit aztán egyben tart – ez még akkor is igaz, ha ez számszakilag csökkenő állományt jelent. Ilyen esetekben segít például a választási törvény átfogalmazása, aminek elméleti alapja az, miként lehet ugyanannyi vagy csökkent létszámú választóból folyamatosan kétharmados parlamenti többséget szerezni. Könnyen belátható, hogy ez alapjában véve gyalázat, de mára a rendszer legfontosabb jogi tartozéka lett, abból az egyszerű tényből adódóan, hogy már Orbán maga sem tudja, mi történne, ha elvesztené a választásokat és ezzel együtt a parlamenti többséget. Egyszerűbb hát, ha kizárja ennek eshetőségét, történjen bármennyire is aljas módszerekkel: a választási térkép időnkénti átrajzolásától a határszéli falvak választási napra időzített kettős állampolgárságú ukrán–magyarokkal történő feltöltéséig és további képtelenségekig, amelyek nem túl eredetiek, inkább taszítóak, viszont kevésbé romlott gondolkodású politikusoktól eltérően Orbán ezektől nem riad vissza. Ő maga tudja a legjobban, hogy mindez politikai becstelenség, az akciók némelyike bizonyos értelemben a választás tisztaságát érintő manőver, de miután mindez politikával, közélettel már régen nem foglalkozó környezetben zajlik, igazi, erős felháborodás nincsen. A nyitottság és a társadalmi mobilitás egykori lelkes harcosa mára elégedetten néz végig az országon, mert úgy látja, a nép kellőképpen magába fordult...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.