Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2020.08.19.
Augusztus elsejétől hat felsőoktatási intézmény úgynevezett alapítványi kezelésbe, magyarul közvetlen pártirányítás alá került, amiben az a furcsa, hogy mért csak most. Mért nem jóval előbb. Miniszterelnök urunk maga mondta egy kivételesen őszinte pillanatában, hogy neki a Kádár-rendszerrel semmi baja nem volt, azokkal volt, akik csinálták. Evvel együtt ő, sokak véleményével ellentétben, nem azt a szerinte amúgy tök jó rendszert építgeti visszafelé, még csak nem is annak valamiféle update-elt változatát, hanem az antitézisét.
Az a Kádár-rendszer volt, ez pedig az Orbán-káosz, azt a névadója lépésről lépésre haladva hozta létre, ezt viszont a másik névadó valós idejű üzemmódban emanálja, azaz árasztja ki önmagából a pillanatnyi mentális és fizikai állapotának, a planéták állásának és a Scottish Premiership aktuális eredményeinek megfelelően. Mindez azonban nyilván nem jelenti azt, hogy ami a Kádár-korszakban egyszer már bevált, ne válhatna be ugyanúgy a mostani érában is, csak legfeljebb eddig még nem került rá sor, ám ami késik, nem múlik.
Vannak-e pártszervezetek a mostani egyetemeken, amelyek a jövő ideológiai harcosait képezik? Nincsenek. Készülnek-e a mai felsőoktatásban hangulatjelentések, foglalkozik-e bárki is az ifjúsági szervezetek pártirányításának időszerű kérdéseivel, megvalósul-e a hallgatói kommunikációs csatornák folyamatos ellenőrzése, aminek híján az új típusú, haladó erkölcsi-politikai arcélű ember kiformálása el se képzelhető?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.