Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.08.04.
Az Orbán-kormány nem tanul a történelemből. Vagy nem azt tanulja meg, amit kötelező lenne. De hát az önmagában tébolyult vezetésnek ez a jellemzője; rendre azt hiszi, hogy jobban, okosabban teszi abszolúttá a hatalmát. És nem látja már a veszélyt, amely azért ott leselkedik, készülődik, szervezkedik, hogy lerázza magáról a diktatúrába forduló kormányát.
Valami most is készülődik, és ha már a történelmet említettük, ide kell emelnünk az 1956-os forradalmat; az is az egyetemisták tiltakozásával indult. Előbb Szegeden, aztán Budapesten, a maguk eklektikus 16 pontjával, de mindenképpen a változtatás elhatározott szándékával. Most nem írunk 1956-ot, nincs kommunizmus Magyarországon és mégis: mintha valami megváltozott volna az utóbbi napokban. Az Orbán-rezsim rengeteg galád dolgot követett el az elmúlt tíz évben, de ha a szakadék szélére sodorta magát, jött maga a kormányfő, megszólalt benne a hetedik érzéke, és meg tudta előzni a katasztrófát. Volt már olyan is, amikor a diákok lázadoztak, akkor sietve – éppen külföldön lévén – Magyarországra érkezett, hogy ő maga oldja meg, személyes tárgyalásokkal a problémákat. De ez már régen volt, az a bizonyos hetedik érzék elszállt, a kormányfő odáig jutott, hogy minden veszélyt el tud hárítani – erőből.
És így is volt: a magyar társadalom simán tudomásul vette az összes, őt sújtó intézkedést, nem akadt olyan réteg, amely komoly ellenállást lett volna képes kifejteni, de leginkább megszervezni. Az a koncepció, amely a magyar ember beletörődésére, csak engem ne érjen baj attitűdjére épült, kiválóan működött. Nem zavart tömegeket az iparszerűvé vált lopás, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének álságos mivolta, zokszó nélkül lendült és lendül át a társdalom a nemzetinek nevezett konzultációk hamis kérdésein, a valóság elhallgatásán, a miniszterelnök örök háborúin. A világpolitika valahogy oly szerencsésen alakult, hogy az emberek élete, személyes megélhetése mindig egy picit jobb lett – kivéve a legszegényebbek, érdekeiket amúgy is képviselni képtelenek táborát –, a szabadságjogok gyakorlása pedig nem vált a mindennapi lét fontos kellékévé. A magyar embert nem érdekli a sajtószabadság, nem érdekli a kiüresedett parlament, nem érdekli a sztrájkjog; egyáltalán semmi, amíg a szűk köreit békén hagyják. A magyar emberekből kiölték a szolidaritást, az egymás iránt érzett felelősség vállalását. Ha zavarták is a hatalom túlkapásai, az egyre inkább kontroll nélkülivé vált oligarcha-világ, nem törődött vele, vagy inkább beletörődött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.