BÁNSÁGI ILDIKÓ: EBBE EGY KICSIT ÉN IS BELEHALOK

HVG ONLINE
Szerző: SZENTGYÖRGYI RITA
2020.08.17.

A hosszan tűrés és a gyors döntések embere. Amikor hírét vette Vidnyánszky Attila kinevezésének a Színház és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának az élére, felmondott a Nemzeti Színháznál. Szakmai kibeszéletlenségek miatt jutott arra az elhatározásra, hogy hét év után „szabad sávra” vált, de zavarta az is, hogy színészileg nem hozták helyzetbe. Interjú.

hvg.hu: Úgy hírlik, már régebben fontolgatta, hogy felmond a Nemzeti Színházban. Mitől telt be éppen most a pohár?

Bánsági Ildikó: A kibeszéletlen, megoldatlan ügyek miatti elégedetlenségem vezetett felmondáshoz. Az utolsó pont a Színművészeti Egyetem volt, ami látszólag véletlenül összekapcsolódott azzal a folyamattal, amit évek óta tapasztalok a szakmában. Hogy leszoktunk a beszélgetésről, a problémák kitárgyalásáról. Nem álltunk ki a tao mellett sem, nem fogtunk össze, mert mindenkiben nagy a félelem, hogy elveszíti a munkahelyét.

Az egyetem esetében történt egy döntés, amit nem előzött meg megegyezésen alapuló szakmai vita. És így az erő érvényesült, az erős legyűri a gyengébbet alapon. Amikor olvastam a hírt, hogy Vidnyánszky lett az SZFE kuratóriumi elnöke, fájdalmat éreztem amiatt, hogy megbeszélés, egyeztetés helyett hatalmi alapon történt a kinevezése. Szívügyem a Színművészeti, mint ahogy szívügyem a Nemzeti.

Nem arról van szó, hogy pofán vágtak a szeneslapáttal, emiatt felmondtam, hanem ebbe én is egy kicsit belehalok.

hvg.hu: Vidnyánszky Attila hogyan fogadta a bejelentését?

B. I.: Annyit mondott, hogy nagyon sajnálja. Jól esett volna, amennyiben nem azt hiszi rólam, hogy azért megyek el, mert más irányban gondolkodom, ha megkérdezi, mi a baj, beszéljünk pár mondatot. Amikor a Vígszínházból elszerződtem, Marton László két órán keresztül magyarázta, hogy művészileg és emberileg mennyire szüksége van rám...

ITT OLVASHATÓ